A váratlan bezártság „meglepetéseket” hozhat mindannyiunknak. A megváltozott élethelyzetben biztosan vannak fájdalmas, de lehetnek örömteli felismeréseink is! Milyen kihívásokkal szembesülhetünk? A teljesség igénye nélkül néhány: Bár napjainkban az infokommunikációs technológia lehetővé teszi, hogy a négy fal között is kapcsolatban maradjunk másokkal, az otthon töltött időben mégis, szinte észrevétlen elszigetelődhetünk. Egy másik kihívás, hogy az élettér, mozgástér leszűkülésével intenzívebbé válik a kapcsolatunk a közvetlen környezetünkkel, és önmagunkkal – felszínre kerülhetnek rendezetlen konfliktusok, szembesülhetünk mindeddig elodázott kérdésekkel. Fókuszba kerül az otthonunk - közvetlen fizikai környezetünk is, hiszen az időnk legnagyobb részét ott töltjük. Ezzel párhuzamosan, ha a munkánkat otthonról (is) végezzük, nehezebb meghúzni a határokat: könnyebben összemosódhat a munka és a privátszféra. Mindemellett a külső korlátozottság által jobban előtűnik a „belső terünk”, lelkünk világa, ezzel együtt vágyaink, félelmeink is. Sok-sok kihívás egyszerre… Vajon tudunk-e lehetőségként tekinteni ezekre? Gyümölcsözővé tehető-e a kényszerű otthon-lét? Néhány ötlet, hogy otthonosabban érezzük magunkat Otthon, és a nehéz helyzetben is merjük keresni a létezés örömét:

  • Fókuszba került kapcsolatok: az otthon töltött plusz időben szánjunk több minőségi időt szeretteinkre, vagy ha egyedül élünk, törekedjünk tudatosan minden nap örömet szerezni valakinek. Az együtt töltött idő alkalom hosszabb beszélgetésekre, egymás mélyebb megismerésére is.
  • Bezárkózás ellen nyitottság: próbáljunk tudatosan „nyitni”, megőrizni az érdeklődésünket a külvilág felé. Az alkotás, a kreativitás megélése is segít nyitottnak maradni, hiszen a tekintetünket másra, valami újra irányítja. Ha másnak alkotunk, az ajándékkészítéssel ráadásul örömet is okozunk.
  • Maradjunk kapcsolatban! Ha egyedül élünk is, a fizikai izoláció nem feltétlenül egyenlő a magánnyal: a technikai eszközök, telefon, számítógép segítenek kapcsolatban maradni másokkal. Az idősebbeknek, ha még nem használták, jó alkalom nyílik kipróbálni ezeket. Ha nincsenek elérhető családtagjaink, baráti kapcsolatainkat ápolhatjuk. De az önmagunkkal való kapcsolatról se feledkezzünk meg: építsük be a hétköznapjainkba az önreflexiót – például gondoljuk át az eltelt napot, fogalmazzuk meg, miben szeretnénk növekedni. Ha egy hosszabb időszakot szeretnénk áttekinteni, elővehetjük, rendezhetjük a fényképeinket, régi emléktárgyainkat is.
  • Megterhelő információ-áradat: találjunk időt a csendre – TV, internet, telefon nélkül.
  • Fizikai korlátozottság: szánjunk minden nap időt a mozgásra, tornára.
  • Félelem a jövőtől: keressük meg a támaszt nyújtó, biztos pontokat az életünkben, környezetünkben. Osszuk meg a hozzánk közel állókkal, mi az, amitől félünk, beszélgessünk, ne maradjunk egyedül a félelmeinkkel, aggodalmainkkal – szükség esetén kérjük szakember segítségét.
  • „Csak úgy sodornak az események” - elfolyó idő: törekedjünk megragadni és megélni a „jelen”-t. Lényeges, hogy legyen „napirendünk” – tervezzünk tudatosan, tűzzünk ki célokat. A „plusz” időt fordíthatjuk olyan dolgokra, amelyekre vágytunk, de eddig nem volt rájuk időnk, vagy sajnáltunk időt szánni rájuk.
  • Külső kényszerhelyzetek – belső szabadság: a megváltoztathatatlan lehetőség a belső szabadság felfedezésére, gyakorlására, hozzáállásunk formálására, az értelem keresésére...

Ha törekszünk arra, hogy ne pusztán elszenvedjük ezt a nehéz időszakot, hanem minden reggel tudatosan döntsünk amellett, hogy gyümölcsözővé tegyük, akár rejtett kincseket is felfedezhetünk általa. 

 Tróbert Anett