Az elmúlt hónapokban az élet szinte minden területén tapasztalhattunk új stressz-helyzeteket. Ebben a kihívásokkal teli időben különösen fontos, hogy időt szánjunk a kikapcsolódásra, töltekezésre. A régi, jól bevált megküzdési módok mellett érdemes új forrásokat is felfedezni. A stresszoldás egyik hatékony módszere a zenehallgatás - Harmat László és Tardy József írásában a zene pozitív hatásairól olvashatunk.
Harmath László – Tardy József: A gyógyító zene
A stressz kezelése az orvosi gyakorlatban
A stresszel kapcsolatos testi, lelki és szociális problémáival a beteg először rendszerint a háziorvosát keresi fel. Ez azt is jelenti: tőle várja, hogy javítson a munkahelyi vagy családi konfliktusok nyomán kialakult nehéz élethelyzetén. Ez nem az orvos feladata, ugyanakkor lehetősége van a stressz által kialakult testi feszültségek oldására.
Ilyen panaszoknál többnyire benzodiazepin tartalmú nyugtatót ír fel, amelynek hatására a beteg testi feszültsége átmenetileg oldódik, és lazult, relaxált testi állapotban az erős negatív érzelmek, a félelem, a düh, vagy a gyűlölet nem fejlődhetnek tovább. Már nem feszült és aktív a test, a negatív érzelmeknek nincs mibe kapaszkodniuk, ezáltal azok oldódnak, és az illető jobban érzi magát. Az azonnali segítség nagyon hasznos terápia – rövid távon, amely két-három hetet jelent. Ennél hosszabb ideig tartó rendszeres nyugtatószedés esetén viszont függőség alakulhat ki, majd egyre erősödhet, anélkül, hogy az egyén ezt tudatosan észlelné. Viszont egyre nehezebb lemondania ezekről a szerekről, egy-két hónap után pedig már szinte lehetetlen. A testi-lelki függőség mind erősebb gúzsba köti az embert. Riasztó tény, hogy több kutatás szerint is Magyarországon a nyugtató hatású orvosságok fogyasztása jóval magasabb az európai átlagnál (Paksi, 2003).
A stressz pszichoterápiás és zeneterápiás oldása
A leggyakrabban alkalmazott feszültségoldó pszichoterápiás módszer a már említett progresszív izomlazítás és az autogén tréning. Mindkettő a pszichénken keresztül oldja a feszültségünket. Módszerük, hatékonyságuk tudományosan jól megalapozott (Vaitl – Petermann, 1993; Tardy, 1989, 1994). E két módszer mellett más relaxációs gyakorlatok is léteznek (például a jógában vagy a légzésrelaxáció). Ezek egyik hatása hasonló a már említett benzodiazepinek vagy épp az alkohol hatásához: elernyeszti a feszült testet, s így nem marad alapjuk a negatív érzelmeknek. Ugyanakkor a relaxációs módszerek nem alakítanak ki testi vagy lelki függőséget. akkor sem, ha rendszeresen és hosszabb ideig alkalmazzuk őket.
A stressz testi, lelki és szociális hátterét feldolgozó pszichoterápiás programok egyre elterjedtebbek. Közéjük tartozik a SOTE Magatartástudományi Intézete által kialakított, már szintén említett „Williams életkészségek” tréning, mely foglalkozik a stresszhelyzet tudatosításával, a relaxációval és a különböző feszültség-levezető módszerekkel, valamint a kommunikációs készségek fejlesztésével: problémamegoldás, kérések megfogalmazása, nemet mondás, hatékony beszéd, figyelmes hallgatás, empátia, pozitív megnyilvánulások (lásd: www.eletkeszsegek.hu és www.williamslifeskills.com)
Napjainkban különböző stresszkezelő programok léteznek. Fontos, hogy ezek a bio-pszicho-szociális betegségmodellnek megfelelően a stressz testi, lelki és szociális következményeit egyaránt feldolgozzák. E célokat különböző pszichoterápiás módszerekkel lehet megközelíteni. A zene alkalmazása ezen a téren érdekes ellentmondást mutat. A stresszoldó hatású zene napi hallgatása az ember egyik legelterjedtebb szokása: szinte minden háztartásban gyakran szól a rádió vagy a televízió. Többnyire a háttérben, s ha egy kedvenc zenedarabunk megszólal, rövidebb vagy hosszabb időre megérinti a lelkünket, egy-két pillanatra elgondolkozunk, elálmodozunk, s a zene ritmusát és hangzását érzékelve elfelejtjük munkahelyi vagy családi gondjainkat, sőt a szokásos házimunkát is valahogy könnyebben, lendületesebben végezzük. De míg a zene spontán és ösztönös használata az ember napi érzelmi „eledele”, addig a zeneterápiás ajánlatok hiányoznak a stresszkezelő programokból. E hiányt próbáljuk most kitölteni.
