Érezted –e valaha szívedben a vágyat, hogy nagy tetteket vigyél végbe? – Gondolom igen.

Éreztél-e már vonzódást olyan emberek iránt, akik, mint a hősök és a szentek, felül tudtak emelkedni az átlagon kimagasló, nemes, bámulatos cselekedeteikkel? – Azt hiszem igen!

Ez a törekvés természetünkből adódik, mert az ember nagyra van hivatva. Sajnos azonban legtöbbször képtelen ezt a vágyát megvalósítani, mert az élet különösen nehéz, döntő pillanataiban nem találja meg a nagy tettekhez vezető utat.

Ha nincs ellenedre, ajánlanék valamit. Hallgasd meg Jézust: „Aki a kicsiben hű, az nagyban is hű.”

Ez a mondás már a Krisztus előtti időkben is ismert volt, valószínűleg, mint közmondás. Jézus felvette tanításába, de új jelentést adott neki.

Ezt a mondatot Lukács evangéliumának abban a részében találjuk, ahol Jézus a pénzről beszél. Elsősorban tehát gazdasági vonatkozása van, de alkalmazható az élet minden helyzetére. Jézus itt azt hangsúlyozza, hogy a kis dolgokban való hűség a próbája annak, hogy a nagy dolgokban is hűségesek tudunk –e maradni.

Ezen kívül még azt is jelenti, hogy ha Jézus hűséget kíván a kis tettekben, semmit sem nevezhetünk kicsinek, amit az élet kíván tőlünk. Semmi sem kevés, amit azért teszünk, hogy az Ő akaratát teljesítsük. Semmi sem kevés, amit szeretetből teszünk.

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.”

Mennyi apró cselekedetből, foglalatoskodásból állnak napjaid! Ott van az asztal, amit le kell szedned, a kérdés, amely válaszra vár, az unalmas, egyhangú munka, amelyet el kell végezned. Aztán autót vezetni, a leckét megtanulni, ebédet főzni, a tennivalót elintézni, hangszert gyakorolni, a ruhádat rendben eltenni, az eldobott papírt felvenni, valakire rámosolyogni, azt a bizonyos cikket megírni, egy örömteli eseményben részt venni.

Hogyan kell elvégezned mindezt? Soha ne kapkodj; ne siesd el a dolgod! Mindent tökéletesen végezz el! Egész lényedet add bele abba, amit éppen tenned kell!

A kis dolgokban való hűség egyértelmű az élet jelen pillanatának jó átélésével.

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.”

A nagyban? Igen, az élet rendkívüli eseményeiben: mint amilyen egy súlyos szerencsétlenség, egy természeti csapás, egy szeretett személy halála. A siker, ami a fejedbe szállhat; váratlan örökség; valami nagy kellemetlenség, amire nem számítottál, vagy felelősség, amelyet hirtelen kell elvállalnod…

És egyes nemzetekben a háború minden előre nem látható borzalma.

Ahogyan azzal a 21 éves libanoni fiúval is történt. Fouad a neve. Szerettei körében megtanulta, hogyan kell jól helytállni az élet kis dolgaiban, a hétköznapokban.

De néhány hónapja rendkívüli körülmények köré került. Egy római kongresszusról Libanonba visszatérve, a repülőtértől Beirutba vezető úton fegyveres férfiak megállították. Ebben a mohamedán zónában tudvalévőleg a helyzet nagyon feszült. Fouad személyazonossági igazolványában a fegyveresek ezt olvassák: „maronita keresztény”.

• Igen, keresztény vagyok – mondja a fiatalember-, hazafelé tartok.
• Most pedig velünk jössz! – válaszolják, és kihallgatásra viszik. A végén:
• Tudod mi vár rád?

A fiú megérti, hogy számára mindennek vége. Az egyik fegyveres valóban egy híd felé kíséri, ahol már több keresztényt megöltek. Menet közben Foulad megkísérli legyőzni benső felindultságát, és felteszi magának a kérdést, hogy vajon Isten mit akarhat tőle ebben a pillanatban. Szeresd felebarátodat, ezt itt melletted – jut eszébe. Kíséreld meg, hogy valamiképpen éreztesd meg vele szeretetedet.

• Nehéz mesterség lehet ez a háború… - szólítja meg a katonát.

Amikor a híd közelébe érnek, a katona hirtelen megáll, ránéz és rákiált:

• Forduljunk vissza!

A parancsnokságon aztán beszél a többiekkel. Eközben egyikük odalép Fouadhoz:

• Szerencséd van, mert éppen ennek a társunknak ölték meg néhány napja a testvérét. Vagyis, ha van valaki, aki szívesen lelőtt volna téged, az pont ő volt…

Foulad, aki eddigi életében a mindennapi kis eseményekben hű volt Istenhez, hű tudott maradni a rendkívüli körülmények között is.

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.”

Isten megmentette őt.

Chiara Lubich

Forrás: Chiara Lubich: Éljük az igét I. Új Város, Budapest, 2008: 79-80. old.

További információ: www.ujvaros.fokolare.hu