Vannak dolgok melyekért jobban, és vannak, melyekért kevésbé lelkesedünk. Vannak gesztusok, melyek jól érintenek minket és vannak, amelyek nagyon nem esnek jól másoktól. Talán időnként érzékeljük, hogy ugyanazzal kapcsolatban másként gondolkodunk, és másként érzünk. Szeretnénk önmagunkat jobban megismerni, hogy megérthessük, miért reagálunk oly módon a körülöttünk lévő világra, ahogy éppen azt tesszük.

            Napjainkban népszerűek azok az internetes játékok, melyek azt ígérik, ha választok egy színt, egy formát, egy tárgyat, stb., megmondják, hogy milyen tipikus magatartásformáim vannak, mit árul el rólam a választásom. Divat lett az önmagunkkal való foglalkozás, szeretnénk többet tudni önmagunkról és szeretnénk tudni, hogy milyennek látnak bennünket mások.

            Miben segít, ha ismerjük önmagunkat? Miért hasznos, ha önmagunkkal foglalkozunk? Miért jó az, ha mélyebben megértjük a saját viselkedésünket? Magánéleti és munkahelyi kapcsolódásokban élünk, hatnak ránk mások és mi is hatunk a másik félre. Mindannyian örömteli, felszabadult, jól működő kapcsolatokra vágyunk embertársainkkal, ahol a magunkról megismertek segíthetnek a harmonikus együttműködésben. Biztonságot adó, amikor tudom, hogy mire számíthatok magamtól vagy a másiktól egy-egy konkrét élethelyzetben. Ha tudom, hogy hol vannak az egészséges énhatáraim, mert ismerem önmagam, azt is tudom egy nehéz helyzetben, hogy mire mondok igent és mire nemet. Ezen kívül még számtalan más válaszunk lehet a fenti kérdésekre. Érdemes egy kicsit elgondolkoznunk a saját válaszunkon. Nekem miért lehet hasznos önmagam  jobb megismerése? Segíthet-e és ha igen, miben?       

            Ahhoz, hogy megismerhessük önmagunkat, fontosak a stabil, megbízható visszajelzések. Egészen kicsi gyermekkorunktól másokkal kölcsönhatásban kapunk megerősítéseket arról, hogy kik vagyunk és hogy a viselkedésünkkel hogyan hatunk. Egész életünket végig kísérik mások  visszajelzései, melyek lehetnek bátorítóak, vagy elbizonytalanítóak. Kinek a véleményére adok és kiére nem? Csak azt hallom meg szívesen, ami elismerően szól rólam, vagy a kritikát is elfogadom? Látom-e a kapcsolataim tükrében, hogy miben fejlődhetek, vagy megijedek, szégyellem, ha valamiben kritikusan értékelnek? Tudok-e akkor is stabilan bízni magamban, ha éppen nem értenek?

            Megannyi önismereti kérdés, melyekre sokszor csak védett, biztonságos környezetben találunk őszinte válaszokat, ahol felismerhetjük, hogy másokban is hasonló kérdések dolgoznak, és egyáltalán nem “ciki” önmagunk megismerésével foglalkozni. Érdemes keresnünk akár olyan önismereti csoportot, vagy mentálhigiénés szakembert, lelkigondozót, ahol az önmagunkkal kapcsolatos kérdésekről nyíltan beszélgethetünk.

            Személyes tapasztalatom szerint érdemes időt, energiát fektetni önmagunk komolyabb megismerésébe, mert a kellő önismeret olyan belső stabilitáshoz vezet, mellyel könnyebben birkózhatunk meg az előttünk álló feladatokkal, magabiztosabban tudunk egy-egy konfliktushelyzetben nehéz érzéseinkkel megküzdeni és rugalmasabbá válhatunk az élet kihívásaival szemben.

 

Laczkó Klára