Az isteni irgalmassággal való találkozás nem valamifajta érzelmi töltetet jelent, hanem a teljes újrakezdés lehetőségét. Az az újjáteremtő erő, amely lehetőséget ad, hogy újrakezdjük az életünk. Istengyermeki létünk felfedezése, a testi ember lelki emberré való újjászületése. Interjú Fabio Rosini atyával, a római egyházmegye hivatásgondozás szolgálatának vezetőjével.

Mit jelent az irgalmasság?

A Szentírás szavai mentén érdemes haladnunk vizsgálódásunkban. Ha az irgalom kifejezés mélyére akarunk hatolni, akkor érdemes megvizsgálnunk a szó etimológiáját. A misericordia olasz szó, és így a latin változata is a másik ember iránti szimpátiát, közelséget, érzelmi viszonyt fejezi ki. Mi gyakran az irgalmasság alatt valami érzelmes, gyengéd dolgot értünk, de nem erről van szó. A héber kifejezés egészen más jelentést hordoz. Az Ószövetség könyvei olyan jelzőkkel kísérik Isten nevét, mint a türelmes, hosszantűrő, kegyelemmel teljes. Ezek a szavak határozzák meg a nevét. Két kifejezés van a héber nyelvben, amelyek az irgalmasságot leírják: hessed, amely a szeretet vagy irgalom jelentését hordozza, illetve a raham szó, amely a gyengédség vagy irgalom jelentést hordozza. Ezek a jelentések azonban nem arra vonatkoznak, aki irgalmasságot gyakorol, hanem arra a személyre, aki szeretve van. Ez merőben eltér a mi gondolkodásunktól. Mi azt hisszük, hogy az irgalmasság egy érzelem. Az irgalmasság, mint maga a szeretet is, egy tény, egy konkrét cselekedet. Ha az érzelem szintjén marad, akkor nincs hatással a másik életére, csak akkor, amikor konkrét cselekedetté válik.

Hogyan tapasztalhatjuk meg az Isten irgalmasságát?

A 136. zsoltár a világ teremtését énekli és ismétli: „Mert irgalma örökké megmarad”. Isten az ő végtelen irgalmasságából teremtette a világot. Furcsa gondolat lehet, hiszen mi azt gondoljuk, hogy az Ő irgalmából megbocsájtja vétkeinket. Isten minden cselekedetében ott rejlik az irgalmasság. Az irgalmasság nem más, mint a másikról való gondoskodás. Maga az isteni gondviselés. Az Ószövetség héber szövegében található raham szó, amely az irgalmasságra vonatkozik, azt a legbelsőbb szervet fejezi ki, ahol az élet megszületik: az anyaméhet. Az anyaméh egyetlen funkciója az élet megteremtése. Az isteni irgalmassággal való találkozás nem valamifajta érzelmi töltetet jelent, hanem a teljes újrakezdés lehetőségét.

Az az újjáteremtő erő, amely lehetőséget ad, hogy újrakezdjük az életünk.

A megbocsátás és az irgalom hogyan kapcsolódik, illetve hogyan válik el egymástól?

Valóban sokszor a megbocsátással mint szinonímával helyettesítjük az irgalmasságot. Az irgalmasság azonban nem azonos a megbocsátással, hanem sokkal több annál. A vétkek eltörlésével megadja annak a lehetőségét, hogy újjászülethessünk a magasból. Az új életre, az istengyermeki létre való újjászületés.

Melyik szentség kapcsolódik az irgalmassághoz?

yakran gondoljuk azt, hogy a bűnbocsánat szentsége áll a legközelebb az irgalmassághoz. Az irgalmasság azonban a keresztség szentségéhez kötődik, amely égi születésünk napja. A bűnbocsánat csupán visszaállítja az ártatlanság állapotát, amelyet a keresztségünkkor kaptunk. Az első századok egyházában élő keresztények hosszú és bonyolult folyamaton keresztül juthattak a keresztség szentségéhez. Ma sajnos a keresztség szentségét gyakran elbagatellizáljuk, és emiatt az istengyermeki létünk felfedezése is nehézségekbe ütközik.

Hogyan fedezhetjük fel istengyermeki létünket?

Sokszor istengyermeki létünket véletlenszerű kiválasztottként, csupán érzelmi vonalon éljük meg, de nem érinti az életünk valóságát. A testi ember lelki emberré való újjászületése nem etikai döntés gyümölcse, hanem egzisztenciális átalakulás, átváltozás. Végtelen számú szentségekkel ellátott embertömeg van az egyházban, akik soha nem tapasztalták meg ezt a fajta újjászületést, transzfigurációt. Akik soha nem tapasztalták meg az Isten irgalmasságából való újjászületés titkát.

Mire kaptunk meghívást az irgalmasság jubileumi évében?

Ebben a jubileumi évben az irgalmasságot hirdetjük Isten szeretett népének. Ez nem valamifajta lelket melengető jó hír, hanem lehetőség, hogy belépjen abba az újjáteremtő anyaméhbe, amely maga az isteni hatalom. Az a mindenhatóság, amely egy szűzi méhből életet teremt, vagy a halálból életre támaszt fel, amely a kövekből Ábrahám fiaivá változtat át. Ez jelenti az Isten végtelen hatalmát. Amikor egy ember életében találkozik az isteni irgalmassággal, átalakul, rendkívüli életté, mennyeivé válik. Az irgalomtól megérintett élet életszentséggé formálódik. Erre kaptunk meghívást, hogy keressük és felfedezzük hivatásunkat. Azt, hogy szentekké és feddhetetlenekké váljunk. Ez nem rendkívüli tetteket követel tőlünk, hanem hogy Isten gyermekeiként, az Atya jelenlétében éljük a hétköznapokat.

