A szakember szerint a nyolc szakasz jelen van egyszerre, mintha egész életünkben elmélyíteni igyekeznénk például az első szakaszban szereplő alapvető bizalmat. Minden periódusnak vannak jellemző konfliktusai, amelyek sikeres vagy sikertelen megélései befolyásolják továbblépésünket. A konfliktusokkal szembeni kudarc nem jár együtt feltétlenül elakadással, ám a következmények elkísérnek bennünket.
Az Életünk nyolc szakaszának gyógyítása című könyvben Matthew Linn (SJ), Sheila Fabricant és Denis Linn (SJ) elemzi és tárja elénk példák alapján a pszichológus elméletét.
A családi sebek gyógyításával összefüggésben érdemes kiemelni azt a megállapítást, amely szerint az emberek nem passzív módon szenvednek sebeiktől, hanem gyakran választhatnak, hogy ezek megsebezzék vagy megajándékozzák őket.
Erikson felfogásának több tényezőjét veszik sorra, miért érzik sokan magukhoz közelállónak a szakember véleményét. Először is azért, mert nagy hangsúlyt helyez arra, hogy milyen is egészségesnek lenni. Ugyanis nem érthetjük meg teljesen az emberi természetet, ha összetört állapotban nézzük; csak egészséges, integrált személyiség képe alapján tudjuk meg, milyen is embernek lenni.
A szerzők magukhoz közelállónak tartják Erikson elveit, mert az a meggyőződése, hogy minden gyógyítható. Továbbá nagy hangsúlyt fektet a pszichoszociális fejlődésre, amelyben a fő haladási irány az érett társadalmi kapcsolatok elérése. A növekedést egy élethossziglani folyamatnak tekinti, amely új és új lehetőségeket ad a szeretet ajándékainak felfedezésére.
Az életszakaszok bemutatásakor a lelkiség fő jellemzői mellett kiemelt figyelmet kap a pozitív tartalom és a krízis megjelölése, valamint a kiemelt kapcsolatok meghatározása.
1. Az alapvető bizalom vagy bizalmatlanság kétéves korig alakul ki. A legfontosabb kapcsolat ekkor az anya, és gyökeret ereszt a személyiségben a reményre való képesség. Itt még a gyermek a szülőnek van teljesen kiszolgáltatva, a vele való interakció határozza meg a későbbi bizalom kialakulását. Amennyiben a szülő nem képes biztos környezetet biztosítani és a gyermek alapvető szükségleteit kielégíteni, bizalmatlanság lesz az eredmény, ami később frusztrációhoz, gyanakváshoz, az önbizalom hiányához vezet. Ám ha a gyermek megtanul bízni a körülötte lévőkben, akkor a későbbiekben pozitív nyitottsággal fordul tágabb környezete felé.
2. A kisgyermekkor szakaszában (2–3 év között) kialakul az önállóság, vagy ha nem, akkor eluralkodhat a kételkedés, a kétség, amivel együtt járhat a szégyen. A legfontosabb kapcsolatot a szülők jelentik. A személyiség akaratérvényesítése mindennapossá válik. Fejlődnek a motoros készségek, a környezet felfedezése napi rutin lesz. Ehhez a szülők adják a biztonságos hátteret, amely az autonómiát kiteljesíti. Az ő türelmük és bátorításuk segít ennek kialakításában. Ha a gondozók támogatása megfelelő, akkor kialakul az autonómia érzése, amely elvezet a problémák önálló megoldásához. Ám amennyiben a gyermektől túl korán vagy túl sokat követelnek, vagy megakadályozzák őt abban, hogy olyan feladatot hajtson végre, amire már képes lenne, akkor a szégyen és a kétség érzése ébred a gyermekben saját problémáinak megoldása kapcsán.
3. A 3–5 évesek a játékos gyermekkorukat élik, meghatározó számukra a család. A gyermekek elkezdik megérteni a körülöttük lévő világot, elsajátítják az alapvető készségeket. Ebben a szakaszban már nemcsak saját cselekedeteik elkezdésére és befejezésére vágynak, hanem arra is, hogy ezek valamilyen cél érdekében történjenek. Megjelenik a bűntudat érzése, ami akkor vetődhet fel, ha a kezdeményezésük nem hozza meg a kívánt eredményt, és a környezet negatívan reagál. Ekkor agresszivitás lehet a következmény. Feltűnik a versengés mellett a féltékenykedés is.
