Örömtánc

2. rész

Folytattuk a beszélgetést Radvánszki Edit szenior örömtánc oktatóval – megtudtuk, a szenior örömtáncosok mozgalmának élő közösségében rengeteg színes program várja az érdeklődőket. Érdemes csatlakozni!

- Milyen közösségi programokat szervez a találkozókon kívül?

- Például tánctábort. Amikor elkezdtem, az első évben Velencére mentünk. Elég „fapados” körülmények voltak még, úttörőtáboros faházak… Hetvenen voltunk, akkor még csak az én táncosaim, meg egy-két ismerős oktatóé. Azóta mások is szerveznek már táborokat, és az én táboraim is „megnőttek”, ma már az ország egész területéről érkeznek a résztvevők. Így neveztem el a táborokat: „Együtt jobb”. Gyulán 140-en voltunk nemrég, Tapolcára szintén körülbelül 140 fővel megyünk, Siófokon ötvenen voltunk.

- Ez nagyon színes és sokrétű tevékenység, a tánctanítás mellett sok szervezés, kapcsolattartás, közösség-építés... sok-sok év munkája, tapasztalatai. Hogyan kezdődött, hogy került kapcsolatba az Örömtánccal?

- Úgy jött, hogy 40 év után elmentem nyugdíjba, és azt tudtam, hogy nem fogok otthon kötögetős nagymamaként üldögélni. Ebben biztos voltam, szerintem a környezetem is biztos volt benne. A szociális ellátásban viszont elfáradtam. Úgy gondoltam, hogy nekem muszáj ebből kilépnem. Sokáig idősotthont irányítottam Újpesten és Dunakeszin, intézményvezető voltam. Közben nagyon jó időszak volt az életemben, amikor az NRSZH munkatársaként szociális intézményeket ellenőriztem. Az volt a cél, hogy segítsük az intézményeket, és rengeteg tudást átadhattam, amit harminc év alatt összeszedtem. Aztán nyugdíjba mentem, jött a nyár, és láttam, hogy Csirmaz Szilvia hirdeti a szenior tánc oktatói képzést. Jelentkeztem, de azt soha sem nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Az oktatást Dunakeszin kezdtem egy csoporttal. Hát, ha már öten voltunk, örültem. Akkor még izgultam minden óra előtt, hogy leszünk-e annyian, hogy egyáltalán táncoljunk. Aztán egyszer csak kifejlődött, egyre többen jöttek. Újpesten is lett egy csoport, és sok új csoport született országszerte, minden oktató így haladt előre, mint én. Nagyon nagy az igény a programra, az idősek egymást hívják. A településeken is szívesen szerveznek csoportokat, gyakran az önkormányzatok keresik meg az oktatókat.

Az oktatói közösség is nagyon jó, mindenki jól érzi magát.

Milyen programjaik voltak a közelmúltban?

A legutóbbi az Alzheimer világnap alkalmából volt, szeptember 21-én a Hősök terén táncoltunk közel ötszázan, és az ország számos pontján szerveztek ugyanilyen megmozdulást az oktatótársak, hogy felhívjuk a figyelmet az Alzheimerrel élőkre. Tavaly is beálltunk már az Alzheimer Cafék mellé - mindenki 21-én, 5 órakor táncolt országszerte egyszerre, a budapesti tánc a Mátyás templom mellett volt. Az országban 68 településen táncoltunk egy időben!

Továbbra is folytatódnak-e az online órák?

- Igen, ez megmaradt, csak nem rendszeresen, inkább alkalmanként, eseményekhez kötődően. Úgy neveztük el a Facebook-on, hogy „Szöcske” csoport. „Szenior örömtánc csoportot kedvelők”. De tulajdonképpen abból indult az elnevezés, hogy az egyik táncos társam párja kérdezte őt, mikor indult az órára, hogy „talán megint mész szöcskézni?” Nagyon tetszett nekünk ez, nevünknek választottuk, aztán kitaláltuk rá a hosszabb nevet is - szenior örömtánc csoportot kedvelők.

A Facebookon a pandémia alatt még „régimódi mulatságot” is tartottunk, mivel nem lehetett külső helyszínre menni. A barátnőm adott helyszínt, egy nagyon szép lakásban. Beöltöztem az alkalomra, és a többiek is, nagyon nagy élmény volt, körülbelül 900-an táncoltunk együtt az éteren keresztül.

A tánc világnapján egy kultúrházban több oktató összejött, és egy három órás ingyenes online csoportot tartottunk. Vagy például februárban, amikor még nem lehetett találkozni, csináltunk farsangot, megkértük a résztvevőket, hogy öltözzenek be, küldjenek fényképet a hozzászólásban, hogy minek öltöztek. 140 fotót kaptam, fantasztikus ötletek voltak! Verseny is volt, Mary Poppins nyert - a résztvevők szavazatai alapján. Mary Poppins lett két hónapra a Szöcske csoport „arca”, az ő jelmezét raktuk ki borítóképnek.

- A farsang remek alkalom volt a kreativitás megélésére!

- Igen, képesek voltak otthon egyedül jelmezt készíteni maguknak, kitalálni, hogy minek öltözzenek föl, táncoltak. Szilveszterkor pedig délutántól éjszakáig adtunk programot. Minden oktató fél órát táncoltatott, délután 4-től éjfélig.
Most pedig, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének a rendezvényén több, mint ötszázan voltunk… Még rekordot is döntöttünk - igazi magyar Guinness Rekord kísérlet volt, és sikerült! Van egy olyan kategória, hogy 65 év felettiek egyszerre egy helyszínen hányan táncolnak. A pécsiek korábban 260-an tartották a rekordot, és ezt próbáltuk meg a pécsiekkel együtt felülírni, tehát ők is ott voltak a találkozón, Balatonfüreden. 474-en táncoltunk egy helyen a Radetzky indulóra!

- Milyen további tervek vannak?

- Kaptam egy megkeresést Balatonfüredről, az Anna Grand Hotelből, hogy esetleg oda is elmennénk-e még tábort tartani, és akkor jött az ötlet, mivel ez novemberben lesz, hogy legyen ott a régimódi mulatság. Abban a táncteremben fogunk bálozni, ahol egyébként a fiatalok szoktak az Anna-bálon. Kiváló alkalom a generációk közötti találkozóra is. Ez igazából a következő nagyobb esemény, amit tervezek. Aztán mindig kipattan egy-egy új ötlet a fejemből…