Népviseletben ropni a táncot vagy a kápolnában meditatív lépésekbe és gesztusokba önteni az istenkeresést - e kettő egy valóság két arca Darvas Piroska segítőnővér számára. A csík-szentdomokosi Szent Margit Lelkigyakorlatos Ház vezetőjét a tánccal kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztem.

 

Bereczki Silvia: Hogyan kapcsolódik számodra a tánc a lelkiséghez? Miként válhat imává a tánc?

Darvas Piroska: A táncban oldódnak a feszültségek, a tánc felszabadít, örömet sugároz. A tánc nem idegen a keresztény hit számára sem. Az, hogy az ember mozdulatokkal, gesztusokkal fejezze ki magát, oly régi, mint maga az emberiség. Ugyanez érvényes a táncra is. Az ember mindig is használta a táncot, hogy kapcsolatba kerüljön az istenséggel. A táncok az élet iránti szeretetből születtek, a tánc megnyitja az embert az igazi életre és az Istennel való kapcsolatra is. Gyönyörű példa Dávid király esete; hadd idézzem Sámuel második könyvéből: „Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. [...] S táncolt is Dávid - teljes erejéből - az Úr előtt, közben egy vászonefod övezte. [...] Dávid így válaszolt Michalnak: »Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok«." (2Sám 6,5.14.21) Nagyon tetszenek nekem Szent Ágoston szavai is a táncról: „Dicsérem a táncot, mert szabaddá tesz a nehéz dolgoktól, és mert azt, aki egyedül van, bevonja a közösségbe. Dicsérem a táncot, mert az egészséget és a szellem tisztaságát szolgálja, mert könnyeddé teszi a lelket. A tánc átváltoztatja a teret, az időt és az embert. Ezeket mind az agy, az akarat és az érzések által a szétesés fenyegeti. A tánc az egész embert követeli. Az embert, aki szíve középpontjában van lehorgonyozva, oda, ahol nem rabja a szenvedélyeknek, embereknek és dolgoknak, oda, ahol nem rabja az elhagyatottság démonjának saját énjében. A tánc felszínre hozza a szabad embert, a könnyed embert, egyensúlyba hozza minden erővel szemben. Dicsérem a táncot. Ó, ember, tanulj meg táncolni! Különben nem fogják tudni az angyalok, hogy mit kezdjenek veled a mennyben." És még hadd idézzem Bernhard Wosien (1908-1986) szavait, aki balett-táncos volt és Skóciában a szakrális tánc megalapozója: „A mi táncunk ima legyen, de nem csak az andante csendes lépése, hanem az allegro vivo örömteli ugrása is. Amikor ezt tesszük, szárnyakra kapunk, amelyek új távlatokat nyitnak meg számunkra." Számomra mindezek a példák azt tükrözik, hogy a tánc mindig is a lelkiség része volt, függetlenül attól, hogy milyen vallásról volt szó. Mert a tánc az élethez visz közel, ezért magához Istenhez visz közel. Isten közelségében pedig minden ima. Nemrégen így fogalmaztam meg magamnak, hogy mit jelent saját életemben a tánc: „a táncban élet van, az életben tánc van". A szentignáci lelkiség szerint élek szerzetesként több mint húsz éve. Itt tanulgatom, hogy mindenben keressem, szeressem, szolgáljam Istent. Azt tapasztalom a hétköznapokban, hogy Isten, mint egy dallam, végigkíséri az életemet, a munkámat, és úgy vezet mindenben, mint egy jó táncos, vagyis ha figyelek rá és hagyom magam vezetni, határozottan tudtomra adja, mikor merre és hányat kell lépnem, mikor kell lassítani, gyorsabban lépni, akár pörögni, pontosan megmutatja, hogy most előre lépjek egyet, vagy inkább kettőt hátra. Mindez nem merev lépések sorozata, amit meg lehet unni, hanem van benne lüktetés, lendület; élet van benne, aminek az alapdallama Isten. Ha mindenben Istent keresem, akkor ezt az alapdallamot próbálom folyamatosan érezni, hallani. Ezt meghallva szeretet gyullad fel szívemben, és úgy próbálom őt szolgálni, hogy hagyom magam vezetni. Amikor pedig táncolunk, teljesen ott kell lennünk a jelenben. Nem lehet úgy táncolni, hogy közben máson jár az eszünk. Ha a jelenben vagyok, akkor élek, ha élek, akkor a jelenben vagyok, és máris táncolok.

B. S.: Mi a lényege a meditatív táncnak? Hogyan lesz a test kifejezője a lélek vágyának, sóhajának, örömének, hálájának a meditatív táncban?

