A test, testben való lét, testi élmények előtérbe kerülése általánosan megfigyelhető a modern társadalmakban.i Ez a szemléletbeli-életmódbeli változás nem csupán a hétköznapi életet érintette, hanem az emberrel foglalkozó tudományágak, terápiás irányzatok elméletét és gyakorlatát is. A pszichodinamikus tánc-és mozgásterápia egyike azon terápiás irányzatoknak, ahol a testi érzetekkel való munka, a mozgás és tánc jelentik a terápiás folyamat alapját.
Az elsőként Merényi Márta által Magyarországon kifejlesztett módszer a mozgásban rejlő lehetőségeket az analitikusan orientált csoportterápia eszközeivel ötvözi. Előzményeként a modern táncirányzatok, színházi alkotóműhelyek, a preverbális időszak jelentőségét hangsúlyozó lélektani elméletek (tárgykapcsolat- szelfpszichológiai elméletek), a memória- és idegélettani kutatások említhetők. A mozgásterápia azzal az élményvilággal dolgozik, amely nem verbalizálható és szimbolizálható, ugyanakkor mozgásos úton elérhető.ii
Bár a módszert pszichiátriai osztályokon fejlesztették ki, manapság gyakrabban alkalmazzák önismereti csoportokban. Hosszabb, legalább ötven órás terápiás folyamatról van szó, amely során az egyéni testi-lelki érzések változásának és a csoportdinamikának a követése egyaránt szerephez jut.iii A továbbiakban röviden összefoglalom a módszerben alkalmazott munkamódok (testtudati munka, kapcsolati munka, mozgás-improvizáció, verbális munka) legalapvetőbb sajátosságait.

A módszer alapját képező testtudati munka során a testi érzések, észlelések átélése, tudatosítása, korrekciója áll előtérben. Egyszerű, tiszta figyelmi fókuszt ajánló gyakorlatok segítenek a test fizikai állapotváltozásának a lekövetésében, mint a légzés, járás megfigyelése vagy az irányokkal, sebességgel való kísérletezés.
Például bejárjuk a teret először számunkra kényelmes tempóban, aztán fokozatosan növeljük a sebességet, amennyire csak tudjuk, hogy a járás ne váltson át futásba, ezt követően pedig fokozatosan lelassítjuk, egészen addig, ameddig a mozgás még folyamatos lehet. Ezt a kísérletezést folytatva, ismételve egyre jobban érzékeljük azt, milyen érzetek jelennek meg a testünkben akkor, amikor gyorsítunk, és milyenek akkor, amikor lassítunk. A mozgásos kísérletezés során az érzetek és mozgás lekövetésével egy sajátos figyelmi állapot alakul ki, amely segíti a képi gondolkodást, az érzelmi elérhetőséget és a térérzékeléstiv, erősíti a test valóságosságának érzetét.v
A testtudati munka során énünk egy olyan rétegét hozzuk működésbe, amit ugyan folyamatosan élünk és használunk, de gyakran nem veszünk tudomásul. A hétköznapokban testi érzeteink közül inkább csak az erősebb ingerek, változások tudatosulnak bennünk, miközben a testi élményeink alapvetően meghatározzák a hangulatunkat, azt, ahogyan önmagunkat és a bennünket körülvevő világot érzékeljük.
Testi érzéseink énünk legősibb rétegét képezik. A preverbális kor tapasztalati világa, az élmények és kapcsolatok átélése, szabályozása még testi folyamatokon keresztül történik – ez az élményvilág a mozgás és érzékelés segítségével válik hozzáférhetővé és korrigálhatóvá. A testélmények alakításával pedig a hozzájuk kötődő öntudatlan élmények, kapcsolati mintázatok is tudatosulhatnak, változhatnak, így lehetővé válik személyes történetünk újraírása, a szelf átstruktúrálása.vi
A testtudati munkára való képesség folyamatosan fejlődik a terápiás folyamat során.

