Október elején volt az Idősek Világnapja, így újra a látóterünkbe kerül az időskori életszakasz, és az, hogy hogyan tudjuk értékesen, jól megélni az idős korunkat. Vajon milyen eszközök vannak a kezünkben, amelyek elősegítik ezt? Radvánszki Edit szenior örömtánc oktatót kértük, hogy ossza meg velünk az élményeit, tapasztalatait.

- Négy éve vagyok szenior táncoktató, Magyarországon a második csoportban végeztem az oktatóképzésen. Csirmaz Szilvia hozta be a szenior örömtáncot Magyarországra, ő a szenior örömtánc referense hazánkban, és az egyetlen, aki nálunk oktatókat képezhet. Jelenleg 200-230 oktató van országszerte - a nagyvárosokban már szinte mindenütt vannak csoportok, de számos más településen is elindultak a foglalkozások, amelyekre a szenior, illetve nyugdíjas korosztály jár. Ez egy nagyon jó mozgásforma. A jelszavunk: mozgás, öröm, agytorna. Nagyon sok minden belefér a foglalkozásba, de alapvetően a tánccal kapcsolatos, hiszen táncolunk. Olyan kötött koreográfiákat tanulunk meg, amelyek ízületkímélők, nincsenek bennük hirtelen forgások, nincsen ugrálás. Tehát az Örömtánc kimondottan az idősebb korosztálynak lett kitalálva.

• Honnan indult ez a mozgalom?

• Németországban indult ez a történet, Ilse Tutt táncpedagógus dolgozta ki kb. 45 évvel ezelőtt,  azóta is komoly szakemberek készítik a koreográfiákat. Folyamatosan bővül a repertoár: időről időre szerveznek kongresszusokat, ahol újabb és újabb táncokat mutatnak be más-más országok. Ha befogadják ezeket a táncokat, akkor később világszerte tanulhatjuk őket.  Európában 13 országban van jelen a mozgalom, folyamatosan továbbképezzük magunkat, tanulunk új táncokat. Nemrég volt egy képzésünk, ahol 38 táncot tanultunk három nap alatt Szilviától. A képzés során megkapjuk a táncok zenéjét, a koreográfia pontos leírását, ezért mindenki ugyanazokat a táncokat tudja tanítani bárhol az országban.

• Vannak-e a foglalkozások mellett más programok?

• Ahogy bővült a hálózat, az a nagyszerű kezdeményezés született, hogy az egymás melletti települések találkozókat hoztak létre, együtt táncoltak. Fontos volt számomra, hogy amit csinálok, abban profi és sikeres legyek, és másokat is „sikerre” vigyek, örömmel motiválom az oktatótársakat. Először csak kettő, aztán három település, később öt település találkozott, majd az egész országból jöttek.

• Folyamatosan bővült a kör…

• Igen. Szerveztem egy Régimódi mulatság című rendezvényt Dunakeszin, ahová még Nyíregyházáról is jöttek táncosok, Pécsről is külön busszal érkeztek. 320-an voltunk, mindenki estélyi ruhában, és kimondottan a szenior örömtáncot táncoltunk. Sok „udvari” táncot tanulunk, és ott ilyen táncokat táncoltunk, régi középkori táncokat, négyesben, hatosban, nyolcasban. Ehhez sok ember kell, és ott nagyon jól lehetett táncolni ezeket, mindenki előre tudott készülni. Tehát itt nem csak arról van szó, hogy maga a tánc fontos, hanem arról is, hogy közösségek alakultak ki, ahol az összetartozás fontos. A Margit-szigeten szerveztem egy flashmobot, arra kértük a résztvevőket, hogy piros pólóban érkezzenek. Országszerte mindenhonnan jöttek, aki a buszról leszállt és piros pólóban volt, az hozzánk tartozott, szeretettel fogadtuk. Tehát a találkozóknak a táncon túl közösségépítő ereje van.  A tánc adja a mozgást, ami kiváló a betegségek megelőzésére, a memória megőrzésére, fontosnak tartjuk az Alzheimer betegség megelőzésében játszott szerepét. Kell, hogy aktívak maradjunk fizikailag is. De emellett a közösségépítés is fontos - nekem ez lett a hobbim és küldetésem ebben a mozgalomban.  Senki sem magányos, aki közénk bekerül.

- Nagyon erős a tánc kapcsolatteremtő ereje.

- Igen. Pontosan azért, mert a koreográfiák olyanok, hogy együtt kell táncolni, kapcsolódni kell egymáshoz. A körtáncokat úgy táncoljuk, hogy megfogjuk egymás kezét. Én mindig szoktam kérni, de szerintem a többi oktató is, hogy mosolyogjunk, mert az is egy kellemes érzés, amikor a másik rám mosolyog. Annak is van egy „vonzereje”, ha dupla körben kezdünk páros táncot, és minden koreográfia rész után „cserélődik” a pár, mert végül mindenki mindenkivel táncol. Mindenki mindenkivel szembekerül, mindenkire rámosolyog, mindenkinek mindenkivel van valamilyen szociális kontaktja.

