Segíteni: határokkal!

Hivatásos és laikus segítő szerepben egyaránt gyakran szembesülünk a határainkat érintő kérdésekkel. Vannak helyzetek, amikor a segítő tevékenység maga mintegy megköveteli, hogy átlépjük a határainkat – például váratlan események, krízishelyzet. Ezektől a különleges alkalmaktól eltekintve azonban, a határaink védelme a segítő szerep egészséges megélésének egyik alapfeltétele.  A „jó” segítő szereppel, „jó segítővel” kapcsolatban számos tévhit létezik, például „a segítés adottság, nem kell tanulni”, vagy „a jó segítő ideális ember”, vagy „a segítőnek mindig rendelkezésre kell állnia”. Épp ellenkezőleg: a segítő szerepet tanulni kell, a segítő sem lehet tökéletes, és nem is állhat mindig készenlétben!  A segítő szerepben nem nélkülözhetjük a tudatosságot, a reflexiót és önreflexiót. A segítő tevékenység nap mint nap belső növekedésre indít és belső tükör elé állít: folyamatosan tanulunk és formálódunk általa. Az egyik legfontosabb „lecke” a segítés folyamán az, hogy erőforrásaink és lehetőségeink is végesek. Nem vagyunk mindenhatók. Meg kell ismernünk a határainkat, és meg kell barátkoznunk velük! Csak a saját határaink tiszteletével, védelmével tudunk növekedni, fejlődni a segítő szerepben és támogatni a ránk bízottakat is a teljesebb életben.

A határaink felismeréséhez, kezeléséhez nyújt segítséget Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend könyve, melyből két rövid fejezetet közlünk.

 

Dr. Henry Cloud - Dr. John Townsend: „A határok tíz törvénye”

 

6. törvény: A mérlegelés törvénye

 

[Henry] Egyszer Jason azt kérdezte:

– De ha megmondanám, hogy ezt akarom tenni, nem okoznék neki fájdalmat?

Amikor elmondta, hogy olyan feladatokért akar felelősséget vállalni, amelyeket az üzletfele rosszul végzett el, arra biztattam, beszéljen vele.

– Lehet, hogy megbántódik – feleltem a kérdésére. – De mi az ön problémája?

– Hát az, hogy nem akarom megbántani – válaszolta Jason, s úgy nézett rám, mintha ezt tudnom kellett volna.

– Biztos vagyok benne, hogy nem szeretné megbántani – mondtam.

– De mi köze ennek ahhoz a döntéshez, amit meg kell hoznia?

– Nos, nem hozhatok döntést anélkül, hogy figyelembe ne venném az érzéseit. Az kegyetlenség lenne.

– Egyetértek. Kegyetlenség lenne. De mégis, mikor fogja megmondani neki?

– Az imént állította, hogy ha megmondanám neki, fájdalmat okoznék, és az kegyetlenség lenne – hökkent meg Jason.

– Nem – válaszoltam. – Azt mondtam, ha úgy közli vele, hogy nem veszi számításba az érzéseit, az kegyetlenség. Ez egészen más, mint megtenni azt, amit meg kell tennie.

– Semmi különbséget nem látok. Fájdalmat okoznék neki.

– De nem ártana neki, és ez nagy különbség. Ha valami, akkor a fájdalom biztosan segítene neki.

– Most már teljesen összezavarodtam. Hogyan segíthetne neki az, ha megbántanám?

– Nos, volt már fogorvosnál? – kérdeztem.

– Persze.

– Fájdalmat okozott, amikor a szuvas fogát fúrta?

– Igen.

– Ártott önnek?

– Nem, utána jobban éreztem magam.

– A fájdalom és az ártalom két különböző dolog. Erre akartam rávilágítani. Amikor a szuvasodást okozó cukrot ette, az okozott fájdalmat?

– Nem, jó íze volt – mondta olyan mosollyal, amely elárulta, hogy kezdi már érteni, mire akarok kilyukadni.

– És ártott önnek?

– Igen.

