Beszélgetésünk kezdetén arra kérnélek, hogy mutatkozz be az olvasóinknak:
Tróbert Anett Mária vagyok, kórházi lelkigondozó, és mentálhigiénés szakember, az idősekkel és családtagjaikkal 1998 óta vagyok kapcsolatban, akkor kezdtem el geriátrián lelkigondozóként dolgozni, később idősek otthonában, egyházi idősellátásban dolgoztam, illetve kardiológiai osztályon foglalkoztam idős betegekkel és hozzátartozóikkal. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének munkatársa vagyok, az idősügyi munkacsoportban dolgozom.
Sok munka- és élettapasztalatod van az idősgondozás területén. Ez alapján is szeretném kérdezni, hogy mi az, amit kiemelkedően fontosnak tartasz az idősek életminősége, jólléte szempontjából?
A legfontosabb dolog, hogy az időskor nem egy helyzet, ami hirtelen ránk köszönt, nem egy hirtelen jövő életszakasz, hanem az idősödés egy folyamat, és az, hogy hogyan készülünk erre az életszakaszra, az nagy mértékben befolyásolja azt, hogy milyen is lesz. Általánosságban elmondható, hogy a kor előre haladtával az egyének közti különbségek nőnek, tehát egyre kevésbé mondhatunk általános dolgokat, melyek mindenkire jellemzőek. Ez abban is tükröződik, hogy az idős korra vonatkozóan sokféle kor-beosztás létezik, de ez még tudományterületenként sem egységes, hogy honnan számítjuk az időskort. A WHO szerint az öregedők a 60-74 éves korúak, az öregek a 75-90 évesek, és 90 év felett beszélünk aggastyánokról. De ezek a határvonalak nagyon egyéniek, rendkívül változatos, hogy ki mikor hova sorolható. Sok minden befolyásolja, hogy egy személyre mi az, ami éppen jellemző. Az, hogy hány évesek vagyunk, csak egy kronológiai életkor, van egy biológiai, ami azt mutatja meg, hogy milyen az egészségi állapotunk, van egy szociológiai, ami a társadalmi életben elfoglalt helyünk szerint mutatja az életkorunkat, a pszichológiai korunk pedig azt mutatja meg, hogy mi magunk milyen idősnek érezzük magunkat. Ezek az életkorok természetesen egymással összefüggnek, és hatnak egymásra, de az a lényeg, hogy az, hogy hány évesek vagyunk nem biztos, hogy azt mutatja meg, hogy hogyan érezzük magunkat. A legfontosabb, hogy amikor elérkezünk egy bizonyos életkorba, akkor azt, ahogy érezzük magunkat meghatározzák egyrészt a genetikai adottságaink, egészségünk, fizikai adottságaink, de az is nagy mértékben befolyásolja, hogy miket éltünk át, milyen életút áll mögöttünk, az is, hogy milyen a szociális helyzetünk, anyagi lehetőségeink, milyen nehézségeket élhettünk át, és milyen az életmódunk. Végül is a tudatos készület az, ami a legfontosabb talán, abból a szempontból, hogy milyen lesz az időskorunk. Szívesen elodázzuk az idősödésre vonatkozó kérdéseket, de ha most feltennénk a kérdést, hogy mikor kell kezdeni ezt a készületet, akkor – akár 20 éves valaki, akár 40 – mindig ugyanaz a válasz, hogy MOST. Ma építjük a majdani időskorunkat.
Hogyan lehet erre készülni? Ha valakiben feléled a szándék, hogy készüljön az időskorára, hogyan tud készülni?
Mindenképp az életfeladatokra való felkészülés a legfontosabb. Az idősödés egyik legmarkánsabb kihívása, hogy rengeteg veszteséggel szembesülünk, sok területen. Egyfelől el kell köszönnünk a munkánktól, ami viszont nem jelenti azt, hogy az alkotásnak véget kell vetni. De nagy veszteség lehet, hogy nyugdíjas korba kerülünk, és más utakat kell találni a kreativitásnak, alkotásnak. Átalakulnak a családi szerepek is, a gyerekek kirepülése már korábban elkezdődik, aztán új szerepeink lesznek, mint például a nagyszülőség, ezekre felkészülni szintén fontos. A kapcsolati háló is beszűkülhet, de lehet érte tenni, hogy ez ne szűküljön be. A baráti kapcsolatokat, régi munkatársakkal a kapcsolatot ápoljuk, de idetartozhat az is, hogy a fiatalabb generációkkal érdemes tudatosan keresni a kapcsolatot, akár önkéntes munka révén, vagy bármely más fórumon. Lényeges lehet az is, hogy korlátozódhat a társadalmi aktivitásban való részvétel a fizikai korlátok, állapot miatt. A lehetőségeinkhez mérten törekedjünk mégis részt venni a társadalmi életben, aktívnak maradni. Számos önkormányzat szervez idősügyi programokat, ezeken is érdemes részt venni, de sok más területe lehet a helyi közösségekhez való csatlakozásnak, ami pozitív irányt jelenthet. Fontos kihívás – ezt is szívesen elodázzuk – készülni az elmúlásra, foglalkozni az életvégi kérdésekkel, akkor is, ha az nem holnap következik be. Nyilván nem arról van szó, hogy várjuk az elmúlást, de az, hogy foglalkozunk azzal, hogy az élet értelmére irányuló kérdéseket kutatjuk, keressük, vagy, hogy az átélt eddigi veszteségeinket újraértékeljük, ezek olyan dolgok, melyeket megtehetünk a készület során.
