Jómagam kisgyerek koromtól kezdve szeretek tanulni, új dolgokat megismerni, felfedezni, a magam adottságait változatos feladatokban kipróbálni. Szeretek tanulni iskolai és nem iskolai keretek közt egyaránt. Úgy érzem, frissen tart a tanulás iránti nyitottságom. Nem tudom, honnan ered bennem ez a fajta állandó érdeklődés újabb és újabb területek iránt, és azt sem tudom, hogy összefügg-e azzal, hogy jó tanuló voltam-e vagy sem iskolás éveimben. De azt tudom, hogy nagy segítségemre van ez a nyitottság abban, hogy az előttem lévő szakmai lehetőségeket megragadjam, és az élet adta kihívásokkal megbirkózzak.
Születésünktől fogva tanuljuk, felfedezzük a körülöttünk lévő világot és benne önmagunkat. Ha kisbaba vagy kisgyermek van a környezetünkben, láthatjuk, hogy hétről hétre mennyit változik. Figyelme, érdeklődési területe folyamatosan tágul, egyre nagyobb szeletét ismeri meg mindannak, ami körül veszi. Ebben az életszakaszunkban a fejlődés, a növekedés és a tanulás elválaszthatatlanul együtt haladnak még.
Iskolás éveinkben a tanulás egy konkrét tananyag elsajátítását jelentette, ahol a tanárunk, aki nálunk jóval előrébb járt az adott területen, átadta az ismeretei egy részét nekünk. Az iskolai tanulás keretei közt a kötelezően megtanulandó tananyag mellett a felfedezésre már kevés idő maradt. Talán hozzám hasonlóan sokunknak van olyan emléke, hogy a nem kötelező könyvekben lévő információk sokszor érdekesebbek és vonzóbbak voltak, mint a számonkérésre váró tankönyvek.
Felnőttként már tudjuk, hogy tanulni nem csupán könyvekből, cikkekből lehet, hanem saját és egymással megosztott tapasztalatainkból, más emberekkel való találkozásokból is. Az új ismeretek elsajátításához szükséges elszántságunk, az új tapasztalatok megszerzéséhez való bátorságunk, önbizalmunk nagyban múlik azon, hogy elég motiváltak vagyunk-e, örömet okoz-e számunkra a tanulás. Érdemes megtalálni azt a formát, amelyik kedvünkre való!
Többféle tanulási formában részt vettem már, de leghatékonyabbnak azt találtam, amely kapcsolódott a korábbi ismereteimhez, tapasztalataimhoz, és abban segített, hogy a felfedezés örömével találjam meg az új információkat. Nem mindegy, hogy milyen hozzáállással kezdünk a tanuláshoz: abból indulunk-e ki, hogy még semmit sem tudunk, vagy abból, hogy már eddig is rengeteg mindent láttunk, tapasztaltunk, hallottunk, olvastunk és mindazt, amink már van, bővíteni szeretnénk az újabb ismeretekkel.
Mielőtt új tapasztalatra, tudásra tennénk szert, érdemes tehát kiindulni abból, hogy milyen előzetes információink vannak az adott területen, vagyis mi az, amit már most is tudunk a témával kapcsolatban. Ezen kívül érdemes azt is tisztázni magunkban, hogy mi a motivációnk, szándékunk az adott terület jobb megismerésével. Amikor elolvasunk egy cikket, vagy egy könyvet, vagy hallunk egy számunkra még új információt, azon túl, hogy milyen előzetes ismereteinkhez tudjuk kapcsolni az új információkat, érdemes megfogalmazni az olvasottakkal vagy hallottakkal kapcsolatban további kérdéseket. Ily módon tanulás közben a már meglévőt összekapcsoljuk és kiegészítjük az újonnan hallottakkal, de egyben tovább-gondoljuk, ki is egészítjük az új ismereteket. A frissen megszerzett tudásunkat, amilyen hamar csak tudjuk, próbáljuk ki a gyakorlatban, hogy mihamarabb sajátunkká váljon.
Ez a röviden bemutatott tanulási forma, amely a már meglévő tapasztalatainkból indul ki, nagyon élvezetessé tudja tenni az új ismeretek elsajátítását. Nagyban hasonlít ahhoz az örömteli felfedezéshez, amit a csecsemők és a kisgyerekek ösztönösen végeznek. Miközben nyitottak, érdeklődők és felfedeznek, építenek a már megszerzett ismereteikre. Gondoljunk a járás vagy a beszéd tanulására, mely során ösztönösen ugyan, de folyamatosan alkalmazzák a már meglévő tapasztalataikat, miközben elsajátítják az újabb mozdulatokat vagy hangokat.
Az élethosszig tartó tanulás azt is jelenti, hogy folyamatosan engedem, hogy az érdeklődésemen és nyitottságomon keresztül kapcsolódjam mindahhoz, ami a szűkebb és tágabb környezetemben körülvesz. Igyekezzem folyamatosan azzal a felfedező nyitottsággal jelen lenni az életben, ahogy egy kisgyermek még ösztönösen rácsodálkozik minden újra, amivel találkozik. Tudva, hogy biztonsággal építhetek a meglévő tapasztalataimra és örömmel szerezve újabb ismereteket, mert azoknak is fontos helye van a gyakorlatban.
Az idősek hónapjában, akár milyen korú is az olvasó, jó szívvel bíztatok mindenkit arra, hogy legyen nyitott és érdeklődő, merjen felfedezni, új dolgokat megismerni, és mindeközben gondolja végig, hogy mi mindennek van már most is a birtokában, mennyi tapasztalatot szerzett már eddig is az életben. A meglévő tudás érdemes arra, hogy további ismeretekkel gazdagodjon.
Laczkó Klára
