„amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg,

hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róm 15,4)

Iz 11,1-10

"¹Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. ²Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, ³s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, ⁴hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. ⁵Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. ⁶Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. ⁷Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. ⁸A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. ⁹Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert."     

Róm 15,4-9

^"4Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. ⁵Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, ⁶hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját. ⁷Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. ⁸Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. ⁹A pogányok pedig irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Azért magasztallak a pogányok között, és zsoltárt zengek nevednek."

Mt 3,1-12

" ¹Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, ²és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” ³Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” ⁴János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. ⁵Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. ⁶Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. ⁷Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? ⁸Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! ⁹Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. ¹⁰A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. ¹¹Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. ¹²Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."

            Türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk!

Jó újra hallanunk az ismerős sorokat a messiási kor majdani békéjéről s jövendő boldogságáról. Maga Szent Pál is a vigasztaló Istenről beszél levelében – így erősítve meg a római testvéreket.

            Az evangéliumi részletünk Keresztelő János igehirdetését foglalja össze. Kemény szavakat mond ez a Keresztelő. Maga is kemény emberként jelenik meg: mint egy sivatagi remete. Egy próféta, aki komolyan gondolja üzenetét, s e komolyság önmegtagadó életmódján tükröződik. Egy olyan ember, aki föl akarja rázni kortársai lelkiismeretét. Egy olyan ember, aki az Isten országának közelségében él. Máté evangélista szóról szóra ugyanazokat a szavakat adja szájába, amelyekkel egy fejezettel később maga Jézus Krisztus kezdi meg igehirdetését: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa.”

            „Térjetek meg!” Ősi prófétai felszólítás ez. Fölszólítás, mely sohasem kellemes. Hiszen ahhoz a néphez szól, mely elfordult Istenétől. Az ószövetségi szentírásban gyakran hangzik föl a próféták ajkán újból és újból a fölszólítás: Térjetek meg! Forduljatok vissza ti, akik elfordultatok Istentől! Ne a hátatokat mutassátok Neki, hanem az arcotokat! Induljatok el a visszafelé, a Hozzá vezető úton! Isten népe újból és újból elindult ezen az úton, újból és újból fájdalmasan megtorpant, újból és újból szüksége volt a prófétai szóra: Térjetek meg!

            Vajon nem kell-e saját magunkra ismernünk, mikor Isten népére gondolunk? Isten felé fordulásainkra, megtéréseinkre és hűtlenségünkre… Újbóli és újbóli elpártolásainkra… S vajon a Keresztelő szavai és Jézus szavai nem szólnak-e nekünk is? Itt és most, egészen személyesen. Vajon nem gondoljuk-e mi magunk is, mint tették a farizeusok és a szadduceusok, hogy Ábrahám fiai vagyunk? Hogy Isten népéhez tartozásunk és kereszténységünk tulajdonképpen befejezett tény: nincs már mit javítanunk rajta. S hogy ez biztos jogot ad számunkra az üdvösséghez. Hogy tulajdonképpen azért mi „jó emberek” vagyunk, s ez az, ami számít. Többé már nem is kell kérdéseket föltennünk magunknak…

            Amikor így gondolkodunk, megfeledkezünk arról, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, amik vagyunk. Mi magunk vagyunk ama kövek, melyeket a Keresztelő emlegetett: Isten tett minket gyermekeivé, s nem valamiféle örökölt vagy megszolgált jog vagy érdem. Isten az, aki a Szentlélek megtisztító tüzével megkeresztelt. S Ő az is, aki újra és újra kész ugyanerre.

            Bármennyire eltérően is hangozzanak, az izajási olvasmány és az evangélium szavai összecsengenek. Nemcsak a Keresztelő beszél keményen, hanem Izajás megváltója is kemény figura: Az Úr lelke nyugszik rajta, s az Úr félelme lesz gyönyörűsége. Igazságosan ítél, és ajkának leheletével megöli a bűnöst. Nem szelíd, mindenre bólintó nagyapó képében jön el. Hanem az Úr lelkével, az istenfélelemnek lelkével.

            Izajás próféta számára az „istenfélelem” pozitívum: ez lesz a messiás gyönyörűsége! S nem is ez az egyetlen hely a Szentírásban, ahol az „istenfélelem”-ről hallunk. Ama erényről, mely a bölcsesség kezdete. Mely nem rettegést és depressziót jelent, hanem a helyes viszonyt Istennel. A teremtményi mivoltunkból fakadó tiszteletet és megbecsülést. No meg egy kis félelmet: az attól való aggódást, hogy saját gyarlóságunkból elveszíthetjük a végtelenül jóságos Isten szeretetét.

            Hiszen ha szeretünk valakit, félve ragaszkodunk hozzá. A mi szeretetünkbe mindig vegyül félelem is. Éppen ebben tapasztaljuk meg, hogy a szeretet ajándék, melyet sohasem szolgálhatunk meg. Mely mindig ajándék marad, s nem lehet sohasem tulajdonunk. Melynek elvesztése vagy megnyerése nem pusztán és nem elsősorban a mi egyéni erőfeszítéseinken múlik…

            Csodálatos módon Jézus szerint az istenfélelem megszabadít minket minden más szorongató félelemtől. Ha beismerjük Istentől való függésünket, akkor valóban fölszabadulunk minden más függőségünktől, mely talán akadályoz és megbéklyózza életünket. A Messiás, maga Jézus Krisztus épp azért jön el, hogy erre a szabadságra vezessen el bennünket: Isten gyermekeinek szabadságára.

            Eljövetelének azonban – mint mindennek e földön – két oldala van. Lehetőség ez a megtérésre vagy annak elmulasztására. Választás, melyre újból és újból lehetőséget kapunk. Melyet akár újból és újból elhalaszthatunk, ha akarjuk. Melyen végső soron élet és halál múlik. A mi életünk és a mi üdvösségünk.

            Nem kell hát csodálkoznunk a próféták keménységén. Nem kell visszarettenünk a Keresztelő fenyegetését hallva. Nem kell megijednünk magától Jézustól sem. Komolyan kell vennünk azt, amire figyelmeztetnek. Komolyan kell vennünk teremtményi és gyarló mivoltunkat s komolyan kell vennünk az Istent. Azt az Istent, aki Fiát szolgává tette az igazságért, ahogy Szent Pál apostol mondja. Azt az Istent, aki a türelem és vigasztalás Istene – türelmesen vár a mi megtérésünkre. Kész mindig megvigasztalni minket, ha vétkeinkből megtérve Hozzá fordulunk.

Istenem, Hozzád fordulok. Könyörülj rajtam, bűnösön. Te vedd kezedbe életem!

Bakos Gergely OSB