Tudod, hol szerepel az evangéliumban ez a mondat? János evangélista írja, mielőtt beszámolna arról, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát és felkészül a szenvedésre.

Az övéi körében töltött utolsó órákban Jézus a legteljesebben és félreérthetetlenül fejezi ki szeretetét, amit kezdettől fogva táplált irántuk.

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

A „mindvégig” szó azt jelenti: élete végéig, utolsó leheletéig. De a tökéletesség gondolata is ott rejlik ebben. Arról szólnak ezek a szavak, hogy teljességgel, tökéletesen, határtalan intenzitással szerette őket, egészen a legvégsőkig.

A tanítványok a világban maradnak akkor is, amikor Jézus már megdicsőül. Egyedül fogják érezni magukat, sok megpróbáltatást kell majd kiállniuk. Jézus azt akarja, hogy éppen ezekben a pillanatokban legyenek biztosak az Ő szeretetében.

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

Talán nem világlik ki ebből a mondatból Krisztus életstílusa, szeretetének megnyilvánulási módja? Megmossa tanítványai lábát. Szeretete arra készteti, hogy elvégezze azt a szolgálatot, amely abban az időben kizárólag a rabszolgák dolga volt. Jézus a kálvária tragédiájára készül, hogy odaadja „övéinek” és mindenkinek az igéin, csodáin és cselekedetein túl még az életét is. Szükségük volt rá, hiszen minden embernek leginkább arra van szüksége, hogy megszabaduljon a bűntől, azaz a haláltól, hogy beléphessen a mennyek országába. Hogy megtalálja az örömteli békét abban az Életben, amely soha nem ér véget.

És Jézus felkínálta magát a halálra. Szenvedésében elhagyatottnak érezte magát, az Atyát hívta, míg végül azt nem mondhatta: „minden beteljesedett”.

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

E szavakban benne van Isten ragaszkodó szeretete és a testvéri szeretet gyöngédsége.

Mi keresztények is szerethetünk így, mert Krisztus bennünk él.

Most mégsem azt akarom javasolni, hogy abban utánozd Jézust, hogy meghalt másokért (amikor eljött az órája). Mint kézenfekvő példára nem akarok Kolbe atyára hivatkozni, aki meghalt fogolytársa helyett, sem Damián atyára, aki leprás lett a leprásokkal és meghalt velük és értük.

Lehet, hogy az évek során soha nem fogják azt kérni tőled, hogy áldozd fel fizikai életedet, testvéreidért. De amit Isten biztosan kér tőled, az az, hogy szeresd őket mindvégig, a végsőkig, egészen addig, hogy te is elmondhasd: „minden beteljesedett”.

Ezt tette a tizenegy éves kis Cetti, aki egy olasz városban élt. Észrevette, hogy vele egyidős barátnője és osztálytársa Giorgina, nagyon szomorú.

Meg akarta vigasztalni, de nem sikerült, Elhatározta, hogy mindent elkövet barátnőjéért. Ezért meg akarta tudni bánatának okát. Giorginának meghalt az édesapja. Anyja a nagymamánál hagyta őt, s most egy másik férfivel él. Cetti megérezte, hogy milyen tragédia történt, és segíteni akart.

Bár kicsi volt még, de kérte barátnőjét, hogy beszélhessen a mamájával. Giorgina viszont azt kérte tőle, hogy kísérje el őt előbb édesapja sírjához. Cetti nagy szeretettel elment vele a temetőbe és hallotta, amint Giorgina zokogva könyörög apjának, jöjjön el érte és vigye magával. Cettinek majd meghasadt a szíve, Nem messze volt ott egy kis romos templom. Beléptek. Csak egy tabernákulum és egy feszület maradt benne. Cetti megszólalt: „Látod, ezen a világon minden elpusztul, de a feszület és a tabernákulum megmarad.”

Giorgina erre letörölte könnyeit, és így válaszolt: „Igen, igazad van!” Ezután Cetti kedvesen kézenfogta Giorginát, és elkísérte édesanyjához. Alighogy odaértek, Cetti határozott hangon, ezt mondta: „Nézze, asszonyom, bár nem rám tartozik, mégis meg kell mondanom,

hogy ön anyai szeretet nélkül hagyta a lányát, erre pedig nagy szüksége volna. Azt is meg kell mondanom, hogy ön nem fogja megtalálni lelki nyugalmát, amíg magához nem veszi őt és meg nem bánja, amit tett.”

Másnap, amikor az iskolában találkoztak, Cetti szeretettel vette körül Giorginát. De váratlan esemény történt: tanítás után egy autó jött Giorgináért. Az édesanyja vezette. Ettől kezdve az autó mindig érte jött, mert Giorgina már a mamájával élt, aki végérvényesen szakított azzal a férfival.

Cetti „kis-nagy” tettéről el lehet mondani, hogy „minden beteljesedett”. Mindent megtett, teljes mértékben sikerült neki.

Gondolkozz el ezen! Hányszor kezdtél el gondoskodni valakiről, aztán elhagytad őt, és ezer kifogással elhallgattattad a lelkiismeretedet? Hányszor kezdtél bele lelkesen valamibe, aztán nem folytattad a nehézségek miatt, mert úgy tűnt, hogy meghaladják az erődet?

Jézus ezt a feladatot adja ma neked:

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

Ehhez igazítsd cselekedeteidet!

S ha egy napon Isten valóban az életedet kéri tőled, nem fogsz bizonytalankodni. A vértanúk énekelve mentek a halálba. A jutalom a legnagyobb dicsőség lesz, mert Jézus azt mondta, hogy senkinek a világon nincs nagyobb szeretete annál, mint aki vérét ontja barátaiért.

Forrás: Chiara Lubich: Éljük az igét I. Új Város, Budapest, 2008. 171–173.

További információ: www.ujvaros.eu