A készület tehát sok területet érint, a belső úton túl egy aktivitást is jelent a hétköznapokban, őrizve a tevékenységeket, kapcsolatokat, kibontakoztatva az alkotás megélésének pillanatait. Egy aktívan töltött időskor képe rajzolódik ki abból, amikről beszéltél. Mit is értünk az aktív idősödés fogalma alatt konkétan?
Az aktív idősödés egy olyan fogalom, ami a kétezres évek elején kezdett el hangsúlyossá válni, szintén a WHO dokumentumaiban fordul elő. Sok törekvés összességét jelenti, igazából az a célja, hogy az életkor előre haladtával a lehető legjobb életminőséget tudjuk elérni. Az idősödés szempontjából 3 fő lába van ennek, az egyik az egészségmegőrzés, a másik a társadalmi részvétel erősítése, a harmadik a biztonság érdekében tett erőfeszítések. Az a lényege, hogy olyan utakat keressünk, ahol az aktivitás által az életminőség növelhető vagy elősegíthető.
Van –e olyan példa a szemed előtt – olyan idős ember, akivel találkoztál a személyes életedben vagy a munkád során – akinél azt láttad, hogy jól meg tudja élni az aktív idősödést vagy a készületet?
Van egy példa előttem, egy olyan néni, aki már sajnos nincsen közöttünk, Erzsike néni. Sokáig kísérhettem őt az útján. 103 éves korában hunyt el. Rendkívül aktív életet élt. 100 éves kora felett már azért egy kicsit kezdett romlani a fizikai állapota, de még 99 évesen is rendszeresen tornázott, szellemileg is friss maradt élete végéig. Rendkívül nyitott és szép személyiség volt. Megkérdezték őt a 100. születésnapján, hogy mi a hosszú élet titka. Három szóval válaszolt, ami szerintem nagyon szépen kifejezi azt az utat, ami tényleg az aktív idősödésre jellemző: a nyitottság, a rugalmasság és a mozgás volt ez a három szó. Valóban olyan személyiség volt, aki a fiatalokra, a világnak az új dolgaira mindvégig megőrizte a nyitottságát, rendkívül fontos volt számára, hogy kövesse a világ eseményeit, abszolút nem zárult be. Kicsit olyan volt az ő élettere, hozzáállása, hogy mindig megőrzött egy ablakot a világra, akkor is, amikor már nem tudott kimozdulni. A rugalmassággal kapcsolatban azt vallotta, hogy nagyon fontos, hogy mindig tudjunk alkalmazkodni a kornak a kihívásaihoz is, de a saját életkorunk kihívásaihoz is. Testben is, lélekben is próbálta megőrizni ezt a rugalmasságot.
Erzsike néni rátalált erre az útra. Van, akiknek nehezebben sikerül. Hogyan tudja egy hozzátartozó segíteni az idős embert, hogy fenn tudja tartani az aktivitását?
A legfontosabb a motiválásban segíteni. Abban biztatni, hogy őrizze meg a kapcsolatait, hogy mozduljon ki, vagy el lehet vinni közösségbe őt. Sokak számára a mozgásban való akadályozottság egy nagyon nagy korlát. Ha a hozzátartozó tudja segíteni abban, hogy elviszi a programokra, az már egy nagyon nagy támogatás, aztán szintén jó lehet, ha aktív szerepet vállalhat az idősödő az unokákkal való kapcsolattartásban. Volt egy jó program, pont a Máltai Szeretetszolgálat modellprogramja volt Széman Zsuzsa professzorasszony vezetésével, a skype program. Ebben középiskolás fiatalok tanítottak időseket skype-olni. Rendkívül jó tapasztalataik voltak, nem csak az idősekről változott nagyon pozitív irányban a gondolkodásuk, hanem azt is megtapasztalták, hogy értékeket adnak át nekik az idősek, és szívesen mentek hozzájuk egy idő után. Azok pedig, akik megtalálták használni a világhálót sokban változott pozitív irányban az életminősége. Felfedeztek régi barátokat, a kapcsolathálójuk bővült, a családdal való kapcsolattartásba is be tudták ezt építeni, a családtagjaikat láthatták is. Ilyesmiben nagyon sokat tud segíteni a család. Az unokák megtaníthatják a nagyszülőket az újabb technikai vívmányok használatára, ami segíthet bekapcsolódni az élet folyásába. Az is egy jó dolog, ha az élethosszig való tanulásra ösztönzi a család az időst, elmehet például idősek akadémiájára, de ha nem tud elmenni, számítógép által ez pótolható. Azon is múlhat, hogy tudnak-e az idős érdeklődési területének megfelelő olvasmányokat találni, elvinni neki könyveket. Vannak olyan könyvtár szolgáltatások, ahol például kiviszik a kölcsönzött könyvet. Valahogy megpróbálni támogatni abban, hogy ne essen ki a közösségi életből, és nem csak a család életéből, ne váljon elszigeteltté. Ezek az utak lehetségesek a hozzátartozók, gondozók számára, melyben támogathatják az idős embert.
Beszélgetésünk végéhez érkezve kérdezem, hogy van –e valami, amit zárszóként szívesen üzennél az olvasóknak?
Leginkább azt, hogy kezdjenek el az aktív idősödés útjára lépni, akárhány évesek is, ez nem korfüggő.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad a gondolataidat, tapasztalataidat az olvasókkal!