D. P.: Amikor azt mondom: „meditatív tánc", akkor azt is mondom: „meditáció". Mit jelent a meditáció? Környékünkön inkább az elmélkedés kifejezést használjuk, a meditáció sokak számára valami titokzatos, nem keresztény elmélyülést sugall, egy szokatlan póz felvételét vagy az elme megtisztítását. A keresztény meditáció semmi más, mint Isten igéjéről való elmélkedés, ahogyan a zsoltáros is mondja: „Boldog ember, aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel." (Zsolt 1,2) A „meditáció" értelemszerű fordítása „begyakorolni a középpontot", ami nagyon jól kifejezi, miről van szó a meditatív táncban. Egyszerű, nyugodt, olykor viszont lendületes körtáncról van szó, amelynek a struktúrája, és persze a zene hatása is, segíti a résztvevőket, hogy önmagukhoz közelebb kerüljenek, a mozdulatok és a zene által önmagukra leljenek. A tánc lényegét megérezni segít a lépések begyakorlása, ezek gyakori ismétlése és az egyes táncok egyszerű koreográfiája. A meditatív tánc elsősorban abban segít, hogy az ember elcsendesedjen, lenyugodjon, erőt merítsen és összhangba kerüljön a saját testével, önmagával, a csoporttal és a környezetével. Egy régi mondás szerint: „Amikor táncolunk, nem veszekszünk egymással." A meditatív táncban mélyebben megnyílunk a szimbólumok, a ritmus és a zene mély hatására, amely spirituális tapasztalathoz vezet. A meditatív tánc ezért valóban segít megtapasztalni a „szentet", azt, ami egy, oszthatatlan. Nem csodálkozom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a meditatív tánc iránt, mert a résztvevők mindig saját testükön és saját lelkükben tapasztalják meg a tánc gyógyító hatását. Valóban nagyon egyszerű táncokról van szó, és így a legkülönbözőbb csoportokban, körülmények közt alkalmazhatóak: kezdve az óvodáktól az iskolákig, plébániai közösségekben, táborokban, lelkigyakorlatokon, idősekkel, fogyatékkal élőkkel, terápiákon, cégek által szervezett közösségi napokon, hívők és nem hívők körében egyaránt. Bármilyen meditációról is legyen szó, az egész embert kell hogy megszólítsa. Test és lélek egysége vagyunk. A lelkünk testünk minden részében megnyilvánul. A meditatív tánc egy különleges módja a meditációnak. A meditatív táncban megpróbálunk nyugalomra jutni. A meditatív táncban mozgunk és engedjük, hogy mozgásba jöjjünk. Nemcsak klasszikus zenére lehet meditatív táncot táncolni, hanem népzenére is. Mindig körtáncokról van szó, amelyek egyszerű lépésekből épülnek fel, és a lépések újra és újra megismétlődnek. A lépések ritmusra való lassú ismétlése mozgásban tart és mintegy beleringat a zenébe, ami segít, hogy leépüljön a stressz, a test feszültsége, a lélekben kavargó negatív hangulatok, az ember egyszerűen elengedi a problémáit, fáradtságát, félelmeit. Egy idő után megszűnik a belső nyugtalanság. Az ismétlődő mozdulatok kívülről befelé irányítják a figyelmet. A közösség nagy szerepe pedig, hogy biztonságot ad, megtartó erő, anélkül, hogy bármit is szavakba kellene önteni.

B. S.: Miként használod a táncot a lelki téren végzett munkádban? Melyek egy ilyen egység elemei? A súlypontjai? Milyen alapmagatartásra van szüksége a lelkigyakorlatozónak? Mi a kísérő, vezető szerepe?

