Csikó Katalin, a budapesti Kálvin János Református Idősek Otthona intézményvezetője adott interjút a WebNővérnek. Intézményükben sok jó kedvű időssel találkoztam. Ennek titkáról mesél Csikó Katalin beszélgetésünkben:

• Csikó Katalinnak hívnak, református lelkipásztor vagyok, a munkámhoz kapcsolódóan általános szociális munkás és szociálgerontológus végzettségekkel rendelkezem. Nagyon régóta dolgozom az idősellátás területén, fiatalon, 26 éves koromban lettem intézményvezető, és azóta is folyamatosan ezt a szolgálatot végzem.

      Az otthonunk, ahol dolgozom 2004-ben épült. Kifejezetten idősek otthonának     építették, ezért rendelkezik azokkal a paraméterekkel, melyek ma már természetesek:            az akadálymentesség, a tágas terek, az élhető közösségi feltételek. Két féle ellátást    nyújtunk: az egyik az idősek otthona, a tartós bentlakásos rész, a másik az időskorúak             gondozóháza, ahol átmenetileg egy évre helyezhetőek el a lakók. Ez szükség esetén még egy évvel meghosszabbítható. Az idősek otthonában 90 főt, az átmeneti       elhelyezésen 10 főt tudunk ellátni.

• Szeretnek nálatok lakni az idősek?

 

• Mivel nagyon szép környezetben, zöldövezetben élnek, és a lakószobák / elhelyezési körülmények is kellemesek, szeretnek nálunk lakni az idősek.

 

 

• Igen, én is így láttam, amikor idelátogattam hozzátok, hogy ez egy nagyon nagy kincs, a mosolygós arcokat látni.

 

• Jó a közlekedésünk, jók a feltételrendszereink, de úgy gondolom, hogy nem csak a tárgyi feltételrendszeren múlik, hogy valahol szeret-e lakni az ember. Kevésbé jól ellátott, de színvonalas gondozást biztosító idősek otthonában ugyanúgy szerethetnek lakni az idősek.

 

• Már kezdünk is közelíteni a témánkhoz: hogy látod, min múlik, hogy tényleg jól érezze magát egy idős ember, amennyire csak lehetséges, akár itt a ti otthonotokban, akár máshol? Mondod, hogy nem csak a tárgyi feltételeken múlik.

 

 

• A jó érzés, a jó életminőség kicsit megfoghatatlan fogalom. Azt tudjuk, hogy az ember pszichoszociális lény, tehát vannak testi, lelki, szociális oldalai.  Hogy jól érzi-e magát, azt meghatározza az is, ahogyan gondolkodik. Hogyan ítéli meg a saját helyzetét, életét.  Aki panaszkodó volt a korábbi évtizedeiben és mindent negatívan látott a világból, nem fog megváltozni azzal, hogy bekerül egy idősek otthonába és ellátják, gondoskodnak róla. Hozza magával a negatív szemléletmódot, és ezt már nagyon nehéz átfordítani. Ugyanakkor a másik oldala is igaz: ha valakinek a szívében békesség van, ha a helyén érzi magát, ha visszatekintve úgy látja az életét - mert hogy az idős korhoz ez a visszatekintés hozzá tartozik - , hogy nem élte hiába, hogy tartalma volt az életének, akkor ezzel a gondolkodásmóddal a jelenjét is pozitívan tudja kezelni, és a jövőjére is tud bizakodóan nézni. És ez egy kicsit független attól, hogy van-e betegsége, és mennyi van, vagy milyen a mentális állapota. Ami a szívünkben van, azt tükrözik a gondolataink, és azt sugározzuk a környezetünk felé is.  Tehát az, hogy ki hogyan érzi magát, nagyban függ az adott személytől, a lelkületétől.

 

• Hogy látod, mi segíti abban az időseket, hogy a lehető legtartalmasabb életet tudják élni itt nálatok az otthonban? Miben tudjátok támogatni őket? Mi az, amire úgy látod, hogy igényük van?

 

 

• Természetesen beletartozik a fizikai gondoskodás. Ahogy előkerülnek a fizikai betegségek, a különböző veszteségek, egyre nagyobb szükségük van az időseknek a támogatásra. Nagyon fontos, hogy meglegyen a gondozás, az étkezés, a takarítás, minden, amiben szükségük  van a segítségre biztosítva legyen a számukra.

 

• Tehát itt alapvetően biztonságban érzik magukat. Ezek az alapvető fizikai szükségletek nem okoznak problémát.

 

 

• Igen, ezek miatt már nem kell aggódni.

