Rohanó, teljesítményorientált világunkban különösen fontos, hogy tudjunk töltekezni, minőségi időt szánni önmagunkra. Ivanova Danielával, a csalad.hu szerkesztőjével a munka iránti szenvedélyről, munka és magánélet egyensúlyáról, a pihenés és a csend erejéről beszélgettünk.

• Mesélj magadról, hogyan választottál foglalkozást?

- Nagyon korán, 15 évesen kezdtem el újságíróként dolgozni, mint gyakornok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hamar kirajzolódott bennem, mihez szeretnék kezdeni az életemben. Alapvetően mindig is imádtam írni, amely azzal párosult, hogy a pozitív visszajelzések által úgy éreztem, hogy jó is vagyok benne. Mégis, ami igazán előre vitt a karrieremben, az a szenvedély volt. Az, hogy pontosan milyen területen és műfajban dolgozzam, máig fejlődik bennem, hiszen napról napra önmagam újabb rétegeit ismerhetem meg. Az utóbbi években derült ki számomra, hogy az idősügy különösen fontos számomra, illetve a pszichológiával kapcsolatos témák is közel állnak hozzám. Az interjú műfaját kedvelem a legjobban egyébként, úgy érzem, hogy könnyen meg tudnak nyílni előttem az emberek. Mindig is tudtam, hogy az újságírást szeretném hivatásomként választani, de nagyon izgalmas utazás volt eljutni életem azon szakaszáig, ahol már teljesen otthonosan érezhetem magam a szakmán belül.

- Mit jelent számodra a munkád?

- Nem is kötelességként tekintek rá, hiszen imádom végezni. Ennek nyilván vannak árnyoldalai is: sokszor nehéz szétválasztani a magánéletet és a munkát, merthogy egyszerre hobbi és hivatás is. Gyakorlatilag egy külön életforma…

- Hogyan tudsz mégis egyensúlyt találni?

- Mindenképpen törekszem rá. Vannak olyan helyzetek, amikor összefonom a kettőt: a munkát és azt, ami foglalkoztat a magánéletben. Az interjúk során például gyakran bevonom a saját érintettségemet is - ez szerintem remek kombináció tud lenni, illetve személyesebbé és hitelesebbé teheti az anyagot. Nyilván a mindennapjaimban nagyon fontos, hogy elválasszam a munkától a magánéletemet. Ez nem egyszerű feladat, hiszen átlagtól eltérő munkarendben dolgozom, flexibilis módon, így nincs az, hogy kilépek a kapun és magam mögött hagyom az összes feladatot, hanem a fejemben később is pörögnek a gondolatok. Időnként komoly önszabályozó képességre és önuralomra van szükség ahhoz, hogy letegyem a telefont, kikapcsoljam a számítógépet és a magánéletemre fókuszáljak, de ez ugyanúgy fordítva is igaz. Úgy érzem, hogy az utóbbi években sikerült többnyire szokássá alakítani ezt a „szétválasztást”, ami megakadályozza, hogy összecsússzanak a dolgaim az életem különböző területein.

- Szükség van arra, hogy meghúzzuk, kiépítsük a határainkat. Tudatosan kell döntenünk és kialakítanunk olyan szokásokat, jó gyakorlatokat, amelyekhez tartjuk magunkat.

- Így van, és kell ehhez önfegyelem, meg önszigor is. Szerintem a szellemi munkánál ez tényleg nagyon fontos.

• Van-e erre valamilyen bevált módszered?

• Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy két évvel ezelőtt kikapcsoltam az összes értesítést a telefonomon és ez azóta sem változott. Amikor egy új üzenet érkezik, akkor az nem villog vagy pittyeg, így csak akkor látom, ha tudatosan megnézem. Megvan az ideje az e-mailek leellenőrzésének, azon felül pedig csak a magánéletemre fókuszálok és fordítva. A legjobb része ennek egyértelműen az, hogy nem tud kizökkenteni semmi: például munka közben egy barát üzenete vagy családi ebéd alatt egy szerkesztői e-mail. Ez is olyan szokás, amelyet a munka-magánélet egyensúlya érdekében sajátítottam el.

- Van-e jó recepted arra, hogy a magánéletednek teret adj?

