A családban felvállalt gondozás során különösen fontos az erőforrások és az energia-háztartás gondozása. Egy idős hozzátartozót gondozók körében végzett kutatás során megkérdeztük a résztvevőket arról is, hogy mi az, amiből erőt merítenek a gondozói munkához. Az alábbiakban néhány interjúalany válaszából idézünk. Az interjúkból kiderül: az önmagunkra fordított idő, a családi és baráti kapcsolatok tudatos ápolása, az értelmet adó tevékenység, az örömmel végzett munka, a kikapcsolódás, művészetek, a sport és a spiritualitás mind olyan erőt adó tevékenységek, amelyeket lényeges minél jobban integrálni életünkbe a gondozás során is. A gondozói munka és a töltekezés tudatos megtervezése az egyik kulcsa annak, hogy a gondozás során is megőrizhessük lelki és fizikai épségünket.

Miből merít erőt a gondozáshoz?

„Az Istennel való kapcsolatból, de nagyon kevés időm van. Az utóbbi időben nehezen találtam meg Istent... A hétköznapjaimban, a mindennapi eseményekben viszont sokszor találkoztam Isten gondviselésével, éreztem, hogy nem egyedül csinálom, hanem jelen van a gondozásban is. És hogy mindig velem van, hogy ezt az egészet együtt csináljuk. Hogy ez a történet, a gondozás ennek az egésznek a része, de ennél mindig több az én történetem. Jó, hogy most küzdelmes, de a lényegi dolog mégse teljesen „csak” ez – erre gondolva tudok egy kicsit távolságot is venni.  Van egy otthonom, ahová visszavonulhatok - magamban, az Istennel való kapcsolatba. Ez ad erőt. Meg kell találni a formáit, hogy az istenkapcsolat táplálkozzon. Időt adni annak, amikor csak vele vagyok.”

„A hitemből. A gyerekeimből, férjemből, sok időt töltünk együtt.”

„Közel lakik egy gyerekkori barátnőm, sokat találkozunk, sétálunk, kirándulunk - egy-két óra alatt bejárjuk a környéket. Fontos, hogy rendszeresen járok színházba, nagyon szeretem a művészetet. Többször jönnek rokonok meglátogatni anyut, velük is sok kulturális programot szervezünk. Nekem nagyon fontos a járás, régen is rengeteget kirándultam.”

„Erőt ad, hogy a férjemmel mindenféleképpen megbeszélem a dolgokat, vele nagyon jól lehet, meg van egy baráti család, velük is nagyon jól meg lehet beszélni.”

„Hogy mi ad erőt? Csakis az a lelki élet, amit én élek. (Már 31 éve járok komolyan egy közösséghez.) ... Az imákat a gondozás során nem tudtam úgy tartani, de az a fajta vágy, ami az emberben benne van, az nyilván dolgozik akkor is, ha konkrét imádságban nem tud megjelenni. Az ember keresi a kapcsolatot. A gondozás végén tulajdonképpen magát az életet fogtam úgy fel, hogy az Isten jelenlétében tudom csinálni. Azt a tevékenységet, amit édesanyámmal teszek, azt próbáltam úgy felfogni, hogy ezt most Istennek teszem, és apró dolgokban talán sikerült is. Nyilván nagyon hiányzott, hogy el tudjak menni szentmisére. Havonta találkozunk a közösséggel, imádkozunk, közte beszélgetünk egy adott témáról, meg egymás életéből is töltekezünk. Meg vezetés közben is lehet egy-egy Üdvözlégyet elmondani. Egészségügyi dolgozóként, orvosként nyilván rengeteg szeretetet kaptam a betegektől, tehát a munkám során abból is tudtam töltekezni. Meg hát azok a barátok, barátnők, egy-két ápoló, aki besegített, azoknak a szolgálata, abból az ember szintén tud erőt meríteni. Édesanyám rendkívül introvertált valaki volt, nagyon sok mindent nem tudott kifejezni, de voltak dolgok, amiket mégiscsak. ... A második felében ő is sok mindent visszajelzett, akár nonverbálisan, ha ezt nem is tudta örömként kifejezni, de hogy ezt valamilyen módon elismeri, vagy igenli, megérti.

A zene is fontos erőforrás volt, korábban sokáig kórustag voltam. Kihasználtam az időt: a kis szünetekben egy-egy rövid üdítő zeneművet hallgattam. Fontosak voltak a spirituális rítusok, Szentmise. De a természet is feltöltött: 10-15 perc virágültetés a teraszon...”

„Mi ad erőt? Hát, hogy holnap is kell csinálnom. Meg még vannak céljaim, az érettségit meg kell csinálnom. Néha elkeseredek, akkor magamba borulok, de mindig találok valamit, ami miatt megint erőre kapok.”

„A család. Ez a feladatom, számítanak rám, én is számíthatok rájuk. Az, hogy együtt vagyunk. Ez a titka.”

„Erőt merítek a baráti találkozásokból, személyes kapcsolatokból, természetjárásból, mozgásból.”

„A család, de a munka is feltölt, mert nagyon szeretem csinálni.”