Mit nevezünk örömnek? Meghatározható-e, hogy mi az öröm? A kérdésre nem találunk egyöntetű választ, többféle megközelítés létezik. Az ókori gondolkodó, Epikurosz, a szenvedés hiányaként magyarázta a fogalmat. Szerinte az öröm maga “a szervezet szabadsága a fájdalomtól, illetve szabadság a lélek zűrzavarától”. Egy modern kori meghatározás szerint az öröm lelkiállapot, amit az alkotás vagy az elért siker jó érzése hoz létre bennünk. Ebben az értelemben az ember egész lényét átható vidám és kellemes érzésként beszélünk az örömről.

            Egész lényünket átható örömteli érzést általában azokban a helyzetekben élünk meg, amelyeket pozitívként, kellemesként értékelünk. Az öröm tapasztalása szubjektív, különböző emberek különböző mértékű örömet tapasztalnak ugyanabban a helyzetben.

            Az örömteli élmény megélése kapcsolódhat a különféle biológiai funkcióink kielégítéséhez, úgy mint az evés, testmozgás, tisztálkodás, szexualitás, de egyéb szükségleteink teljesülése is örömmel tölt el bennünket, mint például az emberi kapcsolataink ápolása, kulturális élményeink, az irodalom, zene, tánc, művészetek élvezete.

            Abraham Maslow amerikai pszichológus nevéhez fűződik a szükséglethierarchia kifejezés. Elmélete szerint az alapvető biológiai szükségletektől az összetettebb pszichológiai motivációkig terjednek igényeink, melyek kielégítésére folyamatosan törekszünk. Cselekvéseink mozgatója ezen szükségletek betöltésének igénye. Szükségleteink hierarchiájában elsődleges igényünk, hogy az életben maradásunk feltételeit biztosítsuk, egyrészt testünk biológiai szükségleteinek kielégítése által, másrészt a biztonságos életkörülmények megteremtésével. A másokhoz tartozás igénye, a befogadottság és az elfogadottság érzése, a tudásvágy, a körülöttünk lévő világ felfedezésére való nyitottságunk, a harmónia, a szépség megteremtésének igénye a világában, és végül a bennünk rejlő gazdagság kibontása, az önkifejezés, a lehetőségeink kibontakoztatása az alapvető biológiai szükségletek kielégítő módon való megélése után lehetséges.

            Örömteli lelkiállapotunk tehát valamelyik szükségletünk kielégülésével is összefügghet. Ez a felismerés sokat segíthet abban, hogy önmagunk számára meg tudjuk teremteni azokat a pillanatokat, amikor elégedettek, kiegyensúlyozottak, derűsek lehetünk.  Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mire vágyunk, mi hiányzik éppen, amikor úgy érezzük, hogy elégedetlenek, lehangoltak, frusztráltak vagyunk. Lehet, hogy csupán fázunk, vagy éppen ellenkezőleg, melegünk van, vagy nem vesszük észre, hogy éhesek, szomjasak vagyunk. Az is lehet, hogy régen találkoztunk egy kedves ismerősünkkel vagy hozzátartozónkkal és jólesne ismét beszélni vele. De az is lehet, hogy a munkánkban vagyunk elakadva és a megoldást kell megtalálnunk a lelki békénk visszaszerzése érdekében. Előfordulhat, hogy elfáradtunk, és pihennünk kéne, hogy feltöltődhessünk. Ha újra meg újra vissza tudjuk nyerni derűs lelkiállapotunkat a szükségleteink számunkra kielégítő módon való táplálása által, nyitottabbakká, figyelmesebbé válunk mások iránt is.

Segítségére lehetünk a ránk bízott időseknek is, hogy elégedettebbek lehessenek. Kérdezzük meg, mire lenne igényük, mi hiányzik számukra. Lehet, hogy szívesen találkoznának valamelyik régen látott unokájukkal, de lehet, hogy az emlékeiknél való elidőzés töltené fel őket örömteli érzésekkel. Az is előfordulhat, hogy az alkotás tenne jót - ha ismét alkothatnának valamit, amiben örömüket lelik, a napi rutinjaikon túl új élményekben lehetne részük. Sokaknak a hasznosság érzése hiányzik a legjobban. Segítsünk megtalálni, mi az, amiben idős hozzátartozóink, vagy idős barátaink, ismerőseink úgy érezhetik, még adni tudnak a környezetüknek.

            Az öröm állapotára is igaz, hogy ha mi magunk megéljük, akkor a környezetünkben lévőkre is jobban tudunk figyelni, nekik is hitelesen tudunk segíteni abban, hogy a maguk valódi igényeit felismerjék és megtalálják ők is a módját annak, hogy jókedvűek és elégedettek lehessenek.

Laczkó Klára