Ha depressziós van a családban, az a többi családtagra is nagy terhet róhat, és mindnyájuk életét fenekestül felforgathatja. Hadd adjak néhány tanácsot arra vonatkozóan, hogy miként lehet a leginkább segíteni a depressziós személyen, bár hadd figyelmeztessek: sokszor mindegy, mit teszünk, a szenvedő azzal vág vissza, hogy halvány fogalmunk sincs, min megy keresztül.

1. Hallgassuk meg – és legyünk mellette! Engedjük beszélni, mert így könnyebben fel tudja dolgozni a problémáit.
2. Fájdalmas és felkavaró lehet, amit mond, ezért ne vegyük túlságosan magunkra a hallottakat!
3. Ne szakítsuk félbe akkor sem, ha olyasvalamit mond, ami szerintünk nem igaz! (Például: „engem mindenki utál”.)
4. Ne adjunk elhamarkodottan tanácsot! Az a legfontosabb, hogy végighallgassuk. Sokat segíthet, ha azonosulni tudunk az érzéseivel, és ezt meg is fogalmazzuk (például: „szomorúságot és tanácstalanságot érzek a szavaidban”). Az illető így végre nem érzi magát annyira egyedül, hiszen végre valaki megérti a fájdalmát.
5. Ne mondjuk, hogy „szedje össze magát”, sem ehhez hasonlókat! Ha tudná, bizonyára megtenné, csakhogy nem tudja.
6. Ne feledkezzünk meg magunk, valamint a többi családtag és a barátaink szükségleteiről sem! A depressziós emberek általában önzőek, de ez a legtöbb esetben változik, ha már jobban érzik magukat.
7. Figyeljünk az öngyilkossági hajlamra utaló jelekre! Fontos, hogy ismerjünk és az érintett
családtagunk is ismerjen egy 24 órában elérhető segélyhívószámot vagy skype-címet. (Lásd
az Ajánló rovatban - szerk.) Írjuk ki ezeket az elérhetőségeket egy jól látható helyre! Feltehetünk egy ehhez hasonló kérdést: „Szoktad úgy érezni, hogy nem érdemes élni?” A legjobb, ha hagyjuk, hadd beszéljen öngyilkossági gondolatairól, de készüljünk fel arra, hogy ez számára és számunkra egyaránt megterhelő lesz! Ha úgy érezzük, hogy válság fenyeget, és segítségre van szükségünk, mindenképpen vigyük el hozzátartozónkat az orvoshoz vagy egy kórház sürgősségi osztályára! Nézzünk utána, hogy nincs-e otthon nagy mennyiségű gyógyszer, aminek beszedése végzetes lehet, például paracetamol, antidepresszáns vagy nyugtató.
8. Ne hibáztassuk magunkat! Még akkor se, ha depressziós családtagunk minden igyekezetünk ellenére mégis öngyilkosságot kísérelne meg.
9. Családtagunk talán örülne, ha az orvoshoz elmennénk vele. (Nagyon fontos, hogy lássa orvos.) Vigyázzunk azonban, hogy az orvosnál ne fojtsuk belé a szót, és ne beszéljünk helyette! Nyugtassuk meg afelől, hogy a gyógyszeres kezelés segíteni fog, és jobban lesz tőle!
10. Igyekezzünk nem elveszíteni a reményt! Higgyük el, a depresszió nem tart örökké!

Forrás: Sue Atkinson: Kiút a depresszióból. Harmat Kiadó, Budapest, 2014., 131-133.o.