Első lépésként azt ajánljuk az olvasónak, tudatosítsa magában, hogyan használta a zenét eddig is, ösztönösen, a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Például reggel, amikor munkába készül, a háttérben, a rádióból szól-e a zene? Vagy amikor dolgozni megy. Autóval vagy közösségi közlekedéssel utazva is sokan szívesen hallgatják a kedvenc zenéiket. Munka után, hazafelé menet vagy otthon aztán ismét kikapcsolódást biztosít a muzsika. Talán használja is e lehetőséget. De a munkából hazafelé tartva ezer gond és feladat van a fejünkben, az agyunk lázasan dolgozik: még ezt vagy azt el kell intéznem. Pihenésre nincs idő.
Reggel jó esetben hosszú alvás után, pihenten indulunk dolgozni. Munkánk során kifáradunk, energiaszintünk csökken. Akkor is, ha nem érezzük a fáradtságot, mert skeresek vagyunk, vagy mert szívesen dolgozunk. De mindenképp fontos ilyenkor egy közbeiktatott fél-órás, egyórás pihenés. Ha pihenek, testemben – lelkemben új energia képződik, erőre kapok, s azután eredményesebben tudom végezni teendőimet. Vajon ki tudjuk-e „kapcsolni” problémáinkat és az agyunkat? Ha van például egy zenemű, amelyet szépnek érzünk, ráhangolódunk, és lassan elfelejtjük gondjainkat, csökkenni fog az érzelmi fontosságuk, és nyugodtabbak leszünk. Zene segítségével gyorsabban áthangolódhatunk, és egyszerűen élvezhetjük egy gitár, egy zongora vagy a kedvelt énekesünk hangját. A modern eszközök kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekben hasznosíthassuk a zenét egészségünk érdekében.
Munka után, de főleg este gyakran a televízió előtt ülve próbáljuk elfelejteni munkahelyi vagy családi gondjainkat. Egy műsor, amelynek tartalma, célja van, rögtön eltereli a gondolatainkat a bajainkról. Különösen így van ez, ha krimiről, háborús vagy katasztrófafilmről van szó. A jól szerkesztett képsorok fogva tartják a figyelmünket, érzéseinket, a testünket pedig feszültségben. Nem kevesen evéssel vagy ivással oldják tudatosan nem is észlelt feszültségüket, a film által kiváltott stresszt. Azt, hogy ilyen estékre is szükségünk van, nem vitatjuk. De a gyakoriságukat igen. Lehetséges alternatíva egy zenei est: koncertteremben, stadionban, vagy otthon, a meghitt négy fal között.
Milyen lelki folyamat játszódik le zenehallgatás közben? Nincs kívülről jövő képsor valamilyen konkrét témáról, mely rögtön elterelné a figyelmemet magamról. A zenekar, egy hangszer játéka vagy egy ének felcsendülése kerül az érzékelésem középpontjába. Ha tetszik a zene, és ráhangolódom, néha lecsukódik a szemem. Az inger, a zene kívülről jön, de a figyelmem központja én vagyok: gondolataim, érzelmeim, azok is, amelyek miatt belső lázban égek. Kétségbeesésemet, félelmemet, agressziómat, fájdalmas érzelmeimet a zene mozgatja: erősítheti és enyhítheti is őket. Gondolataim közben ide-oda kalandoznak. Az én gondolataim és érzelmeim mozognak bennem a zene hallgatása közben. Munkahelyi vagy családi problémáimmal is foglalkozhatom egyéni felelősségem tudatában. Negatív érzelmeim, a félelem, a düh gyorsabban csitulnak, oldódnak a zenei hangok és ritmusok mozgásában. Az is megtörténhet, hogy megoldást találok egy problémára, vagy már csak a zene és a hangok bűvöletében maradva lassan lecsitulok és megnyugszom. Esetleg el is alszom a zene mellett. Pihenésem során új energia képződik a testemben és a lelkemben. Több erőm van a további napi feladatok végzéséhez.
Ha a munka után vagy este lelkileg és testileg még feszültek vagyunk, az ellazuláshoz alkalmasabbak olyan zeneművek, amelyek ritmusosabbak, illetve hol gyorsabbak, hol lassúbbak. Ilyen művek például a klasszikus zeneszerzők többtételes szimfóniái vagy hangversenydarabjai. Hasonlóképp gyors és lassú tempó váltakozik a kamarazenei művek, szonáták vagy vonósnégyesek tételeiben.
