A felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömeg-index alapján túlsúlyos vagy elhízott (28,5%). Háromból kettő személy fogyókúrázott már, a fogyókúrák 95%-a sajnos sikertelen, az egészségre még az elhízásnál is veszélyesebb visszahízások aránya nagyon nagy. A szakszerű és tudományos eredményeket figyelembe vevő testtömeg-menedzsmenttel és optimalizálással lehet csak hosszú távú eredményeket elérni. A rovat jelen írásában a fogyás megfelelő ütemével foglalkozunk.
Az előző cikkben ismertetteken túl számos egyéb káros hatása lehet a gyors fogyásnak:
Helytelen étkezési ritmus
A gyors diétákkal megszakítjuk a szervezetünk által tolerált, és már jól megszokott élettani ritmust. A testnek nincs elég ideje arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott étkezési körülményekhez, ez krónikus fáradtságot, fejfájást, az epe és a hasnyálmirigy működési zavarait okozhatja. A túl gyors fogyás kedvez az epekő kialakulásának is.
Hiányos vitaminellátottság
A kis energiatartalmú diétákkal nem lehet fedezni a szervezet megfelelő tápanyagellátását, ami különösen a vitaminokra. A zsírban oldódó vitaminok lassan ürülnek ugyan a szervezetből, de a vízben oldható vitaminok bevitelére napi szinten szüksége van a szervezetnek. Egy hosszabb ideig tartó, szigorú diéta jelentősen megnöveli a hiánybetegségek kialakulásának kockázatát.
Nem megfelelő ásványianyag-ellátottság
A vitaminellátottsággal párhuzamosan az ásványi anyagok pótlása sem minden esetben megoldott egy-egy drasztikus fogyókúra mellett. Különösen melegben, amikor az izzadsággal is nagyobb mennyiségű oldott anyag távozik, fokozottan oda kell figyelni a mikroelemek pótlására. A csontok épségének fenntartásához és a csontritkulás megelőzésének érdekében naponta 800–1200 mg kalciumot kell tartalmaznia az étrendnek. Ez a mennyiség csak kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás mellett lehetséges.
Jojó-effektus
Testünk alapanyagcseréje biológiailag meghatározott mennyiségű energiát éget el naponta. Amikor egy diéta betartása során e mennyiség alá csökken a bevitt energia, szervezetünk elkezd „spórolni”, és ezt az értéket elkezdi csökkenteni, hogy a prioritást élvező élettani funkciók ne szenvedjenek kárt. Ezzel párhuzamosan a tápanyagok hasznosulása is fokozódik, hiszen a szervezet az evolúciós folyamat során így alkalmazkodott az éhezésekhez. Egy gyors ütemű diéta abbahagyásával a megváltozott alapanyagcseréhez nehezen lehet alkalmazkodni, amit jól mutat az, hogy a sikeres fogyókúrázók csupán ötöde tudja egy évnél tovább megtartani a testtömegét.
Esztétikai problémák
A túl gyors ütemű fogyáshoz a bőr és az alatta lévő kötőszövet nehezebben tud alkalmazkodni, különösen akkor, ha nagymértékű a fogyás, ezáltal a bőr túlzott mértékben megereszkedik, nem tud együtt fogyni a beteggel. Ennek mértékét növeli az is, hogy a bőr feszességében szerepet játszó izommennyiség is csökken, valamint hiányoznak a kollagénszintézisben szerepet játszó anyagok.
A fogyás optimális üteme
A fogyást eredményező diétát és mozgásterápiát (összességében életmód-változtatást) úgy célszerű megválasztani, hogy a test teljes zsírtartalmának csökkenése viszonylag folyamatos legyen és a zsírraktárakból hetente felhasznált mennyiség ne haladja meg az egy kilogrammot. A túl lassú fogyási ütem sem vezet célra, ugyan egészségi károsodást egy megfelelően összeállított diéta mellett nem okoz, azonban próbára teszi a beteg akaraterejét, a kevés sikerélmény miatt gyakoribb a diéta abbahagyásának mértéke. A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a 0,5–0,75 kg/hét körüli fogyási ütem az optimális. Ebből kiindulva kell a beteg fogyási ütemét meghatározni. Az elhízás kezelésében az esztétikai célok mellett nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a társbetegségek kezelésére illetve kialakulásuk kockázatának csökkentésére. Az aktuális testtömeg 10–15%-os csökkentésével már a kockázati értékek jelentősen csökkenthetőt, a már kialakult enyhe hipertónia, magas koleszterin- és triglicerid-szint kezelhető, a kóros glukóztolerancia visszafordítható.
Összefoglalás
Mind a túl gyors, mint a túl lassú fogyás felesleges terhet ró az egyénre, de a társadalmi terhekben is kiveszi a részét, az Amerikai Egyesült Államokban a teljes egészségügyi ráfordítás 10%-át teszi ki az elhízás kezelése, mintegy 110 milliárd dollárt évente (3), ezért a költséghatékony kezelésben is nagyon fontos, hogy a lehető legrövidebb ideig tartson, de a legjobb eredményekkel záruljon a fogyasztás. A testtömeg egy kilogrammal történő csökkenése (a raktárzsírból) 29 400 kJ (7000 kcal) energia mennyiségével egyenértékű. A heti 0,5 kg raktározott (test)zsír elégetése tehát napi 2100 kJ (500 kcal) energiamegvonással kombinált többlet-energiafelhasználással érhető el.
