Körülbelül minden negyedik-ötödik ember találkozik a depresszióval élete valamely szakaszában. Ez azt jelenti, hogy a depresszió jóval gyakoribb probléma, mint gondolnánk, és csaknem teljes bizonyossággal állítható, hogy mindnyájunk baráti körében vagy családjában vannak néhányan, akik átélték már. Gyakoriságára való tekintettel érthetetlen, hogy miért nem esik több szó róla. Akit egyszer utolér, az magányosnak és elhagyatottnak érzi magát, és szégyenkezik. De kétségbeesetten elutasítja, hogy „lelki betegnek” bélyegezzék!

Amit a depresszióról tudni kell

• Bárki szenvedhet depresszióban – gazdag és szegény, felnőtt és gyermek, politikus, élsportoló, orvos vagy híres ember egyaránt, és bárki azok közül, akikről azt feltételezzük, hogy boldog és elégedett életet élnek.
• Egyesek hajlamosabbak a depresszióra másoknál. (A depresszió örökletes probléma is lehet.)
• A depresszió betegség.
• Ahogyan például a pajzsmirigy-elégtelenségre vagy a cukorbetegségre gyógyszert ír fel az orvos, antidepresszánsok szedésére lehet szükség ahhoz, hogy ne lássuk olyan borúsan a világot.
• A hangulatzavar során megváltoznak a testünkben zajló kémiai folyamatok – ez a magyarázat arra, hogy a depresszió gyakran gyógyszerekkel kezelhető.
• A depresszió rendszerint nem egyetlen okra vezethető vissza. Különböző okok együttese áll a hátterében, kezdve azzal, ami a múltban ért bennünket, egészen odáig, hogy mit gondolunk magunkról a jelenben.

Melyek a depresszió jelei vagy tünetei?

A depresszió enyhe formát is ölthet, amikor a tünetek közül csupán egy vagy néhány jelentkezik, de súlyossá, életveszélyessé is válhat.
Testi jelek
• alvászavar, például túl korai ébredés vagy a normálisnál nagyobb alvásigény
• kimerültség vagy „kiégés”
• nyugtalanság vagy izgatottság
• étkezési szokások megváltozása, például túl kevés vagy túl sok étel fogyasztása, esetleg fokozott foglalkozás a testsúllyal
• rosszullét különböző napszakokban – különösen kora reggel
• a beteg apróságok miatt is könnyen elsírja magát.

Érzések
• mérhetetlen és megmagyarázhatatlan szomorúság és reménytelenség
• nyugtalanság, félelem, aggódás, bűntudat, szégyenérzet vagy tompultság és teljes érzéketlenség
• az eddig szívesen végzett tevékenységek (például kirándulás, szeretkezés, olvasás, mozi stb.) iránti érdeklődés elvesztése; mindezek immár unalmasnak tűnnek, és a beteg nem érez hozzájuk kedvet vagy energiát
• magányérzet akár tömegben is.

Gondolatok
• koncentrációzavar
• reményvesztettség
• önbizalomhiány
• öngyűlölet
• a beteg mindig a legrosszabbra számít
• azt hiszi, hogy mindenki gyűlöli őt
• öngyilkossági késztetések.

Amit még a depresszióról tudni kell
Ha öngyilkossági gondolatokkal küzd, kérjen segítséget haladéktalanul még ma!
Hívjon fel egy segélyvonalat! (Lásd az "Ajánló" résznél - szerk.)
• Forduljon orvoshoz!
• Beszéljen valakivel, akiben megbízik! Az öngyilkosság tragikus és végleges „megoldás” egy olyan átmeneti problémára, amely a depresszió elmúlásával azonnal megszűnik.
Ne feledje!
• A depresszió nem tart örökké! Talán úgy tűnik, hogy sosem lesz vége, pedig igen.
• Akkor majd jobban fogja érezni magát.
• Most azonban segítségre szorul.

Mi segíthet?

E könyv elolvasása segíteni fog az első lépések megtételében a depresszióból való szabadulás útján, de minden bizonnyal a következőkre is szükség lesz:
• Keresse fel a háziorvosát! Az orvos valószínűleg ajánlani fog egy megfelelő szakembert, habár a terápiára jelentkezők várólistája igen hosszú lehet.
• Beszéljen az orvosával, hogy nincs-e szüksége valamilyen gyógyszerre. A gyógyszerek segítségével rendbe jöhetünk annyira, hogy meg tudjuk keresni a depresszió gyökerét. Éppen ezért az antidepresszánsok igen hasznosak lehetnek.
• Kezdjen el naplót írni! A beszéd és az írás fontos szerepet játszik a gyógyulásban, ezért ezek
határozottan javallt módszerek. Már néhány szó papírra vetése is hihetetlenül sokat segíthet.
n Le a félrevezető mítoszokkal!
Meglehetősen sok mítosz kering a depresszióval kapcsolatban. Íme az első a könyvben sorra kerülő számos tévhit közül:
Ha orvoshoz fordulok, és ő megállapítja nálam a depressziót, az azt jelenti, hogy lelkileg – mentálisan – beteg vagyok, a családom meg fog vetni, és munkát sem fogok kapni.
Igen, egyesek valóban megvetik a depresszióban szenvedő beteget, de a többség nem ítéli őt el, és lassan a munkáltatók is kezdik megérteni, hogy a depresszió nem jelent munkaképtelenséget.

- folytatjuk -

Forrás: Sue Atkinson: Kiút a depresszióból. Harmat Kiadó, Budapest, 2014., 9-13.o.