Vallásos megküzdési formák

Ma már széles körben elfogadott nézet, hogy a vallásosság jelentős szerepet játszik a megküzdésben. Többek között Pargament és munkatársai foglalkoztak sokat a téma vizsgálatával. Kiemelik, hogy a vallás értelmet és szándékot ad az eseményeknek, újraértékelésük során ilyenkor a személy spirituális vagy vallásos „lencsét” használ. A helyzetek megítélését nagymértékben befolyásolja világképünk, világnézetünk. Az Istenben való hitre épülő értelemadás különösen fontos a nehéz, kontrollálhatatlannak látszó élethelyzetekben, fenyegetettség, súlyos veszteségek esetén. Ez „növekedésorientált nézőpontot jelent, amelyben az ember felismeri a szituáció átmeneti jellegét, tudatosítja saját megküzdési korlátait, és más, szélesebb távlatba helyezi az aktuálisan megélt szenvedést okozó eseményt: Isten oltókésének gondolja, vagy Isten büntetésének... ezen értékelések többnyire erősítik a megküzdési aktivitást”, a fájó esemény Isten terveibe való illesztésével, azaz „átkeretezéssel”. (1) 

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem

Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.

 

Összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tiéd az én harcom

És győztes távolokba néz

Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

(Tóth Árpád: Isten oltó-kése)

A hit tehát segítheti a legkritikusabb élethelyzetek és állapotok elviselését is, mert a hívő ember – a biológiai és pszichológiai szükségszerűség felismerésével – Istent a remény egyedüli biztos forrásaként éli meg. Ez megsokasítja erejét, és olyan akadályok leküzdésére is képessé teszi, amelyektől megriadna, ha úgy érezné, hogy csak magára hagyatkozhat. Ezért az elfogadás a problémákkal való megküzdés konstruktív, adaptív és egészségvédő stratégiái közé tartozik. (2) A szenvedés értelmet nyerhet, ha az ember képes azonosulni Isten akaratával és kompetenciájával. A „legyen meg a te akaratod” (Mt 6,10b) megharcolt, önismerettel gazdagított belátás eredménye, nem rezignált beletörődés. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a szigorú istenkép és az éretlenebb hit nem feltétlenül segíti a megküzdést, hanem – éppen ellenkezőleg – súlyos bűntudatot gerjeszthet, amely tehetetlen vergődésre kényszerítheti az embert, a reménytelenség érzését erősítve benne. Viktor E. Frankl kiemeli, hogy a szenvedésképesség „nem más, mint, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit beállítódási értékeknek nevezünk. Ugyanis nemcsak a (munkaképességnek megfelelő) alkotás adhat értelmet a létnek – ez esetben alkotói értékek megvalósításáról beszélünk, és nemcsak az (élvezetképességnek megfelelő) élmény, találkozás és a szerelem/szeretet teheti értelmessé az életet – ezeket élményértékeknek nevezzük –, hanem a szenvedés is, [...] amikor a szenvedés [...] sorsszerű”. (3) Németh Dávid rámutat, hogy „hívő emberek nagyon súlyos sorscsapásokat, megrázkódtató eseményeket értelmezhetnek úgy, mint a hitük megpróbálását, hűségük bizonyításának a lehetőségét” (4) (lásd Jób könyvét).

MIÉRT TEKINTHETŐ A BIBLIODRÁMA A VALLÁSOS MEGKÜZDÉS EGYIK MINTÁJÁNAK?

Bibliodramatikus munkám során, valamint a megküzdési stratégiák elemzése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy akár maga a bibliodráma műfaja is az aktív megküzdési formák közé sorolható, hiszen a korábban felsoroltak számos elemét tartalmazza, ötvözve és elősegítve mind a problémacentrikus, mind az érzelemközpontú megküzdést. Egyfajta „vallásos támaszkeresés”, amely – újfajta hitbeli közegben – erősíti a megküzdési stratégiák alkalmazását. Általa átértékelődik, többletértelmet kap egy-egy helyzet, továbbá a bibliodráma elősegíti az erőforrások feltárását, csökkenti a haragot és a szorongást, bölccsé és érzékennyé tesz az élet apró ajándékaira és problémáira, fokozza az élettel való elégedettséget, hozzájárulva a személy integritásának és megküzdési képességének növekedéséhez és kapcsolatai fejlődéséhez. Egy bibliodramatikus csoport résztvevői megtapasztalhatják, hogy harcaikban nincsenek egyedül, Isten segítségére és a problémáikban osztozó csoporttagok támogatására egyaránt számíthatnak. Istent közelebb engedve magukhoz, tudatosítva a bibliai szerepekben átélt érzéseiket jobban a történések mögé képesek látni, és aktívabban jelen tudnak lenni életükben. Lehetőség van annak intenzív megélésére is, hogy az embert elfogadják, megértik, és úgy, ahogy van, fontos és szerethető. Csökkenhet a bizonytalanság, a magányosság érzése és a megfelelési kényszer. Erősödhet a krisztusi értékek vállalása, beépítése a mindennapi viselkedésbe, gondolkodásba. A közös problématudat, a gondok megosztása, a teherátvétel – a kölcsönös felelősségérzetet megsokszorozva – elősegíti a nehézségekkel való megküzdési minták hatékonyságát, illetve az egymással való együttműködés lehetőségeit. A bibliodráma – az újraértékelési, megküzdési folyamatokon keresztül – segít a lehetőségek, adottságok, erőtartalékok és képességek megbecsülésében, reális felmérésében is, erősítve a kitartás és az állhatatosság stratégiáit. Ugyanakkor mértékletes életre is nevelhet a vallásos meggyőződésben való megerősödés által, hogy az ember a testi és lelki egészségre káros hatásokat elkerülje, a társas kapcsolati feszültségek terén pedig aktív megoldáskeresésre ösztönözhet. A vallásos ember gyakran értelmez eleve kísértésnek olyan élethelyzeteket, amelyekbe belebocsátkozva a nem vallásos ember súlyos konfliktusokat von az életére [...] és ezzel elkerülhet olyan megterheléseket, amelyek az élet kaotikusságával függenek össze.” (5)

 

Forrás: Embertárs folyóirat, 2014:2, 155-157.o., (részlet)

 Az írást a Kiadó szíves engedélyével közöljük.

A teljes cikk itt olvasható:

https://jezsuitakiado.hu/wp-content/uploads/2020/03/08_olah_andrea_2014-2_et.pdf

 

Hivatkozások

(1) Horváth-Szabó K.: Vallásosság és megküzdés, in uő: Vallás és emberi magatartás, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Piliscsaba, 2007, 33.

(2) Kulcsár Zs.: Trauma-feldolgozás és vallás, Trefort, Budapest, 2009.

(3) V. E. Frankl: Az egzisztenciaanalízis és logoterápia alapjai, in Sárkány P. – Zsók O. (szerk.): A logoterápia alapjai, Jel, Budapest, 2010, 115.

(4) Németh D.: A keresztény hit szerepe a megküzdési folyamatokban. Vallástudományi Szemle, 2006/2., 222–223.

(5) Uo. 227.