Hogyan éljük az irgalmasság cselekedeteit?

Fontos, hogy megkülönböztessük azt a kétfajta lelkületet, amellyel az irgalmasság cselekedeteit megélhetjük. Filantrópia és caritas. A filantrópia a helyes cselekedetekre való készség, ám a szeretet az a képesség, amely gyökeresen megváltoztatja a másik életét. Az irgalmasság újjáteremt a semmiből. Miért? Mert a filantrópia mögött az ember áll, míg az irgalom magát Istent testesíti meg. Az irgalom megbocsát akkor is, amikor igaztalan. Ugyanúgy, mint Krisztus a kereszten: „Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, hogy mit tesznek”. Az irgalmasság testi, amelyeket talán jobban ismerünk, könnyebb a gyakorlatban megvalósítani: enni adni az éhezőknek, ruhát adni a szegényeknek. Az irgalmasság lelki cselekedetei azonban sokkal nehezebbek: a kételkedőnek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békességgel elviselni. A Szentlélek ajándéka nélkül mindez lehetetlen.

Mi az a képesség, amely megváltoztatja a másik életét?

Kicsit ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor valaki átrendez és gyomtalanít egy kertet, vagy amikor magot vet a kertbe. A vetésből új élet sarjad. Vannak cselekedetek, amelyek termékenyek, ez a termékenység azonban a Szentlélek közreműködésével valósul meg. Két dolog kapcsolódik kizárólag Isten nevéhez: a megbocsátás és a teremtés. Ki az, aki eltörölheti a vétkeket, ki az, aki tisztára moshatja lelkünk? Csak Isten. A különbség a filantrópia és a szeretet között, hogy az egyik megszervezi a dolgokat, a másik közvetlen Istennel hozza kapcsolatba. Kizárólag Ő az, aki megbocsájt és aki újjáteremt.

Ferenc pápa pontifikátusának mottója: „Miserando atque eligendo”, amely felidézi Máté, a vámos találkozását az irgalmas Jézussal. Miért fontos, hogy az egyház újra felfedezze az isteni irgalmasságot?

Sajátságos korban élünk. Azt hiszem, hogy Ferenc pápa a megfelelő személy arra, hogy megszabadítsa az egyházat attól a birodalmi apparátustól, amely olyan merev védőpajzzsá vált, amitől már mozdulni sem tudunk. Ferenc pápa elsődleges küldetéséhez vezeti vissza az egyházat. Az egyház a feltámadás napján kapta meg azt a küldetést, hogy hirdesse az irgalmasságot. „Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”– mondja Jézus. Akinek megbocsájtjátok bűneit, az meg lesz bocsájtva. Ez óriási felelősség. Ha az egyház nem hirdeti az irgalmasságot, akkor ki más tegye? Mi az egyház küldetésének eszenciája? „Menjetek és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Nem más a küldetésünk, mint az irgalmas Istenhez vezetni az emberiséget. Az eredeti küldetéséhez vezeti vissza az egyházat az irgalmasság jubileumi éve.

Hogyan vezethetjük Istenhez a ma emberét?

Éveken keresztül azzal áltattuk magunkat, hogy evangelizálhatjuk a világot az intézményeken keresztül, hatalmi pozíciókból. Az evangelizációhoz olyan intim emberi kapcsolat szükséges, amely képes újjáteremteni. Mi sokáig formális és bürokratikus formában próbáltuk a jó hírt hirdetni. A pulpitusról, vagy mint valami rendezők, anélkül, hogy gondjukat viseltük volna az embereknek. Mi papok nem a hit átadására, hanem ügyintézőknek vagyunk beállítva. A gondviselés II. János Pál és XVI. Benedek pápán keresztül egészen Ferenc pápáig előkészítette az irgalmasság idejét. Eljött az ideje, hogy az egyház újra felfedezze valódi küldetését. Csak az irgalmasság vezetheti vissza az emberiséget az Atyához.

Hogyan valósulhat meg bennünk az új, krisztusi teremtmény ebben a jubileumi évben?

Az új élet a megtermékenyítésen és a kihordáson keresztül születik meg. Ehhez szükség van egy magra, amely megtermékenyíti emberi létünk legintimebb mélységét. A mag, maga az Isten szava, a Szentírás, hiszen mindig Isten az, aki először szól hozzánk. Az új élet Isten szavának meghallásából születik. A hit Krisztus keresztjének hirdetéséből ered. A prédikáció, amely azt az abszurd valóságot hirdeti, hogy Isten úgy szeret minket, amilyenek vagyunk. Hogy minden nyomorúsága ellenére szereti az emberiséget. Hogyan térhetnék meg, ha senki nem hirdeti az evangéliumot, ha senki nem beszél Krisztusról? Az első mindig a prédikáció. De ezzel összhangban kell lenni cselekedeteinknek is. Sokszor azt gondoljuk, hogy hősies tettekre van szükség. Pedig a válasz egészen egyszerű: te hiszel Krisztusban? Te örömmel éled meg a hited? Csak a megélt hit vezeti Istenhez az embereket. Csak a megélt hit sarjaszt új életet, új isteni természetet, és vezet az életszentség útján.

Megjelent: A Szív folyóirat 2016 februári számában. Az interjút a Kiadó szíves engedélyével közöljük.

A folyóirat elérhetősége: https://jezsuitakiado.hu/cikkek/?tipus=a-sziv