Nyilván, ha a hétköznapi életvitel akadályozott, akkor az okozhat szorongást, aggódást, és ebbe bele lehet fáradni, bele lehet szűkülni. Ha a napi gondok aggasztanak bennünket, akkor más dolgokra nem nagyon van energia. A szükségletek közül a legalapvetőbb a fizikai szükséglet, és természetesen utána jön a lelki, mentális szükséglet, valamint a közösség iránti igény, és amennyire csak lehet az önállóság megtartása. A biztonság nem csak azt jelenti, hogy a fizikai szükségleteimről gondoskodnak, hanem azt is, hogy vannak körülöttem emberek. Van, aki figyel rám, van, aki észreveszi, ha problémám van. Van, akinek szólni tudok, ha valami nincs rendben velem, tudom, hogy honnan kapok segítséget, és nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz velem.

Tartoznak valahova, belépnek egy közösségbe. Ahogy a családban minden tagnak szüksége van arra, hogy együtt élje meg a hétköznapokat; ugyanúgy egy idősek otthona is hasonlóan működik: a lakóknak, és a dolgozóknak is közösen kell munkálkodni azon, hogy kialakulhasson egy élhető közösség. Nem úgy kezdődik egy idősek otthona, hogy beköltözöm, és minden rendben van, hanem mindenkinek adnia kell magából, mindenkinek alkalmazkodnia kell, mindenkinek segítenie kell a másikat ahhoz, hogy egy közösség jól tudjon működni.

• Ebben kezdeményezők az idősek is?

 

• Ahogy mondtam, ez csapatmunka, a lakóknak, és a munkatársaknak is van benne szerepe. A munkatársak szerepe az aktivizálás, néha a motiválás.  Ebben a személyes kapcsolatok sokat jelentenek, de a lakókban is megvan az a természetes igény, hogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki, hogy legyenek közös élmények, közös alkalmak. Figyelnek egymásra, hívják egymást, a barátaikat a programokra.

 

• Jönnek is be hozzájuk barátok látogatóba, úgy tudom. Valóban?

 

• Úgy gondolom, hogy azért is érzik jól itt magukat a lakóink, mert megvan az életterük, ami alkalmas az elvonulásra, de a barátok fogadására is. A lakószobájukat a sajátjuknak érzik, mivel berendezhetik, díszíthetik. Az élettér, amiben élnek, nem egy steril élettér, hanem személyessé, otthonossá tudják alakítani.

 

A fizikai élettérhez kapcsolódik a közösségi élettér. Fontos mindkét lehetőség: tudok egyedül lenni, a szobámban, de be tudok lépni a közösségbe, és ott megtalálom azokat a csoportokat, alkalmakat, amik feltöltenek; illetve megtalálom azokat a barátokat - akár a kívülről jövő barátokat, hozzátartozókat - akik szabadon jöhetnek látogatóba, közlekedhetnek a házban.

 

Intézményvezetőként kihívás élhető keretet kialakítani, mert minden lakó más és más. Minden lakónak más a hozzátartozója, időbeosztása, életkörülményei. Hivatalosan úgy hívják ezt, hogy személyre szabott bánásmód, azt jelenti: mindenki egyéni szükségletére, személyiségére figyelünk. Ez a munkatársak részéről energiát, rugalmasságot és időt igényel. Ehhez mindig jelen kell lenni, és nyomon követni az adott lakót a köztünk való létének a teljes folyamatában. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy van egy rend, ami mögé mindenki besorakozik, és akkor minden megy a maga mechanikus útján, de ez kevésbé élhetővé tenné az életet.

 

Nincs olyan, hogy tökéletes közösség, nincs tökéletes élet, tökéletes család, nincs tökéletes idősek otthona sem. Amire büszke vagyok az az, hogy igyekszünk, hogy az időseink jól érezzék itt magukat.

 

• Mivel lehet az időseket aktivizálni?

Legyenek új ötletek, hiszen nem a szokásjog alapján, hanem az újdonságok erejével lehet őket megmozgatni. Például a gyógytornász megmutatta, hogy hogyan lehet új eszközöket használni, nordic walkingot tanított az érdeklődőknek. Vannak olyan programjaink, melyeket lakók tartanak lakóknak, előadásokat készítenek vagy a munkahelyük kapcsán megszerzett tudásanyagból, vagy a hobbijukhoz kapcsolódóan. Nagyon komoly és felkészült előadók és előadások ezek. És mivel a lakóközösség tagjai közül választódnak ki az előadók, az érdeklődés is nagy, a személyes ismeretség, kapcsolatok miatt is. Olyan programok is vannak, mint például a memóriatorna, ahol egy- egy kérdésre nekik kell megtalálniuk a választ, akár az internet segítségével. Kutatni, olvasni kell hozzá, ez is segíti az aktivitást.             Olyan programokat próbálunk kitalálni, melyeknek nem csak szemlélői a lakók, hanem aktív részesei.

• Milyen jó, hogy mindegyikre van lehetőség.

 

• Igen, arra kell figyelni, hogy mindig legyen benne újdonság. Ami nem tűnik túl nagynak, de mégis motivál arra, hogy az életüknek egy új oldalát fedezzék fel, vagy régi- új képességeket hozzanak elő.

