Részlet Földvári Mónika: A liturgikus körtáncok hatásairól c. írásából (megjelent: Embertárs folyóirat, 2013/2) 

   „Tanulj meg táncolni, különben az ég angyalai nem tudnak mit kezdeni veled” (Szent Ágoston)

A mottóban olvasható idézet (Grün 2011, 219) nem a tánctudásra vonatkozik. Olyan - a táncban átélhető - tapasztalatokra, élményekre utal, amelyek teljes valóságunkban áthatnak, bekapcsolnak az isteni szeretet áramába. A liturgikus körtáncoknak az egyéni és közösségi életben megfigyelhető számos hatása közül ez a legalapvetőbb, amely - mint egy forrás - termékennyé, élővé teheti életünk terméketlen tájait, és sok más hatása ebből következik. A liturgikus körtánc páratlan lehetőség a személyes imaélet elmélyítésére, az egyházi liturgia mélyebb átélésére és a közösségépítésre - olyan út, amely figyelmet érdemel a keresztény kultúrában (is). (...)

Egy ősi közösségi rítus újjáéledése a szakrális körtáncokban

A körtánc mindig is magában hordozott egyfajta spiritualitást: mint ősi közösségi rítus lehetőséget nyújtott az embereknek a túllépésre a látható világon; segítette, hogy átélhessék az egységet egymással és a világmindenséggel. Erre épített a Bernhard Wosien bajor balettmester neve által fémjelzett, az 1960-as, '70-es években útjára indult  mozgalom, amely gyökereitől részben önállósulva szakráliskörtánc-mozgalom néven vált ismertté szerte a világban (Balázs 2001, Nagy 2002, Domján 2006). E mozgalomban fontos helyet töltenek be a hagyományos körtáncok (sok ilyet maga Wosien gyűjtött össze), ugyanakkor egy élő kultúra jött létre egyrészt azáltal, hogy e hagyományoknak folyamatosan megjelennek új változatai, másrészt azáltal, hogy mindig születnek új koreográfiák.

A szakrális körtánc világnézettől függetlenül bárki számára közösségi alkalmat jelent, lehetőséget teremtve az egység megélésére, ugyanakkor a mozdulatok egyetemessége révén lehetővé teszi, hogy ki-ki a saját spiritualitásának megfelelően élje át a táncokat. Mindenkit a saját útján segít tovább. Nem lehet túlbecsülni ennek jelentőségét korunk sokszínű világnézeti közegében. A „szakrális” elnevezés tehát arra utal, hogy ezekben a körtáncokban a spirituális többlet éppen olyan fontos (ha nem fontosabb), mint a lépések.

A szakrális körtáncokban megjelenő spirituális többletet hangsúlyossá teszi a kör közepén mindig megjelenő mandala: néhány gyertya és egyéb dekoráció (termények, kövek, virágok az adott időszaknak megfelelően), melyek a résztvevők számára – világnézetük függvényében – mást és mást jelenthetnek. A kör a világ alapmintája, a végtelenség, örökkévalóság jelképe, középpontja pedig (amely - pontként - az érzékelhetőn túl van) a tökéletesség, Isten, a láthatatlan Egy szimbóluma. A táncosok úgy táncolnak a kör középpontja körül, ahogyan maga az élet is egy láthatatlan középpont körüli szakadatlan körforgás. A körtáncosok figyelmüket a kör középpontja felé irányítva a mozdulatlan középpont nyugalmát élhetik át (Domján 2006; Nagy 2002).

Az egyes körtánc-alkalmak valamilyen aktuális téma, vagy ünnep köré rendeződnek. A táncok kezdetben lendületesebbek, dinamikusabbak, később inkább meditatívak, elősegítve a nyitást a mélyebb dimenziók felé. Ugyancsak fontos, hogy a szakrális körtáncokban megjelennek az élet és halál alapvető kérdései, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy szembenézzenek velük (Nagy 2002; Simon 2002).

