A család története nem a gyerekkel kezdődik. Ahhoz, hogy a gyerekek nyugodt, derűs, tartós családba érkezhessenek, nagyon fontos a szülők, a házaspár személyisége, kapcsolata, viselkedése. Ha e téren rendben vannak a dolgok, igen jó esélyük van a gyerekeknek boldog gyerekkorra, felnövekedésre.
A biztonságos család alapja a jó házasság, ami egy életre szól, ahol a hűség természetes, a konfliktusokat közösen oldják meg, a férj és feleség egymás támaszai, feltétlen bizalommal vannak egymás iránt. A házasság két ember – egy nő és egy férfi – komoly, felelős közös vállalkozása egy életre szólóan. A jó házassághoz fontos feltételek:
– a párválasztási érettség (képesség felelős döntésre komoly világnézeti megalapozottsággal); – a megfelelő pár megtalálása (ez nem könnyű feladat; hol lehet komoly szándékkal ismerkedni? hogy lehet egy embert – legalább főbb tulajdonságait – megismerni, a megismeréshez idő kell, változatos élethelyzetek, sok beszélgetés);
– pármegtartó képesség – ez talán még nehezebb, mint a párválasztás, hisz még a legjobban induló kapcsolatot is el lehet rontani; a pármegtartáshoz, a házassághoz sok munka, türelem, kitartás is kell; a házasság nem összejön, hanem csinálni kell naponta;
– nemcsak kapni akarjak, hanem adni, az legyen az örömem, ha a páromnak örömet szerzek, s ha ez a szándék kölcsönös, a házaspár mindkét tagja boldog lesz; ne a másiktól várjuk az első lépést, bízzunk benne s nyugodtan kezdeményezzünk.
A család házaspárközpontú legyen, ne gyerekközpontú. Ezen a téren elég általános probléma, hogy ha megkérdezzük pl. az anyukát, kit szeret jobban: a férjét vagy a gyerekét, a leggyakoribb válasz, hogy a gyereket. Ez azonban nem helyes. A párunkat mi választottuk egy életre, számunkra ő kell, hogy a legfontosabb ember legyen. A gyerek „átfutó tétel” a házaspár életében, aki előbb-utóbb elhagyja szüleit s marad a pár magában. Ennek azonban örülni kell, végre újra kettesben lehetünk, zavartalanul örülhetünk egymásnak. Nem véletlen az sem, hogy számos családban a házasságban akkor áll be negatív fordulat, amikor megszületik az első gyerek. Az anya figyelme, ideje, energiája a gyerek felé fordul, az apa, a férj háttérbe szorul, a fontossági rangsorban hátrébb kerül. Minél több a gyerek, annál mellőzöttebbnek érzi magát. Ilyenkor válhat könnyen egy megértő hölgy prédájává. Tehát nélkülözhetetlen, hogy a házaspár tagjai egymás számára a fontossági sorban a gyerekek születése után is az első helyen maradjanak. Ez a gyerekeknek is így jó. Természetesen megkapják mindazt a törődést, szeretetet, ami szükséges, de megnyugtatóan hat számukra, ha szüleiknél látják, mennyire szeretik egymást. Ezen a biztos alapon a szülői hibákat is nyugodtabban viselik el. A fentiekből az is következik, hogy a gyerekek számára a két szülő egyenértékű, „csereszabatos”. Ne próbáljunk kedvenc szülő lenni, vetélkedni, hogy engem jobban szeressen a gyerek, mint a páromat. Harmonikus házasságban erre nincs szükség, ott a férj-feleség egymást szereti legjobban, s együtt szeretik a gyereket. Rossz házasságban megvan annak az esélye, hogy az anya vagy apa valamelyik gyereknél keres vigasztalást, szeretetpótlékot. A szeretethiány pótlása azonban nem a gyerek feladata. A gyerek számára legyen mindegy, melyik szülő van vele, a lényeg az, hogy szülő van vele.
Arra is figyeljünk, hogy nincs kedvenc gyerek, csak kedvenc házastárs. Jó párválasztás, karban tartott házasság esetén ez nem gond. A családba érkező gyereket tekintsük ajándéknak (ne sorscsapásnak), aki nem lecserélhető, nem visszaküldhető, nem elküldhető. A gyerek fogadásánál gondoljunk arra, hogy nem a gyerek választja a szüleit, hanem a szülők hívták őt magukhoz. Így a szülők nem szívességet tesznek a gyereknek, ha gondozzák, vigyáznak rá, ellátják, foglalkoznak vele, hanem ez kötelességük. Egy vendégnek sem szoktuk felhánytorgatni, hogy mennyi munkát végeztünk azért, hogy ő most jól érezze nálunk magát (főzés, takarítás, vásárlás). A gyerek teljes bizalommal érkezik, rajtunk múlik, hogy ez a bizalom megmarad-e élete során. Bátorításul gondoljunk arra, hogy az adott gyerekhez az adott szülők a legjobbak. Tehát legyen kellő önbizalmunk, hogy megtudjunk felelni a gyerekekkel járó feladatainknak. Persze a jó szülővé váláshoz nekünk is mindent meg kell tennünk. Ide tartozik saját magunk nevelése, gyerekneveléssel kapcsolatos könyvek olvasása, előadások hallgatása.