 

• Ezek szerint még egy fejlődési lehetőséget is ad, túl a szinten tartáson.

 

• Az aktívabb lakók esetében igen.

 

Amit itt fontosnak tartok, az az, hogy van feladat. Lehet tartalmat adni az életnek. Hogy ne csak úgy elteljen egyik nap a másik után, amikor azt gondolja valaki, hogy létezem, amíg tart az élet, hanem úgy érezze, hogy van miért felkelni, van miért felöltözni, mert találkozom a szomszédommal, mert tudok beszélgetni a családommal vagy a barátaimmal. Mert lesz egy olyan program, amin részt tudok venni. Vagy, mert segítek a szomszédomnak bevásárolni, vagy az ügyintézésben.

 

Hogy meglegyenek azok a számukra még elvégezhető, energia befektetést igénylő feladatok, melyek az énképüket is támogatják. Figyelni kell, hogy olyan célokat tűzzenek ki, amik reálisak, és nem vezetnek kudarcélményhez, hanem inkább a sikerélményt erősítik, örömet okoznak. Nem arról van szó, hogy a kertben le kell nyírni a füvet, de meg lehet locsolni a virágokat. A mentálhigiénikus munkatársaknak és az intézményi lelkésznek nagy feladata, hogy az egyéni beszélgetések során ebben segítséget nyújtsanak.

 

• Segítsék az időseket felfedezni, hogy egyáltalán mi az, amire van bennük adottság, készség.

 

• Úgy tanítják a gondoskodó embereket, hogy nem csak a fizikai gondoskodásra kell figyelni, hanem a lelki támaszra is. Zárt közösségben, ahol már nehéz kilépni a ház falai közül, ha valaki mozgásában vagy szellemileg akadályozottabb, különösen erőteljesen előjön, hogy a kettőt össze kell hangolni, és egyben kell tartani.

Fontos az idősek számára a beszélgetés, a lelkigondozás, hogy el tudják mondani valakinek, ami őket foglalkoztatja. Át tudják gondolni, megbeszélni valakivel, akiben megbíznak. Segítség, hogy amit el kell tudni engedni, azt el tudják engedni, amit meg kell őrizni, az pedig feltöltse őket.

 

• Nagyon sok szinten jelen van akkor a gondoskodás: a fizikai szükségletek szintjén, a programok biztosítása által, és a lelki szükségletek szintjén is.

Ez is egy fontos üzenet, amit magával vihet az, aki ezt olvassa. Van –e olyan, amit még szívesen kiemelnél üzenetként?

 

 

• A gondozót emelném ki: a gondozónak is figyelnie kell saját magára. Végig a lakókról beszélgettünk, a lakók életminőségéről, de ez nem működik úgy, hogy aki gondoz, elfelejtkezzen saját magáról, és ne találja meg azokat a formákat, ahol ventilálhat, megpihenhet. Mert különben belefárad, kiég, és akkor már mechanikussá válik a másik emberre való figyelés, vagy akár teherré, kötelességgé, amit már nagyon nehéz elhordozni.

 

Egyházi otthon vagyunk. Próbálunk ebben a szemléletmódban élni és dolgozni, szeretnénk az evangélium üzenetét cselekvő módon átadni. A beköltözőknek is fontos, hogy lelki közösségre, gyülekezeti közösségre találjanak. Vannak igei alkalmak, ahol hallgathatják az evangélium üzenetét. Talán ebből a szempontból szerencsésebbek vagyunk, mivel sok gyülekezeti háttérből jövő, és az otthonban gyülekezetet találó lakónk van, akinek a szemléletmódja, élethez való hozzáállása visszatükrözi azt, hogy ők hitben járnak. Nem rombolni, hanem építeni akarnak. A saját maguk életét is, és azt a közösséget is, amiben vannak. Ezért érzem kicsit könnyebbnek a közösségteremtést. A lakók problémamegoldó képessége, és a konfliktuskezelése is jobb, mert a hozzáállásuk is más egy-egy helyzethez. Nyilván ezt sem lehet idealizálni, mert az emberi, az időskorral járó folyamatok azért jelentkeznek. De mégis sokat jelent, hogy egyházi otthon vagyunk, és ebben a légkörben próbálunk együtt élni. Nyilván nem kötelező az istentiszteleteken, áhítatokon való részvétel, de aki szeretne, annak megvan erre a lehetősége.

 

• Gondolom sokan élnek is vele, sokan választják azért is ezt az otthont, mert ez fontos számukra.

 

• Igen, az istentiszteletet még a fekvőbetegeink is tudják hallgatni a kihangosításon keresztül. Természetesen ki lehet kapcsolni, de a lehetőség adott mindenki számára.

 

• Köszönöm, hogy megosztotta velem és az olvasóinkkal a gondolatait, és sok erőt, örömet, áldást kívánok a munkájához!

 

Jáki Zsuzsanna