"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről.

Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."

(Márai Sándor: Az ünnepekről, Füves könyv)

Márai Sándor csodálatos írása megvilágítja az ünnep lényegét.

Az élet ritmusához hozzátartoznak az ünnepnapok, vissza-visszatérő állomásokként emlékeztetnek bennünket a folytonosságra, a világ „körforgására”. A természet, az ember és a család, közösség életciklusában a születéshez, jelentős életeseményekhez, elmúláshoz, megújuláshoz kapcsolódva átvezetnek egyik életszakaszból a másikba, tovább-vezetnek az élet-úton.

Az ünnepeknek fontos szerepe van minden család, közösség életében: erősítik a közös identitást, a közösséghez tartozást, közösségi összetartást. Az ünnepek által közel kerülünk gyökereinkhez - az ünnepekhez tartozó hagyományok összekötnek régi és új időket, generációkat és közösségeket. Megtapasztaljuk az ünnepben, hogy nem mindentől független, magányos létezők vagyunk; életünk egy közösség történetébe íródik, és egy „nagyobb egész” része. A közösen átélt jó élmények erősítik bennünk a pozitív érzelmeket, de nem csak egyénileg töltődünk, hanem megerősödnek, új erőforrásokkal gazdagodnak a kapcsolataink is.

Az ünnep valamiképpen magában hordozza a teljesség reményét – kiszakadva a köznapiból, a folytonos változásból, megérezhetjük benne a változatlant és maradandót. Újra arra irányítja a tekintetünket, ami igazán lényeges – látni engedi a bennünket mozgató értékeket és célokat. Az ünnep megnyitja a megújulás lehetőségét. Új perspektívát tár elénk, lehetőséget kínál arra, hogy eltávolodva a gondoktól, más szemszögből tekintsünk az életünkre.

Bár mindnyájan megéltük már, hogy veszteségek, egyedüllét, vagy éppen betegség idején az ünnep lehet fájdalmas, a járványhelyzet előtt „tömegesen” ritkán tapasztaltuk, hogy az ünnepet várni, és ünnepelni is lehet nehéz. A korlátozások, a szeretteinktől való kényszerű távolságtartás miatt nehezebb megélni az ünnep „közösségi” dimenzióját. Márpedig éppen a közösségi élmény a „jó” ünneplés egyik titka. Ahelyett, hogy a helyzetből fakadó veszteségeken rágódnánk, legyünk kreatívak: vajon hogyan élhetjük meg „jól”, kapcsolat-építő módon az ünnepet a szeparáltság ellenére, azzal együtt? Néhány ötlet:

• tarthatunk virtuális családi találkozót Skype-on, akár képernyő előtti közös kávézással,
• képernyőmegosztással szép közös élmény lehet egy-egy fényképekből összeállított vetítés,
• egyszerű programokkal készíthetünk online családi vetélkedőt,
• ha nincsen lehetőség online találkozásra: küldhetünk egymásnak e-mailen virtuális vagy postán „kézzelfogható” meglepetést – a bezártságból adódó többlet-időben kipróbálhatunk egy-egy új kreatív alkotó technikát,
• ajándék lehet a telefonbeszélgetés is, egy-egy rég nem látott baráttal,
• és sorolhatnánk …

Az „igazi” találkozást nem tudjuk pótolni, de számtalan lehetőség van arra, hogy a bezártság ellenére se zárkózzunk be, ne szigetelődjünk el, és ne hagyjuk magukra egyedül élő szeretteinket – az ünnepek idején sem.

Tróbert Anett Mária