- Véleményem szerint sokunk számára nehézséget okoz a megfelelő időbeosztás. Számomra, ami a leginkább bevált az az, hogy próbálom tartani az időkereteket, ám nem vagyok túl szigorú sem magamhoz: megengedem magamnak a pihenést. Figyelek, hogy az akkor tényleg csak egy óra legyen, viszont az felhőtlenül teljen és tudjak töltekezni bűntudat nélkül. Amit te is hangsúlyoztál, hogy elképesztően fontos, hogy tudjunk önmagunkra is időt szánni a rengeteg tennivaló mellett, és minőségi legyen a kikapcsolódás. Fontos tudatosítani magunkba továbbá, hogy mi az, ami örömet okoz számunkra, és arra időt szánni, hiszen csak telnek a napok és hetek, mi pedig sokszor észre sem vesszük, hogy már jó ideje egyáltalán nem foglalkoztunk a lelkünkkel. Azt vettem észre magamon, hogy ha tudatosan pici örömforrássokkal tűzdelem meg a mindennapjaimat, úgy sokkal hatékonyabban tudok funkcionálni a munkában és a magánéletben egyaránt.

- Fontos az, hogy legyen ideje, helye, kerete mindennek. Meglegyenek a munka keretei is, a töltekezés keretei is, ne folyjon szét csak úgy a nap. Véleményed szerint kell-e teret adni a rugalmasságnak ebben?

- Természetesen igen, az sem jó, ha katonásan menetelünk a napban, így lehetőleg kerüljük el a túl merev időbeosztást. Emberek vagyunk és csak az nem hibázik, aki nem csinál egyáltalán semmit. Nincs gond azzal, ha kicsit tovább tart a pihenést vagy egyik nap többet dolgozom, mint terveztem, de igyekszem mindig kompenzálni és megtalálni az arany középutat.

- Beszéltünk arról, hogy fontos megtalálni, mi az, ami örömet jelent, amibe tényleg bele tudunk feledkezni. Ha kikapcsolódásról van szó, van-e más, számodra fontos szempont is?

- Hát, mivel szellemi munkát végzek, sokszor érzem azt, hogy nagyon le van terhelve az agyam. Kikapcsolódáskor is ezt a szervezem használom, például olvasok vagy beszélgetek a barátaimmal, így folyamatosan pörögnek a gondolataim. Ennek ellensúlyozásaképpen végzek valamilyen fizikai tevékenységet, például edzem, táncolok, házimunkát végzek, vagy sétálok egy nagyot a természetben. Ezekben a szabad, könnyed pillanatokban az elmém meg tud pihenni. Ez kiemelten fontos a mai világban, hiszen az okoseszközök és az internethasználat miatt tengernyi inger ömlik ránk nap, mint na, így a digitális szünetet fontos komolyan venni. Tegyük le kicsit a telefont és legyünk kizárólag a jelenben!

Fotó: Ivanova Daniela

- Fontos neked, hogy a munka zaja után legyen csend, csendes időszakok.

- Így van. Különösen felértékelődött a csend és szükségünk van olyan momentumokra az életünkben, amikor csak a természet hangját halljuk, semmi mást.

- A csend egy védett, nyugodt idő, amikor nem érnek bennünket utol a levelek. Sokan mégis szinte félnek tőle, pedig áldásos hatásai vannak.

- Eleinte számomra is nehézséget okozott megbirkózni a csenddel, mert egyszerűen elszoktam tőle az utóbbi években. Sokszor hiába mentem a természet közelébe, a gondolataim ugyanúgy pörögtek a fejemben, hiszen addig folyamatosan zizegés és pezsgés volt körülöttem. Ezért kedvelem különösen a Margaret Island – Csend című dalát; mindig eszembe juttatja, hogy a csend milyen nagy áldás tud lenni. Ugyan nem könnyű lecsendesíteni a gondolatokat, de a mindfulness technika például nagyon hatásos; nekem is sokat segített.

-          Érdemes kipróbálni, merjünk belefogni ebbe! Ne féljünk megtapasztalni…

-          Ha valaki azt érzi, hogy jaj, nekem ez nem megy, nem szabad feladni! Számomra is csak azért működik, mert rengeteget gyakoroltam, de még így is előfordulnak visszaesések. Ez egyébként teljesen normális. A lényeg, hogy próbáljuk meg szokássá alakítani, és úgy lépésről lépésre egyre könnyebb lesz.

- Itt is fontos a rendszeresség, hogy tudatosan időt szánjunk erre, és újra és újra nekifussunk, akkor is, ha nem sikerül.

- Így van, akkor is, ha nincs kedvünk, vagy félünk. Attól mert tegnap például túl sokat lógtam a telefonon, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy másnap nem sikerül megugrani az akadályokat! Csak kezdjük el!

Leleszi-Tróbert Anett Mária – Ivanova Daniela