A család összetartó ereje a szeretet. Lényeges azonban tudni, hogy nem elég valakit szeretni, a másiknak ezt a szeretetet éreznie, észrevennie is kell. Előfordul, hogy az egyik fél szereti a másikat, de a másik erről nem tud, mivel neki a szeretet kimutatásáról más elvárásai vannak, mint a párjának. A szeretet kifejezésének sokféle módja lehet, s mindenkinek van néhány vételi csatornája, amelyen szeretetnek értelmezi a küldő viselkedését. Ha a küldő más módon fejezi ki szeretetét a címzett erről nem vesz tudomást s úgy érzi, hogy az illető őt nem szereti. Nézzünk meg néhány módot a szeretet kimutatására:
– simogatás, becézés (serdülőkorú gyerekkel kapcsolatban ez nem tűnik elfogadottnak);
– szavakkal közlés (pl. „szeretlek”); a szavakkal közlés különösen a férfiaknál, legintenzívebben az udvarlás során fordul elő, később erősen visszaesik vagy árnyaltabb lesz, ezért a feleségekben – akik erre a szeretetcsatornára érzékenyebbek – komoly hiányérzet támadhat;
– gondozás (etetés, öltöztetés, ápolás – gyereknél, betegnél);
– egyik legfontosabb szeretet-jelzési mód a beszélgetés, a másik ember meghallgatása; ha valakit igazán szeretünk, mindig találunk időt arra, hogy beszélgessünk vele. A „nem érek rá”, „sok dolgom van”, „majd máskor” inkább csak kifogásnak tűnik, hisz ha a másik ember (párunk, gyerekünk) valóban fontos számunkra, akkor nagyon valószínű, hogy fogunk időt találni a beszélgetésre. Ami fontos számunkra, arra általában van időnk, energiánk. A beszélgetés nem feltétlenül azt jelenti, hogy okosakat kell mondanunk, tanácsokat kell osztanunk. Gyakran elég, ha csak figyelmesen meghallgatjuk a másikat, együttérzést mutatunk.
– dicséret, a másik ember igyekezetének, munkájának pozitív értékelése; a dicséret ne általánosságokban mozogjon, hanem a konkrét tettekkel legyen kapcsolatban (pl. „ügyesen megjavítottad a varrógépemet”, „ez a leves nagyon finom volt”), ugyanakkor vigyázzunk arra is, hogy a párunk, a gyerek botlásait ne beszéljük ki a rokonoknak, szomszédoknak, kollégáknak, ezzel is éreztetjük, hogy mellette állunk, szeretjük;
– ha bajba kerül, mellé állunk, nem hagyjuk magára, segítünk megoldani a problémát, éreztetjük, hogy ránk számíthat, az ő sorsa számunkra is nagyon fontos;
– a szeretet kifejezésének jó eszköze az ajándékozás. Az ajándéknál nem az értéke a fontos, hanem annak a jelzése, hogy gondoltunk rá, örömet akartunk okozni neki, szeretjük. Ajándék adásához nem szükséges különleges alkalom, bármikor adható. Legszebb az lenne, ha mi magunk lennénk ajándék a másik ember számára!
– nevezetes napok (névnap, születésnap, évfordulók) méltó megünneplése. Hadd érezze az ünnepelt, milyen fontos számunkra, figyelünk rá, örülünk neki, szeretjük.
– szeretetünk közlésének hatékony módja, ha láthatóan örömmel, szívesen vagyunk a másikkal, érdemi időt adunk neki, nem nézzük közben az órát, nem sürgetjük, nem ásítozunk;
– áldozathozás a párunkért, gyerekekért; ha fáradt vagyok, akkor sem morgok, akkor is segítek, elintézem amit kell, nem ülök le tévézni, olvasni, zenét hallgatni, miközben a többiek tevékenykednek, nem magamat sajnálom, hanem igyekszem a többiek életét könnyíteni.
A fenti felsorolás nem teljes, csak jelezni akarta, hogy a szeretet kifejezésére igen változatos lehetőségek vannak. Meg kell figyelni, hogy az általunk szeretett emberek milyen szeretet-kifejezési módot értenek s akkor ezen az úton mutassuk ki szeretetünket. Nem elég valakit szeretni, annak ezt észre is kell vennie! Gondoljunk arra is, hogy nem elég szeretni valakit, hanem szerethetőnek is igyekezzünk lenni. Ne nehezítsük meg a másik embernek, hogy minket szeressen (pl. kibírhatatlanul kötekedők, undokak, veszekedősek, agresszívak, mártírkodók vagyunk). Arra is figyeljünk, hogy nem elég, ha szeretetet csak adni tudunk. Legyünk készek arra is, hogy szeretetet elfogadni is tudjunk. Képzeljük el, hogy ha senki sem tudna szeretetet elfogadni, akkor kit szerethetnénk?
Még egy lényeges szempont a szeretettel kapcsolatban. Fordítsunk kellő figyelmet arra is, hogy szeretőképességünket karbantartsuk. Ez olyasmit jelent, hogy nem dolgozzuk magunkat holtfáradtra, hisz a fáradt ember kevésbé örömképes, szeretőképes. Legyen tehát kellő időnk pihenésre, kikapcsolódásra (a pihenés nem naplopás!), alvásra, kirándulásra, sportolásra, közös játékra. A vasárnap megünneplésében ez is benne van.

Forrás: Családi életre nevelés az oktatásban, 178-180. (Szerk.: Hortobágyiné Nagy Ágnes)
http://www.parazskozpont.hu/sites/default/files/csen_az_oktatasban_konyv_0.pdf