Károsító szerepek a családban
Bűnbak
Ha egy családban nem megengedettek a negatív érzelmek, akkor azokat – mivel elkerülhetetlenek –, tudattalan pszichológiai mechanizmusok segítségével tagadják vagy elfojtják. Az elfojtott tartalmak veszélyessé válhatnak, hiszen nem semmisülnek meg, hanem tudatos kontroll nélkül működnek tovább. Gyakori jelenség, hogy a tudattalan negatív érzelmek rávetülnek az egyik családtagra (projekció), rendszerint az egyik gyerekre. Ilyen esetben a „bűnbak” egyre problémásabbá válik, mivel az úgynevezett „önbeteljesítő jóslat” mechanizmusa révén úgy viselkedik, amilyennek őt látják. A bűnbak „megszabadítása” csak a teljes család bevonásával, a tagadott feszültségek felszínre hozásával és rendezésével sikerülhet.
Tünethordozó
A bűnbak-szerephez hasonlóan a tünethordozó személy a megoldatlan családi konfliktusok terhét viseli. Ez a pszichés teher lelki vagy szomatikus megbetegedéseket és magatartási zavarokat indukálhat. A tünethordozó személy kezelése nem hoz eredményt, ha nem az egész család bevonásával történik.
Felnőtt szerepbe kényszerülés
Az egyszülős családok gyermekeit jobban fenyegeti ez a veszély, bár teljes családokban is előfordulhat, hogy valamelyik szülő nem a házastársával vagy más felnőttel beszéli meg a problémáit, hanem a gyermekét teszi a bizalmasává. A gyermek még nem érett arra, hogy a felnőtt világ terheit hordozza.
Ugyanígy felnőtt szerepbe kerülhet a beteg vagy a munkájával nagyon elfoglalt szülő gyermeke is, aki átveszi a szülő családon belüli funkcióit – akár a teendők, akár a lelki támogatás területén.
A gyermekek könnyen magukra vállalják a szülőt támogató vagy helyettesítő felnőtt szerepet, mivel érzékenyek a család harmóniáját és egységét veszélyeztető körülményekre, és képesek áldozatokra is a szüleik szeretetének megtartásáért. Ezért a felnőttek kötelessége az, hogy lehetőség szerint megóvják őket az erejüket meghaladó pszichés terhektől.
Lojalitás konfliktus
A gyermekek számára mindkét szülő szeretete nagyon fontos. Nincs számukra nagyobb fájdalom és belső pszichés konfliktus, mint ha a szüleiket haragban látják. Még súlyosabb válságot okoz számukra, ha a szülők vitájában arra kényszerítik őket, hogy valamelyik fél mellé álljanak. A lojalitás konfliktus a gyermek biztonságérzetét rendíti meg, és huzamosabb fennállása esetén oda vezet, hogy a gyermek egyik szülőben sem tud megbízni. A bizalomvesztés pedig nemcsak szorongást okoz, hanem akadályozza a szülők értékrendjének átvételét, beépítését is. Ez viszont a világban való elbizonytalanodáshoz és sodródáshoz vezethet.
Kényszerpályák
A szülők néha arra vágynak, hogy saját beteljesületlen álmaikat a gyermekük valósítsa meg. Ha ezt a vágyat irányítássá, finom kényszerré alakítva a gyermekre terhelik, akkor esetleg a gyermek egyéniségének, alkatának nem megfelelő elfoglaltságokba, később pedig súlyosan elhibázott döntésekbe sodorhatják. Téves hivatásválasztások, rossz házasságok hátterében találhatunk szülői nyomásra hozott döntéseket is.
Ide sorolhatjuk azt a kényszerpályát is, amelyet akkor kell befutnia a lázadni nem akaró fiatalnak, ha a szülei magukhoz láncolják, és nem engedik független felnőtté válni. Ez a „láncolás” történhet túlféltéssel, túlzott ellenőrzéssel, nyílt vagy rejtett zsarolással, betegségbe meneküléssel stb. Minden szülő tudja, hogy az egyik legnehezebb dolog a felnőtté váló gyermekek fokozatos elengedése, útjára bocsátása. E nehézség megoldása mégsem lehet a fiatal gúzsba kötése, mert ez „merénylet” az új generáció ellen.
Beteg gyermek a családban
Ha egy családban tartósan beteg gyermek él, akkor a testvérei háttérszerepbe kerülnek. Mivel a szülők sok időt, energiát és erőfeszítést fektetnek a beteg gyermek gondozásába, az egészséges testvérek féltékenységi tüneteket produkálhatnak. Nagy teher ez a szülőknek, akik amúgy is nagy nehézségekkel küzdenek. Sokszor külső támogatásra szorulnak abban, hogy elfogadják a beteget, és maradjon figyelmük az egészségesekre is.
A károsító szerepek következményei
A károsító szerepek következményei leggyakrabban pszichés zavarok, szomatikus zavarok, tanulási problémák, magatartászavarok. E problémák háttere sokszor csak az alaposabb anamnézis során derül ki. Rendezésük csak a család egészének terápiájával oldható meg. A családterápiás szemlélet szerencsére már elfogadottá vált a segítő szakmai körökben. Gyakorlata még nem olyan elterjedt, mint amennyire szükség lenne rá. A teljes család terápiája a tárgyi-személyi feltételek hiánya mellett nehézségekbe ütközik a kliensek elzárkózása miatt is. Nehéz elfogadtatni egy család tagjaival, hogy nem a tünetet hordozó személlyel, hanem az egész család működésével van baj. És ha el is fogadják a segítséget, kellő kitartással kell rendelkezniük ahhoz, hogy a kialakult reakcióikat, viselkedéses automatizmusaikat megváltoztassák. Ha ebben is állhatatosak maradnak, akkor nemcsak a tüneteket hordozó személy gyógyul meg, hanem az egész család harmonikusabb és boldogabb életet élhet.

Forrás: Családi életre nevelés az oktatásban, 168-172. (Szerk.: Hortobágyiné Nagy Ágnes)
http://www.parazskozpont.hu/sites/default/files/csen_az_oktatasban_konyv_0.pdf

Szakirodalom
Berne E.: Sorskönyv. Háttér, Budapest, 1997.
Erikson E. H.: A fiatal Luther és más írások. Gondolat, Budapest, 1991.
Ranschburg J.: Az én és a másik. OKKER, Budapest, 2003.
Ranschburg J.: Szeretet, erkölcs, autonómia. Gondolat, Budapest, 1984.
Székely I.: Én – Te – Mi. A házasság erőforrásai és buktatói. Korda, Kecskemét, 1995.
Székely I.: Tárgykapcsolat-elmélet családterápiában. Animula, Budapest, 2003.