„Mért rettegek attól, hogy valamit elveszítek? Amit elveszítek: „Nap mint nap a semmiből a semmibe lépek, s a semmitől, s egyre inkább a semmitől várom a kegyelemszerű megoldást. Ez az a megragadási vágy! A híres!

Nem visszanézni: ez a szabály. Bátornak lenni – a semmivel szemben. A semmi elől a semmibe lép az emberiség. Minden fordított: mohón akarja a semmit. A valódi megoldás: szelíden fogadni a mindent.

Egész világ nem a mi birtokunk.

Nem lemondani kell: többet akarni. Küzdelem Istenért!!!

Ahogy a szerelemben elvész és megszületik, meghal és van a világ, így van ez Istennel is, de sokkal fokozottabban. Háromszorosan van a világ, s kimondhatatlan édességgel van, végre van Isten. Öreg szívem, ez hátravan még!

A bűnt és a bűn szerepét kívülről látni nem lehet. Belső tapasztalás visz előbbre. A végén – akár a művészetben – egy öreg néni nem különbözhet T-től. De mindkettő sokkal szebb, és több, és láthatóbb, és érthetőbb, és áttekinthetőbb. Segíts hozzá, Istenem, hogy ezekkel a tiszta szemekkel láthassam a világot! S téged, drágám, téged! Naivul akarok élni. Szerintem ez az élet egyik célja: eljutni a teljes naivitásig! A bölcs csak a teremtéssel kerül összhangba. Aki Istennel: az a szent.”

Pilinszky János: Naplófeljegyzések, részlet (1961; Ms 5937/4)