Az egyszerű mozgásos gyakorlatok kiérzékenyítik saját testi valónk érzékelését és a másokkal való kapcsolatban átélt testérzeteket, így megalapozva a kapcsolati munkát, amely páros, hármas vagy több fő részvételével zajló együttmozgást, a közös élmény megtapasztalását jelenti. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a csoporttagok a számukra legfontosabb kapcsolati témákkal dolgozhassanak, hiszen a kapcsolati munka során sokféle kapcsolódási mód, a kapcsolati törések is megjelenhetnek. A testérzetek, a közös, valóságos élmény biztonságos és egyre növekvő játékteret kínál mindehhez.vii
A kapcsolati munka során megjelenhetnek, átélhetővé, átdolgozhatóvá válhatnak korai kapcsolati élmények, kapcsolati elakadások, viszonyulások, projekciók. A munkamód fontos eleme a történések, élmények megoszthatóságának átélése is.viii Vegyünk egy példát. Egy páros gyakorlat során az egyik fél nagyon aktív volt, miközben a másik egyre inkább passzívvá, mozdulatlanabbá, tehetetlenebbé vált. Ahogy az aktív fél is lassított a mozgásán, csökkentette aktivitását, úgy tudott a passzív fél kimozdulni a korábbi állapotából. A mozgásban átéltek megmutattak, előhívtak valamit a páros tagjainak kapcsolati viselkedéséből, emlékeiből, egyúttal teret, lehetőséget adtak a helyzet módosítására, az egymáshoz való hangolódásra is.
A mozgásterápiás folyamatban a kapcsolódás és az egyedüllét váltakozva van jelen, ami fejleszti az egyedüllétre való képességet: a csoporttagok egyre inkább képessé válnak az egyéni munkában az egyedüllét megtöltésére a közös élmények beépítése, továbbvitele által.ix

A pszichodinamikus mozgás-és táncterápiában a cél végső soron valóságélményünk testi szintű megélése és korrekciója, ennek megfelelően a gyógyító folyamat gyújtópontja egyrészt a testtudati munkára való képesség, másrészt a testtudati állapotban kibontakozó szabad mozgásos kísérletezés, alkotás. Az improvizációs készség fokozatosan fejlődik a mozgásterápiás folyamat során azáltal, hogy egyre jobban belakjuk, differenciáltabban, ugyanakkor integrált egészként érzékeljük testünket, egyre gazdagabban tudjuk érzékelni a bennünket körülvevő világot, teret, egyre jobban tudunk kapcsolódni másokhoz.x
Az egyedüli, páros vagy csoportos mozgásimprovizációban az önfelfedezés összekapcsolódik az önalkotás élményével (egy szelf-formáló alkotó folyamat). Az improvizáció utat nyit a korábbi élmények integrálására és átformálására, így megtapasztalhatóvá válik az önkifejezés és a kreativitás gyógyító ereje.
Bár a pszichodinamikus mozgás-és táncterápiában a mozgásos élmények mozgásos úton történő megdolgozásának lehetősége alapvető fontosságú, a módszer lényeges önismereti eszköze a mozgásos élmények megbeszélése is. (Minden alkalom megbeszéléssel kezdődik és zárul.) A megbeszélés során lehet egyeztetni a közös mozgásokban átélt élményeket, az „itt és most” egymásnak adott visszajelzések segítik az önismeretet, a változást.
Ugyan a testérzetek csak egy része "fedhető le", közelíthető meg szavakkal, a mozgásban átéltek verbális átdolgozása, azáltal hogy a nyelvet is az élmény részévé teszi, hozzájárul a szelf integráltságához.xi
Térjünk vissza a kapcsolati munka bemutatásánál említett példára! Az alkalom végi megbeszélés során a páros tagjai összerakták, mit jelentett számukra a közös mozgásos tapasztalat. A feladat során átélhetővé vált és tudatosodott bennük, hogy ha mindent az egyik fél akar meghatározni a kapcsolatban, akkor a másiknak nem marad tere, megbénul. A kapcsolati munkában való elakadások átélése, tudatosítása és megértése is segíthet a korrekcióban, hétköznapi életben való boldogulásban.

Kiknek javasolható egy ilyen folyamat? Bár a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiának a verbálisan nehezebben megközelíthető kliensek gyógyításában van a legnagyobb jelentősége, bárkinek ajánlható, aki szeretné jobban belakni, érzékelni, elfogadni a testét, fejleszteni nem verbális érzékenységét, szeretne a kapcsolati elakadásain dolgozni, vagy egyszerűen csak érdeklődik az alkotás mozgásos lehetőségei iránt.