Az előző részben láttuk: a stressz mindennapjaink része, életünk során teljes mértékben elkerülni, vagy kiiktatni nem tudjuk. Fontos kérdés azonban, hogy mit kezdünk egy stresszel teli élethelyzettel, mi zajlik le bennünk, milyen lépéseket teszünk feloldása érdekében. Mikor stresszhelyzetben vagyunk, egy újabb feladatot kapunk, először gondolatban értékeljük a helyzetet. Ez a folyamat automatikus, és gyakran nem is tudatosul bennünk. Ebben a szakaszban dől el, hogyan értékeljük a stresszhelyzetet, és képesek vagyunk-e megbirkózni a helyzettel.
A stressz mértéke függ attól, hogy a kiváltó helyzetnek milyen jelentést tulajdonítunk. Különbséget jelent, hogy egy problémás helyzet megoldására kihívásként tekintünk, vagy egy újabb akadálynak látjuk a boldogságunk útjában. Stresszt okozó helyzetre kihívásként tekinteni, elsősorban munkahelyi stresszel való megküzdésben nyújthat segítséget. Életünk során azonban vannak olyan negatív események is, amelyekket nehezebb átértékelni, vagy csak részben lehet rá másként tekinteni - ilyen pl. a veszteség, betegség. Ezekben az esetekben a problémafókuszú megküzdés kevesebb eredményt hozhat. A stressz forrása nagyon sokféle lehet, emiatt több megküzdési stratégiára van szükségünk. Minél szélesebb a palettánk, annál nagyobb a stresszel szembeni ellenálló képességünk.

A megküzdési stratégiák alkalmazott módjuk szerint két csoportba oszthatóak fel, érzelemközpontú és problémaközpontú stratégiákra.
A problémaközpontú stratégiák a stressz forrására irányulnak, a probléma megoldása érdekében tett átgondolt, megtervezett, céltudatos lépéseket foglalják magukba. Ezek a stratégiák nemcsak stressz helyzet megjelenésekor alkalmazhatóak, hanem segíthetnek a stresszhelyzet kialakulásának megelőzésében is. Ezek a stratégiák irányulhatnak kifelé, a probléma megoldására, de irányulhatnak befelé is. Ekkor önmagunkban hozunk létre olyan változást, ami segítheti a céltudatos problémamegoldásunkat. Legtöbbször a környezetünkben, másokban nehezebben érhetünk el változást, azonban az önmagunkban, vagy a viszonyulásunkban való változás lehetősége viszont a saját kezünkben van. A problémaközpontú megoldásmód első lépése a probléma felismerése, ezután a probléma számba vétele következik, szembenézünk a problémával. Végül átvesszük a lehetséges megoldási módokat, és a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, tulajdonságainkat, képességeinket, lehetőségeinket. Ezután döntést hozunk, milyen megoldási módot választunk. A céltudatos előregondolkodás, az időben megtett lépések segítségével a nagyobb probléma kialakulása elkerülhetővé válhat. Vannak azonban olyan helyzetek, amikre nem tudunk előre felkészülni, vagy amelyeket céltudatos, tervezett cselekvéssel elkerülni nem lehet. Ezekben a helyzetekben a feszültséget éppen az okozza, hogy a helyzet elkerülhetetlen, nem tudjuk kézben tartani, vagy saját kezünkbe venni megoldását. Ezekben a helyzetekben kerülhetnek előtérbe az érzelemközpontú megküzdési stratégiák.
Ezek a megküzdési módok leginkább a stressz okozta negatív érzelmi reakció csökkentésére irányulnak. Tehát ezek nem közvetlenül a stressz forrásának megszüntetésére irányulnak, hanem a stressz által kiváltott negatív érzések megszüntetésére. Céltudatosan megoldható probléma esetén az érzelemközpontú stratégiák egyeduralma inkább akadályt jelenthet. Azonban céltudatosan nem megoldható stresszhelyzetekben segítséget is nyújthatnak. Érzelemközpontú stratégiák közé tartoznak viselkedéses stratégiák és kognitív stratégiák. Az előbbi megoldási módok valamilyen cselekvést jelentenek pl. testmozgás, baráti támasz keresése, de ide tartoznak az egészségre káros megoldási módok is, mint pl. alkohol fogyasztás, dohányzás, vagy a kapcsolatokat romboló dühkitörés. Érzelemközpontú, viselkedéses megküzdési stratégia még, amikor egy nehéz helyzet után kisírjuk magunkat, ez oldja a feszültségünket, megkönnyebbülünk tőle. A kognitív stratégiák pedig a gondolatainkra ható megoldási módokat jelentik, mint pl. a helyzet jelentésének megváltoztatása (ún. pozitív gondolkodás), vagy a probléma időleges félre tétele.
Általában több megküzdési móddal rendelkezünk, amiket a problémának megfelelően váltogatunk. Érdemes azonban ezt az eszköztárat folyamatosan bővíteni, mert életünk folyamán mindig szembesülünk új, még számunkra ismeretlen, megoldásra váró helyzetekkel.
Winiczai Ágnes
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta