^„35Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. ³⁶Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.« ³⁷A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. ³⁸Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« ³⁹Ő azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.” (Jn 1,35-39)

Amikor a tanítványok találkoznak Jézussal, nem elmélkedni akarnak, nem gondolkodni, megérteni, inkább csak Vele lenni. Amikor találkozunk Istennel, nem az a kérdés jelenik meg először a szívünkben: Ki vagy Te? Szeretnénk megélni az időtlen pillanatot: jó Vele lenni, megérezzük a Lét csendjét, vagy meglátjuk a Forrást, vagy megérint a Találkozás békéje, az Élet szelíd ereje, vagy a mindent felülmúló Végtelen, vagy más, szavakba foglalható vagy nem foglalható tapasztalás … – Isten mindig új és egyedi Arca. Egyszerűen szeretnénk Vele lenni. Talán megkérdezzük, mint a Tanítványok is tették: Mester, hol laksz? Jézus válasza meglephet minket: nem egy „helyet” mond, hanem meghív, hogy meglássuk, hol lakik. Válasza meghívás de egyben ígéret: elindít egy Úton, amelyen járva megnyílhat a szemünk, képessé válhatunk felismerni az Ő jelenlétét a világban. Ha elég bátrak vagyunk elindulni ezen az Úton, keresők leszünk: a belső látásunk élesebbé válik, érzékennyé válunk a Szeretet, Jóság, Szépség bennünket világunkban körülvevő, és bennünk és másokban élő jeleire.

Most, a járvány miatt korlátozott élettérben lehetőségünk nyílik arra, hogy ott is keressük Őt, ahol talán eddig még nem tettük. Például mert úgy hittük, hogy vannak „helyek”, ahol nincs jelen: nehéz kapcsolatokban, súlyos konfliktusokban, lelkünk rejtett zugaiban, életünk fájdalmas szakaszaiban, sebeinkben... Talán elindulunk az úton újra, hogy valami módon felfedezzük Őt ezekben is. És talán meghalljuk, hogy Ő is megkérdezi tőlünk: és te, hol laksz? Hol van az otthonod? Meghívsz-e engem te is, hogy lássam, hogy veled lehessek benne, megnyitod előttem (újra) az életedet?

Tróbert Anett