Mi is az életút-tervezés? Talán a sodródás ellentéte. Első olvasatra a szerencsések kiváltsága, akiknek olyan lapokat osztott az élet, hogy esélyük van tervezni, választani. Második olvasatra azonban eljuthatunk a lényegi mondanivalóig: az életút-tervezés mindannyiunk előtt álló lehetőség, életünk bármely pontján. Hiszen ha a lehetőségek tárháza szűkül is, és behatárolnak adottságaink, már megélt napjaink, körülményeink, környezetünk, ahová és akik közé születtünk, még is marad egy jelentős további szelet, amit választhatunk, tervezhetünk. Ha mást nem, legalább a helyzethez való viszonyulásunkat. Bizonyítja ezt azoknak az ágyhoz kötött embereknek az élete, akiknek már valóban az adott szoba csak az életterük, de mégis élnek lélekben is, nem csak testben, tudatosan választják, hogyan töltik el, hogyan élik meg következő óráikat, napjaikat. És különleges békét sugároznak. Békét, mert valamivel megbékéltek (ami változtathatatlan), valamit viszont a kezükbe vettek, ami lehetőségükben áll. Például hogy hogyan beszélnek az unokákkal, vagy kiért ajánlják fel a szenvedéseiket.

Paul Ch. Donders élete delén írta „Kreatív élettervezés”- című könyvét, mely a Harmat kiadónál jelent meg. Pragmatikus, gyakorlati úton vezeti végig az olvasót, segítve, hogy az illető kézbe vegye élete fonalát, ne csak sodródjon, hanem irányítsa a jövőt.  Ízelítőül a könyv fejezeteinek címeiből:  az életút tervezését építőkockákból rakja össze, az egyes kockákat az egyes fejezetek tárgyalják, úgy mint a „bennünk rejlő lehetőségek”, a „honnan jövök” kérdése, a „ki vagyok” kérdése, melyben kitér az adottságok, lelki ajándékok felismerésére, számba veszi személyiségprofilunkat, gondolkodásmódunkat, értékrendünket, fizikai adottságainkat és vágyainkat. Ezt követően arra hív, hogy gondoljuk át merre tart az életünk, tegyünk egy kreatív utazást a jövőbe, fogalmazzunk meg hosszú távú célkitűzéseket, hogy ne csak sodródjunk, hanem ami reálisan (még) lehetőségünkben áll, afelé el merjünk indulni, álmodni, és az álmokat megvalósítani, hogy az életünk a lehető leginkább önazonos, és kiteljesedett legyen. Hogy megéljük, amit szeretnénk, minél többet kibontakoztathassunk a magunkban levő lehetőségekből, részben a magunk örömére, részben mások javára (és Isten dicsőségére – a szerző vallásos, így számol egy plusz erőforrással, felülről jövő erővel, vezetéssel, segítséggel is).

Érdekes, ahogy felhívja rá a figyelmet, hogy mennyire a jelen kor sajátossága az életút tervezésének kiemelt jelentősége. Mennyivel egyértelműbb, és sokszor kívülről meghatározott volt az élet során bejárható út akár 50-100 évvel ezelőtt is, mint most. Az információk robbanásszerű betörése által szinte végtelen számú információ zúdul ránk, ezek között kellene kibogozni a saját irányunkat, meggyőződésünket, terveinket. Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy a középkor embere egész életében kb. annyi emberrel találkozott, mint ahánnyal egy mai európai egyetlen hét leforgása alatt, és annyi információval kellett megbirkóznia egész élete során, mint amennyit ma egyetlen napilap hasábjain olvashatunk. Ez nem könnyű. Nagyobb érettséget, tudatosságot követel meg, nyílik az olló, az élet kevésbé meghatározott, nagyobbat lehet nyerni és veszíteni is egy-egy lépéssel, tervvel. Ezzel együtt alig van honnan elsajátítani azt a készséget, hogy mégis hogyan találjunk rá saját magunkra, ismerjük meg mire is lennénk igazán alkalmasak, mi töltene el örömmel. Hiánypótló ebben a tekintetben Donders könyve, hiszen konkrét, praktikus útmutatókat, feladatokat ad, melyeken átdolgozva magát az olvasó eljuthat a kérdései átgondolásához, megválaszolásához. Gazdagító utazás ez az élet előtt álló fiatalnak, az élet közepén tartó, mérleget készítő felnőttnek, de mindenki másnak is, hiszen az utolsó napig van mód tervezni, változtatni, hogyan is teljen a még előttünk álló idő.

Sőt, szükséges is a tervezés, hiszen nem csak a lehetőségek ollója nyílt ki, hanem az élet, az események is könnyen elsodornak. Felgyorsult világunkban most olyan dolgokat is tervezni kell, amelyek régen természetesen, magától értetődően képezték az élet részét, mint például a pihenés, vagy épp az együtt töltött idő a családtagok között.

A jelen megéléséhez elengedhetetlen a múlt elfogadása. „Csak az élhet tartalmas életet a jelenben, aki elrendezte maga mögött a múltat, és reményteljesen tekint a jövő elébe. Vagyis csak akkor élvezhetjük a jelent, ha megértettük, elfogadtuk és feldolgoztuk a múltunkat. Fel kell hagynunk azzal, hogy folyton a múlton bánkódjunk, vagy éppen a „jövőben éljünk”, mert máskülönben senkinek sem adhatunk semmit a jelenben… A jövő tulajdonképpen nem más, mint életünk könyvének „üresen álló” része, mely még nem történt meg, azaz „kitöltésre vár”. Az előttünk álló lapokat nekünk kell teleírnunk. Életünk fonalát a múltban történteket vizsgálva találhatjuk meg és vehetjük kezünkbe. Ha sikerült rátalálnunk, és megértettük, „honnan jövünk”, végre az is kirajzolódhat előttünk, hogy a jövőben melyik irányban szeretnénk továbbhaladni. …  A jövőkép vagy látás tulajdonképpen válasz arra a kérdésre, hogy kiért, mit, hol, és mikor kell megtennünk, ha be akarjuk tölteni az elhívásunkat.” (Donders, 2015, 29.-30., 107. old.)

Jáki Zsuzsanna

Forrás: Paul Ch. Donders (2015): Kreatív élettervezés. Hozzuk ki magunkból a maximumot! Harmat Kiadó, Budapest.