Bartók követte ezt a tradíciót a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művében is. Az első, andante tranquillo tételben a csendből lassan kibontakozó brácsák egy kvinten belüli mozgását fokozatosan sűríti: a főtéma felfelé és lefelé helyezésével, majd egymásba fonásával egyre intenzívebbé válik zenéje és a hallgatóban kiváltott feszültség is. A két vonószenekar együtt alakítja e folyamatot. Először a második, allegro tételben használja ki Bartók a két zenekar kontraszthatását. Pizzicatók játékával, majd a zongora és a dob ritmikus energiájával fokozza zenéje kifejezőerejét. Míg az első tételben a feszültség zárt térben sűrűsödik, addig a másodikban kitágul a zenei tér: a feszültségek és feloldásuk a zenészek vad és gyors, szabad játékából adódnak. A xilofon magas ütőhangjaival kezdődik és végződik a harmadik, újra lassú, adagio tétel. A Bartók által kedvelt ABCBA felépítésű tétel a zeneirodalom egyik legszebb éjjeli zenéje. A xilofon magas hangjaiba folyik bele a brácsák sötét hangzása, majd a szerző variálja és kiszélesíti a vonósok, a hárfa, a cseleszta, a zongora és a dob játékát, kialakítva bennünk az éjszaka és a végtelenség hangulatát. Zenéjének hangjai, mint csillagok fénylenek és adnak biztonságot a sötétségben. A dob kemény ütései jelzik a negyedik, allegro molto tétel kezdetét. Majd a vonósok száguldó hangjait hajtják, űzik a zongora, a cseleszta és a dob ritmusos, gyors előretörései. Közben az első tétel fúgatémája is visszatér, de már nem a szűk kromatikus kvintre szűkített formában, hanem diatonikusan kiszélesedik és felszabadul egy oktáv zenei terébe. Népzenei dallamfoszlányokat, rigmusokat is fel-felvillant Bartók, amivel nemcsak zenéje ősi gyökereire utal, hanem példát ad arra, hogy a népi elemeket miként lehet a modern zenei nyelvvel ötvözni és egy megrázóan szép alkotásba építeni. S példa ez a mű arra is, hogy mindennapi feszültségünket miként tudjuk úgy feloldani, hogy valami szépet hozunk létre.
Ajánlott zeneművek:
- Adams, John: Slonimsky’s Earbox
- Bartók, Béla: A csodálatos mandarin
1., 2. és 3. zongoraverseny
Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
- Beethoven, Ludwig van: Esz-dúr vonósnégyes, op. 127
C-dúr vonósnégyes, op. 59/3
Grosse Fuge vonósnégyes, op. 133
- Liszt Ferenc: Desz-dúr hangversenyetűd (Un sospiro – A sóhaj)
Esz-dúr zongoraverseny
Haláltánc
Obermann völgye
- Mozart, Wolfgang Amadeus: Fuvola- és hárfaverseny, KV 299
Ha már nyugodtabbak vagyunk, s a napi munkahelyi vagy családi gondok elcsitultak, akkor lassú ritmusú zenét ajánlunk. Lehetőleg ne legyenek benne erős dinamikai váltások: ilyenek a szimfóniák és a hegedű- vagy zongoraversenyek lassú, adagio, andante, largo tételei.
- Bach, Johann Sebastian: Csellószvitek, BWV 1007-1012
Hegedűszonáták, BWV 1001-1006
- Bartók Béla: a 3. zongoraverseny második (adagio religioso) tétele
- Beethoven, Ludwig van: a C-dúr vonósnégyes, op. 59/3. második (andante con moto) tétele
a G-dúr vonósnégyes, op. 18/2. második (adagio cantabile) tétele
a 6. (F-dúr) szimfónia 2. és 5. tétele
Pathetique (c-moll) zongoraszonáta 2. tétele, op. 13
- Debussy, Claude: Egy faun délutánja
- Ives, Charles: The Unanswered Question
- Liszt Ferenc: Paganini etűd, La Campanella
Festpolonaise négykezes zongorára
Esz-dúr zongoraverseny
Obermann völgye
Az is fontos, hogy ne csak ismert zeneműveket vagy kedvenc énekeseinket Ismerkedjünk meg új művekkel és előadóművészekkel. Zeneterápiás kutatások is alátámasztják, hogy ha maga a stílus megfelel az ízlésünknek, akkor szívesen hallgatunk addig ismeretlen darabokat is. Természetesen nemcsak komolyzenei művek oldhatják a stresszt, hanem igényeinknek, szokásainknak megfelelően a szórakoztató muzsika vagy a népzene is.
Forrás: Harmat Lászó – Tardy József: A gyógyító zene. Új ember Kiadó, Budapest, 2013, 94-100.
Az írást a Kiadó szíves engedélyével közöljük.
A Kiadó honlapja: www.ujember.hu