A szakráliskörtánc-mozgalom tehát egyike a tánckultúrák azon részeinek, ahol a táncot a spirituális útkeresés egyik közegének tekintik. Ez azonban különbözőképp nyilvánul meg az egyes csoportokban, nagyrészt az adott oktató szemléletének, a választott táncoknak és a hozzájuk fűzött magyarázatoknak megfelelően. Maguk a táncosok is világnézetüknek megfelelően, egyedien közelíthetnek a táncokhoz: azok hordozhatják számukra egyszerűen a tánc és a közösség örömét, de lehetnek a személyes Istenhez szóló imák is. Azok számára, akik vallásosak, a körtáncok a vallásgyakorlat egy lehetséges módját jelenthetik.

A liturgikus körtánc, mint imaforma

A liturgikus körtáncban, miképp a szakrális körtáncokban is, meghatározó szerepe van a spiritualitásnak. Specifikumát főképp az adja, hogy szándéka szerint a (zsidó és keresztény) liturgiához, Isten imádásához kapcsolódik, annak mélyebb átélését segíti, egy keretet teremt ahhoz, hogy a táncoló teljes lényével belépjen Isten tekintetébe, megérezhesse jelenlétét. A liturgikus körtánc közösségi imaforma.

A liturgikus körtánc a zsidó és a keresztény hagyományban egyaránt jelen van. A Biblia tanúsága szerint a választott nép életében a beszéd, az ének és a ritmikus mozgás  szerves egységet alkotott az istentiszteletben. A körtánc az Ószövetségben leírt tánctípusok egyike (Zsolt 150:4, Zsolt 149:3), amelynek kultikus jelentőségét kiemeli, hogy a hag kifejezés, mely eredetileg körtáncot jelentett, egyúttal az ünnep héber elnevezése is.  A Vörös-tengeren való átkelést körtánccal ünnepelték az asszonyok, és ez az istentiszteleti forma Jeremiás próféta mennyei Jeruzsálemre vonatkozó próféciájában is megjelenik.

(...)  Az első keresztények, akik részt vettek a zsidó istentiszteleteken,  tradicionális héber táncokat táncolhattak. Később, a kereszténység elterjedésével az egyes népek hagyományából származó táncok lehettek a liturgia kísérői.  A IV. századi keresztényeknél még elterjedt volt a tánc a liturgia részeként vagy ahhoz kapcsolódóan. (...)

A későbbi korokból ellentmondásossá lett a tánchoz való viszony, ami összefügghet azzal, hogy a táncnak léteznek a féktelen szórakozás és hedonizmus jegyeit magukon viselő formái. (...) Ma a liturgikus tánc az istentiszteleti alkalmakon elsősorban ott jelenik meg, ahol ennek hagyománya van (például Spanyolországban, a mozarab rítusban), vagy ahol a kultúrában meghatározó szerepet tölt be a tánc (például Afrikában a zairei rítusban, vagy Indiában). Másutt nem annyira a hagyományok folytatásaként, inkább új formában  feléledve jelenik meg a liturgikus körtánc (zsidó-keresztény és keresztény közösségekben, körtánc-alkalmakon, lelkigyakorlatokon) (Eredics 2008), aminek megszületését elősegítette a korunkban megjelenő, testre irányuló figyelem. (...)

 A meditatív táncok rendszerint lassú és egyszerű lépésekből álló  táncok, amelyek elősegítik a befelé figyelést, önmagunk belső valóságának érzékelését. A szakrális és a liturgikus körtánc-alkalmakon egyaránt kiemelt szerepet töltenek be. A „meditatív” kifejezés inkább a tánc műfajára és nem annyira a körtánc-alkalom típusára vonatkozik. Ugyanakkor vannak „meditatív tánc” vagy „táncmeditációs” kifejezéssel meghirdetett alkalmak, kurzusok, lelkigyakorlatok. Ezek elsősorban önmagunk jobb megismerését, a mélyre tekintést célozzák meg.

- Folytatjuk -

(Teljes cikk hivatkozásokkal: Embertárs folyóirat, 2013/2)