– Ez a lényeg. Vannak dolgok, amelyek talán fájdalmat okoznak, de nem ártanak. Valójában még jót is tesznek. Más dolgok pedig, amelyek jó érzéseket keltenek, nagyon is ártalmasak lehetnek.

Fel kell mérnünk, hogy milyen hatással lesz másokra, ha meghúzzuk a határainkat, ám ez nem azt jelenti, hogy kerülnünk kellene a határok kijelölését csak azért, mert erre valaki fájdalommal és haraggal reagál. A határok kijelölése – jelen esetben tehát az, hogy Jason nemet mond üzleti partnerének – céltudatos életet jelent.

Jézus a „szűk kapu” képével szemléltette ezt az igazságot. Mindig könnyebb átmenni a „pusztulás széles kapuján”, és megspórolni a határokat ott, ahol pedig szükség lenne rájuk. De az eredmény ilyenkor mindig ugyanaz: pusztulás. Csak az őszinte és céltudatos élet vezet jó gyümölcsökhöz. Nem könnyű a határainkhoz tartanunk magunkat, hiszen ez döntést és konfrontációt jelent, amely esetleg fájdalmat fog okozni az általunk szeretett embereknek.

Empátiával kell felmérnünk a döntéseinkkel okozott fájdalmat. Vegyük példának Sandyt, aki úgy döntött, síelni megy a barátaival, ezért nem utazik haza a karácsonyi szünetben. Anyja szomorú és csalódott volt, de lánya döntése nem volt ártalmas rá nézve. Sandy szomorúságot okozott neki, de nem kell meggondolnia magát amiatt, hogy édesanyja

szomorú. Ez lehetne a szeretetteljes válasz az anya fájdalmára:

– Én is szomorú vagyok, hogy nem leszünk együtt. Alig várom, hogy januárban meglátogassalak titeket.

Ha Sandy édesanyja tiszteletben tartja lánya szabad döntését, valami ilyesmit mond:

– Nagyon csalódott vagyok, hogy nem jössz haza karácsonyra, de remélem, jól fogjátok érezni magatokat.

Vagyis vállalná csalódottságát, ugyanakkor tiszteletben tartaná Sandynek azt a döntését, hogy szabadidejét a barátaival akarja tölteni.

Fájdalmat okozunk, amikor olyan döntéseket hozunk, amelyek mások számára kellemetlenek, és akkor is fájdalmat okozhatunk, ha konfrontálódunk azokkal, akikkel nem értünk egyet. Ám ha nem mondjuk el a másik embernek, hogy haragszunk rá, keserűség és gyűlölet áll közénk. Fájdalmainkkal kapcsolatban is őszintének kell lennünk egymáshoz. „...mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.” (Efezus 4,25)

„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (Példabeszédek 27,17) Szükségünk van a másokkal való konfrontációra, és hallanunk kell az igazságot ahhoz, hogy növekedjünk. Egyikünk sem szeret negatív dolgokat hallani magáról. Ám hosszú távon ez segítségünkre lehet. A Biblia azt mondja, ha bölcsek vagyunk, tanulni fogunk belőle. Egy baráti figyelmeztetés fájhat ugyan, de hasznunkra is válhat.

Mérlegelnünk kell a fájdalmat, amit másoknak okozunk a konfrontáció vállalásával. Fel kell ismernünk, hogy ez miképpen válhat a hasznukra. Néha ez az egyetlen dolog, amit értük vagy a kapcsolatunkért tehetünk.

 

Forrás: Dr. Henry Cloud - Dr. John Townsend: Határaink. Mire mondjunk igent és mire nemet? Harmat Kiadó, Budapest, 2012, 100-103.o. 

Az írást a Kiadó szíves engedélyével közöljük.

Információk a könyvről:

https://www.harmat.hu/uzlet/hataraink-atdolgozott-bovitett-kiadas/?gclid=EAIaIQobChMI8Kq00r7V6wIVlu3tCh2rowbWEAAYASAAEgI5M_D_BwE

A Kiadó honlapja: www.harmat.hu