4. Az iskoláskor 6-tól 12 éves korig terjed. Kialakul a szorgalom, a gyerek átélheti, hogy értékes tagja a világnak. A kitartó munka gyümölcse a kiteljesedés, a kompetencia. Erikson szerint ideális állapotban az általános iskola rengeteg lehetőséget nyújt a gyermek számára elismerésre. A bátorítás után, majd dicséret eredményeként sokszor a munkát az azonnali élvezet elé helyezik. Ezzel szemben, ha a dicséretet nem kapja meg, büntetik, esetleg kicsúfolják őt a teljesítményéért, akkor kialakul benne a kisebbrendűség érzése. Fontos kapcsolattá válik a szomszédság.
5. Ki vagyok én, mi lehet belőlem? – teszik fel a kérdést 12–18 évesek. A kamaszkorban az állandó és alkalmi kapcsolatokban megjelenik a hűség megbecsülése. Új összefüggésekre lesznek figyelmesek a fiatalok. Előtérbe kerül mások véleménye, és személyiségzavarhoz vezethet az elszigetelődés. A test átalakul, és a figyelem középpontjába kerül. Erikson által használt fogalom az identitáskrízis, mely fordulópontra utal az ember fejlődésében.
6. Az ifjúkor a 19–35 évesek csoportja. Az élet e szakaszában a serdülőkori szerepkonfúzió elmúlásával a fiatal felnőttek még mindig egybe akarják olvasztani identitásukat a barátaikéval, nem kívánnak kilógni a tömegből. Félnek a visszautasítástól, mivel az fájdalmas. Amennyiben sikeresen kialakult az identitás a korábbi szakaszban, készen állnak a hosszú távú elköteleződésre másokkal. Képessé válnak intim kapcsolatok megteremtésére, amiben tudatosan hoznak áldozatokat és kompromisszumokat. Ha nem tudják kialakítani ezeket a kapcsolatokat – talán a saját igényeik, elvárásaik miatt –, izoláció következhet be. Az elszigetelődés pszichés krízist okoz. Az erkölcsi alapon nyugvó elköteleződés sikeres, tartós társas kapcsolatot eredményezhet. Kiemelt erénnyé válik a szeretet.
7. A felnőttkorban szárnyal a kreativitás, ám válságot okozhat a stagnálás. Meghatározó erény a gondoskodás. Kiemelt kérdéssé válik, hogy a személy értékessé tudja-e tenni az életét. Fontos a társadalom által értékelt munka és hivatás. Ezen időszakban a legfőbb fejlődési feladat az, hogyan tudunk hozzájárulni a társadalom céljaihoz és miként segíthetjük az elkövetkező generációkat. Ehhez a szakaszhoz kapcsolódik az életközépi válság – életünk újraértékelésének ideje a többi között a produktivitás szempontjából. Kudarc esetén kényszeresen pótszerekhez nyúlnak az érintettek, és bekövetkezik a regresszió.
8. A 65 évesnél idősebbek élik meg az öregkor szakaszát. A teljességgel szemben eluralkodhat a kétségbeesés. A bölcsesség a nyerhető énerő, amely ellenpontja a kétségbeesésnek. A legfőbb kérdés az, hogy megfelelően éltem-e le az életem. A kapcsolatok köre vagy rendkívül beszűkül, vagy az érzet szintjén az egész emberiségre kiterjed. Elkezdjük felfedezni az életet a visszavonult ember szemszögéből. Ezen időszak során mérjük fel eddigi eredményeinket, így az utolsó fejlődési feladat a visszatekintés. Ha életünket nem láttuk produktívnak, amit tettünk, nem értük el életünk céljait, akkor elégedetlenek leszünk, kétségbeesünk, ami gyakran vezet depresszióhoz. Ha azonban sikeresnek értékeljük, vagy meg tudunk vele békélni minden hiányosság és vargabetű ellenére, akkor kifejlődik az én integritásának érzése, és a belső béke állapota.
Moldoványi Tibor
