Mit jelent a belső szabadság? Miért fontos, hogy foglalkozzunk vele?

A mostani, kihívásokkal teli időben erőt vehet rajtunk a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a bénultság érzése. Jelen helyzetünkben a külső mozgásterünk igencsak korlátozott. Olyan megszokott cselekvés is, mint a bevásárlás, meghatározott idősávokban megengedett. Beszorultunk a négy fal közé, de mindenesetre jóval kisebb mozgástérbe, mint ami korábban természetes volt. Hiányoznak a személyes kapcsolataink megéléséből származó élmények adta éltető örömök is.  A külső szabadság hiánya, a korábban megszokott életviteltől való megfosztottság élménye, a szeretteinkért való aggódás érzése megbéníthatják belső erőinket. Ilyenkor nehezebben kezeljük nyomasztóbb érzéseinket, jobban teret adhatunk a negatív gondolatoknak – például kezdünk azonosulni a kiszolgáltatottság érzésével, elhisszük, hogy valóban nincs mozgásterünk, nincs választási lehetőségünk. Vajon valóban így van ez?

            Nem könnyű ebben a lelkiállapotban a külső lehetőségek hiányáról a figyelmünket a meglévő belső lehetőségeink irányába fordítani. Mit értek ezalatt? Például nincs lehetőségünk meghatározni, hol teljen a napunk, de lehetőségünk van arra, hogy meghatározzuk hogyan - tudatosan alakítva a napi időbeosztásunkat. Abban, hogy én kialakítsam a napom ritmusát, valójában semmi sem akadályoz meg. Végig gondolhatom, hogy milyen elfoglaltságok adnak örömet vagy elégedettséget. Van, akinek az olvasás, van, akinek az évek óta felhalmozódott dolgok szelektálása, van akinek egy alapos nagytakarítás, van, akinek a nyári nyaralás képeinek a rendezése, van akinek a rendszeres és tervszerűen beiktatott mozgás, … - a sor végtelen, ahányan vagyunk annyi féle tevékenység. Számtalan, máskor elhanyagolt, vagy idő hiányában elhalasztott tennivalót találhatunk erre az időre. Ha szánunk rá egy kis időt, számos pozitív válaszunk lehet arra, hogy a jelen helyzet külső korlátai mellett mire van lehetőségünk. Mi az, amire itt és most ez a helyzet lehetőséget teremtett számomra. Lehet, hogy nem ez volt az eredeti tervem, de ha már így alakult, mi az, amit mégis megtehetek. Ha nem úgy tekintek magamra, mint áldozatra, akit a korlátozások megfosztanak a korábbi megszokott életformájától, akkor megtalálhatom magamban a belső szabadságomat és a figyelmemet folyamatosan a lehetőségeim terére irányíthatom.

            Tudjuk-e alakítani a hangulatunkat? Ha nem is irányíthatjuk, de mindenképpen képesek vagyunk hatással lenni rá. Az érzéseinknek nem „parancsolhatunk”, de a negatív érzéseinket elfogadva, teret adhatunk a pozitív érzéseknek is. Amikor úgy érezzük reggel, hogy a negatív gondolataink hálójában vagyunk és ezáltal rossz a közérzetünk, - például eluralkodik rajtunk a tehetetlenség „ez a nap akár a tévé előtt is telhet”, vagy éppen semmihez sincs kedvünk, vagy pont az ellenkezőjét érezzük, már reggel eláraszt a fáradtság és aggodalom, mert túl nagy teher nehezedik ránk a feladataink miatt -, próbáljuk tudatosan felidézni azt a lelkiállapotunkat, amire ehelyett vágyunk. Keressük meg a belső erőforrásokat, amelyek hordozzák azt a pozitív érzést, amire vágyunk. Ehhez nyújthat segítséget a következő egyszerű gyakorlat: üljünk le néhány percre egy számunkra kényelmes helyen, tegyük az egyik kezünket a szívünkre és lélegezzünk egyre nyugodtabban úgy, hogy közben a figyelmünket a szívünkre irányítjuk. Körülbelül egy percnyi nyugodt légzés után tegyük fel magunknak a kérdést: Milyen lelkiállapot lenne jó ahelyett, amiben most érzem magam? Ha meg tudtuk fogalmazni, hogy hogy szeretnénk érezni magunkat, akkor kezdjünk el lépésről lépésre változtatni tudatosan a hangulatunkon azáltal, hogy a meglévő pesszimista, lehangoló, bénító gondolataink helyett keresünk egy olyan gondolatot, ami jobb érzést kelt. Például nézzünk körül, mi az aminek örülni tudunk magunk körül, mi az ami lelkesítő. Lehet, hogy egy szobanövény, lehet, hogy a kertünk, lehet, hogy a fák az ablakunk előtt, lehet, hogy maga az otthonuk, vagy egy könyv, egy emlék hozza elő a kellemesebb érzéseket. Keressünk minél több ilyet, egészen addig, amíg annyi felszabadult jó érzés gyűlik össze bennünk, amivel már érezzük magunkban a cselekvési kedvet. Ekkor már szabadabbnak és kreatívabbnak érezzük magunkat. Ismét kedvet érezhetünk olyan cselekedetekhez, melyek feltöltenek és örömet jelentenek, ha megtesszük őket, vagy megszűnhet a feladataink nyomasztó terhe és újult erővel kezdhetünk neki a napnak. 

            Ez a néhány percet igénylő gyakorlat segíthet minket abban, hogy felismerjük, hogyan tudjuk megőrizni, fejleszteni, vagy visszanyerni a belső szabadságunkat, vagyis a döntési képességünket a mindennapi életünk alakításában. A tudatos nézőpontváltás a bénult és a felszabadult lelkiállapot között segíthet pozitívan alakítani ezt a nehéz időszakunkat.

Laczkó Klára