D. P.: Kifejezetten lelkigyakorlatot csak meditatív tánccal felépítve én sohasem tartottam. Viszont szinte minden csoportban felhasználom a meditatív táncot, ennek jótékony hatásai miatt. Tematikus hétvégeken, például diákokkal, családos csoportokkal a témának megfelelően használni szoktam a reggeli dicsőítő imához, napközben csoportfoglalkozás előtt ráhangolódásként, vagy ennek végén lezárásként. De esti hálaadó imához is fel szoktam használni ezt a módszert. Hogy milyen arányban viszek be ilyen elemeket egy-egy programba, az a témától és a csoport résztvevőinek nyitottságától is függ. Volt olyan tapasztalatom, amikor középiskolás diákokkal próbálkoztam, és nagyon nehezen álltak fel táncolni, azt láttam, nem érdekli őket, mosolyogtak az apró, egyszerű lépéseken és a zene stílusán. Teljesen meg voltam győződve, hogy melléfogás volt ezt a módszert alkalmazni. Meglepetésemre a többség a kiértékelőben pontosan arra jelzett visz-sza, hogy mennyire közösségépítő és megnyugtató volt számukra a meditatív tánc. Szükséges tehát, hogy a vezető érezze, nyitott-e a csoport, be tud-e vonni mindenkit és segíti-e a résztvevőket, hogy elmélyüljenek abban a témában, amiért a csoportban vannak. Véleményem szerint nem szabad a meditatív táncot „kihasználni" csak azért, mert talán érdekes vagy újdonság. Ugyanakkor fontos, hogy a vezető jól ismerje a zenét és a lépéseket egyaránt, és hogy ő maga is szeresse a meditatív táncot. Lelkesen csak azt lehet továbbadni, amiért én magam is lelkesedem. Ha a túravezető nem ismeri az utat, nem szabad magára vállalnia egy csoportot. Leginkább önismereti csoportokban és lelki elcsendesülés céljából tartott, „csendes hétvégéken" szeretek meditatív tánccal dolgozni. Már többször is előfordult, hogy egy teljes napon át csak meditatív tánc-gyakorlatokat végeztünk. A gyakorlat mindig a zene és a gesztusok ismertetésével kezdődik, majd megtanuljuk a lépéseket, annyi időt szánva rá, amennyi szükséges ahhoz, hogy a csoportban mindenki rá tudjon hagyatkozni a zenére és a lépésekre, illetve a gesztusokra (ne kelljen azért szorongnia, mert nem tudja biztosan, hogy jobbra, illetve balra kell-e lépni, hány lépés következik stb.). Amikor érzem, hogy a zene hordoz és a gesztusok, lépések szinte maguktól mennek, a csoport együtt lendül, akkor ráirányítom a figyelmet a tánc ima-jellegére. Innen már kifejezetten együtt imádkozunk. Lezárásként pedig személyes idő következik, ami alatt mindenki a naplójába beírhatja vagy Isten elé viheti még egyszer mindazt, amit átélt, megtapasztalt a lelkében és a csoportban. Egy ilyen gyakorlat olykor több mint két órát is eltart. Csak ezután térünk át egy újabb tánc megtanulására. Hogy milyen zenét és táncot választok, az a liturgikus időtől is függ. Adventben például inkább a várakozásra szoktam fektetni a hangsúlyt, nagyböjtben segítség a taizéi dalokat használni (In manus tuas Pater, Crucem tuam stb.).

B. S.: Néptáncolsz is, és a Szent Margit Lelkigyakorlatos Házba hívjátok néptáncra az arra vágyókat. Mit jelent ez számodra? Hogyan illeszkedik a néptánc a lelkigyakorlatos ház profiljába?

D. P.: Gyerekkorom óta ismerem, szeretem és táncolom a csíki néptáncot. Két évvel ezelőtt született meg bennem az a gondolat, hogy Csíkszentdomokoson fiatalokat, fiatal családokat szólítsak meg, hogy együtt táncoljunk. Ennek több oka is volt. Csíkszentdomokos a felcsíki tánc „melegágya". Mindig is jó táncosok kerültek ki a faluból, így azt szerettem volna, ha nem vesznek el a karizmák. Ugyanakkor fontosnak látom, nem csak Domokoson, hanem egész népünk körében is, a kisközösségeket. Tehát szemem előtt volt a közösségépítés, de a hagyományőrzés is. A Szent Margit Lelkigyakorlatos Ház nem csak lelkigyakorlatos ház, hanem a plébánia területén elsősorban a közösségi ház szerepét tölti be. Márton Áron püspök vágya volt, hogy egy szerzetesi közösség éljen, működjék a szülőfalujában, és a fiatalsággal foglalkozzék. Ez nekünk, segítő nővéreknek mindig a szemünk előtt van. A plébániához tartozó csoportok többsége itt szokott találkozni: gyerekcsoportok, ifjúság, családos csoportok, gyászolók csoportja stb. Így teljesen belefér a ház profiljába a Tenyeres-Talpas tánccsoport is, amelyet a Hargita együttes domokosi, hivatásos táncosa, Böjte Róbert vezet. Ő a csoport szakmai vezetője, én pedig magáért a csoportért vállaltam felelősséget. A két év alatt, mondhatom, egy nagy családdá alakultunk át. Heti egy este táncpróba van, de ezen túl együtt tudunk ünnepelni, kirándulni, egymásnak a hétköznapi életben segíteni, legyen az tanulás, mezei vagy erdei munka, betegség, bármi. Együtt szoktunk részt venni a faluközösség ünnepein, mint például a farsangtemetés, a falunapok. Együtt veszünk részt népviseletben a húsvéti, úrnapi körmeneteken vagy a búzaszente-lői kikerülésen. Számomra nagyon fontos, hogy a csoportnak lelkisége legyen, és amit a leginkább át szeretnék adni, hogy ők is megtapasztalják, amit már elmondtam a saját tapasztalatomról, és amit így fogalmaztam meg: „a táncban élet van és az életben tánc van". Úgy érzem, hogy a népzene és a néptánc legalább annyira segít ezt megélni, megtapasztalni, mint a meditatív tánc.

 

 

Forrás: RomKat   romkat.ro,  Keresztény Szó,

https://keresztenyszo.verbumkiado.ro/archivum/2014/augusztus/10.html

Az írást Szerkesztőség szíves engedélyével közöljük.