- A tánc nagyon sok lehetőséget teremt a találkozásra.

- Igen. Az idősotthonban lakók, vagy a nyugdíjas klubba járók, akik már nem annyira fittek és nem tudnak eljönni egy művelődési központba, akár ülő táncot is táncolhatnak, „téma-táncokat”. Ennek a formának is nagy ereje van, és  fantasztikus képessége, hogy visszahoz sok szép emléket. Például körbe ülünk, beteszek egy tál almát középre, és van egy olyan tánc, hogy imitáljuk az almaszedést. Utána el lehet kezdeni beszélgetni arról, hogy milyen almákat ismerünk. Volt-e otthon almafád? Milyen süteményeket sütöttél almából? Szereted-e az almalevest? Sok példát tudnék mondani arra, hogy ez a program nem csak a táncról szól, hanem fejlesztő feladatokat is ötvöz.

Térjünk arra vissza, hogy közösségépítő és egészségmegőrző a tánc! Először is, mozog az ember, és az az egy óra csak az övé. A táncra koncentrálni kell. A lépéseket, az információkat meg kell jegyezni, amíg ezek rögzülnek, addig az ember nem tud máson gondolkodni,  például, hogy mit főzzön. Nem tud gondolkodni azon sem, hogy hová megy majd innen. Tehát ez az egy óra csak az övé.

• Ezen túl, a foglalkozásra járás más tevékenységek felé is nyitottá tehet.

• Igen, mert ha már valaki elindult táncolni, akkor valószínűleg útközben bemegy a postára, vagy elintézi a vásárlást. Amíg lehet, nem fogja a gyerekét megkérni, hogy segítsen neki ebben. Tehát én mindig azt mondom, hogy aki ezt csinálja, vagy bármilyen más mozgást idős korban, tehát valamit csinál egy közösségben, és foglalatoskodik, az később fog a társadalomra is rászorulni, meg a családjára is.

A pandémia viszont visszavetett mindenkit, nagyon rossz hatással volt a közös programokra…

- Át lehetett ezt hidalni valahogy? Tudtak-e találkozni más módon a táncoló közösségek?

- Igen, az oktatótársak segítségével áthidaltuk az egészet, csináltam egy Facebook csoportot, ahova bárki becsatlakozhatott, és ott elkezdtem tartani térítésmentesen online órát. Ennek a csoportnak jelenleg már 6700 tagja van, behozták az oktatók az ő táncosaikat is. Aztán jöttek az oktatók is, és segítettek nekem táncórákat tartani. Természetesen ők is otthonról.

Persze tudtuk, hogy ez nem ugyanaz, mint amikor együtt táncolunk, de akkor ez volt az egyetlen megoldás a táncosok egyben tartására és a magányuk enyhítésére.
 

• Ez fantasztikus kezdeményezés! Tehát a bezártság idején is, aki akarta, tudott mozogni együtt a többiekkel.

- Igen, és minden nap tartottunk táncot. Egy éven keresztül minden nap volt egy ingyenes online óra, az érdeklődőknek a Facebookon. Hatalmas élmény volt, hogy volt, hogy kilencszázan táncoltunk egyszerre. Látták ők is. Irkálták közben az üzeneteket, hogy sziasztok, itt vagyok Pécsről, Szombathelyről, Szlovákiából, sőt, még Amerikából is, Kanadából is voltak résztvevők.

- Érdekes, hogy ez a nehéz helyzet arra vitte Önt és másokat is, hogy kreatívan új utakat találtak a kapcsolattartásra, ami akár országhatárokon túl is képes összekötni az embereket.

- Igen. És ennek eredménye, hogy azok a Szlovákiában élő táncosok, akik akkor velünk táncoltak, átjönnek busszal a rendezvényekre.

- A nemzetközi kapcsolatok eszerint megerősödtek a világhálón kívül is?

- Igen. Országon belül eddig is erős volt a kapcsolattartás: ha egy szenior örömtáncos ma Magyarországon elindul bárhová kirándulni, vagy valamilyen dolga van más városban,  valahol bajba kerül, és azt mondja, hogy keres egy szenior táncost, bárhol kap segítséget. Mert mindenhol vannak. Bárhova megyünk, biztos találkozunk egy szenior táncossal.

- Tehát ez a közösség, ami formálódott az örömtánc kapcsán, nem csak egy tevékenységre korlátozódik, hanem valóban élő, támogató közösség.

- Ez egy abszolút élő közösség.

• folytatjuk -