A közelmúlt európai kultúrájában különösen Martin Heidegger elemzéseinek köszönhetően került gondolkodásunk homlokterébe az idő. Heidegger nem utolsósorban a keresztény Újszövetségben, kiváltképpen a Pál apostol leveleiben megnyilatkozó vallási tapasztalatból indult ki.

Az újszövetségi iratok alapján kétségkívül megkülönböztethetjük az idő két jellegzetesen eltérő fogalmát: a kronoszt és a kairoszt. Az utóbbi az Újszövetség legkorábbi rétegében elsősorban az eljövendő Jézussal való találkozás idejével kapcsolatos. „Itt az idő, hogy fölébredjünk az álomból” – kiált föl az apostol. Az őskeresztény az idő sürgetésében él: most kell tennie a jót, mert Jézus eljövetelét, s a vele járó Üdvösséget és Ítéletet nagyon közeli pillanatként várja. Olyasként, amelyet semmiféleképpen nem szeretne elmulasztani.

A fenomenológust ugyanakkor mindenekelőtt nem a két említett időfogalom teológiai értelmezése, hanem az emberi tapasztalatban fölmutatható tartalma érdekli. Hitbeli döntésünk mélyebb megértésében is segíthet, ha eltűnődünk mindennapi tapasztalatainkon. Nos, hétköznapjainkban a kronosszal lépten-nyomon találkozunk, mondhatnánk, magától értetődő módon benne és vele élünk: nem más ez, mint (az órával) mérhető idő, minden szükségszerű kronológia alapja. Mindennapos teendőink, megbeszéléseink, találkozóink, feladataink számára e dimenzió meghatározó. A kairoszt evvel szemben kedvező alkalomnak fordíthatnánk.

Míg az órával mért idő látszólag egyenlő, egymással csakis külsődleges kapcsolatban lévő, önmagukban semleges és egynemű időegységeknek egy matematikai egyenes mentén elrendezett halmazát jelenti; addig a kairosz egymással elvileg helyettesíthetetlen időpontok vagy szakaszok egymással akár versengő vagy egyenesen egymás ellen harcoló csapata. A megfelelő pillanat aligha semleges valóság – s hiába az ókori ember körkörös időtapasztalata – nem tér vissza, el lehet halasztani!

Nem véletlenül ábrázolták a kései római–görög mozaikokon Kronoszt egy hosszú fehér szakállú, bölcs öregemberként, aki a zodiákus kerekét forgatja. E figurát gyakran Aeonnak, „örök időnek” hívták: nem más ez, mint a kozmoteológiából ismerős, ciklikus, mérhető, mennyiségi idő. Kairosz ismert görög ábrázolása evvel szemben egy mezítelenül futó, szárnyas fiatalember volt, homlokán előrenyúló göndör hajjal és hátul kopasz fejjel. Nem másról, mint a ma annyira fontosnak tartott minőségi időről van itt szó.

Poszeidipposz verse a híres görög szobrász, Lüszipposz alkotásán szépen elmagyarázza nekünk Kairoszt: „És ki vagy te? Az idő, aki mindent lehagy. / Miért állsz lábujjhegyen? Én örök futó vagyok. / És miért vannak szárnyak a lábaidon? A széllel repülök. / És miért tartasz borotvát a jobb kezedben? Jelként az embereknek, hogy minden élnél élesebb vagyok. / És miért lóg hajad az arcodba? Hogy a velem találkozó megragadhasson. / És az Ég nevében, miért kopasz a fejed hátul? Mert senki, akit egyszer lehagytam, nem foghat meg hátulról, akármilyen fájdalmasan szeretne is.”

Petőfi Sándor Nemzeti dala ugyanezt a tapasztalatot fogalmazza meg tömören: „Itt az idő, most vagy soha!” Jó, ha tisztán látjuk: a kairosz nemcsak a történeti forradalmakban vagy a keresztény vallási életben tapasztalható meg, hanem sokkal inkább emberi életünk alapszerkezetéhez tartozik. Az óra ideje, a kronosz épp ezért fontos számunkra: a határidőkre és egyéb lényeges alkalmakra s az azokkal kapcsolatos ígéretekre és elvárásokra emlékeztet bennünket. S amint Nietzsche figyelmeztet minket, az ember pontosan az az élőlény, aki ígérni tud. Emberi öntudatunkhoz természetes módon hozzátartozik időtudatunk.

A természet- és társadalomtudományokban oly alapvetőnek hitt kronosz a közelebbi vizsgálódás éles tekintete előtt másodlagosként lepleződik le. Életünket alapvetően nem egyszerűen a fizikai idő, hanem a megélt idő, a számunkra fontos alkalmak egymással összefüggő hálózata határozza meg – legyenek azok a név- vagy születésnapok, évfordulók, megbeszélt találkozók, induló vonatok vagy színházi előadások időpontjai.

Bakos Gergely OSB

- folytatjuk -

(Forrás: A Szív, 2014. július-augusztus. A folyóirat honlapja: www.asziv.hu)