„Természetesen a boldogság formája, megjelenése és kialakulása egyaránt függ a múlttól és a jövőtől. Hogyan szövődik az életem, a sorsom?

Benne vagyunk Isten örök tervében, öröktől fogva, mindenki egy külön csoda, lehetőség. Az Ő nagyszerű isteni ötletei káprázatosak, a pici kis amőbától kezdve a szúnyogon át az elefántig, a moszattól a természet legnagyobb faóriásáig, a tejúttól az óceánig, a vulkántól a lágy, termő rónaságig mind-mind az Ő gondolatait hordozza. Az embert pedig saját képére és hasonlatosságára alkotta. Kiválasztott magának embereket, népeket a történelem során; úgy hiszem, hogy rólunk magyarokról is nagyszerű dolgokat álmodott meg a jó Isten, káprázatos képességekkel ruházott fel bennünket.

Mi csak sejtjük, hogy ez így van, a képességeinket ki kell bontakoztatnunk, a jövőnket valahogy ki kell hámoznunk az élet eseményeiből, a történésekből, indíttatásokból, élményekből.  …

Mi történik, amikor megfogan egy élet? Abban a pillanatban ember lesz, és megkapja az egész emberiség átruházott örökségét, a géneket, a DNS mindenféle változatát és összefüggéseit, az ősök egész átörökített múltját. A foganás pillanatában elkezdődik a kis jövevényben Isten álma, új variációban, új szövések, szépségek jönnek létre, vagy pedig új hátráltató tényezők, nehézségek. Hiszen két ágból találkozik bennünk a múlt, a szülők sejtjei, génjei sok mindent hordoznak, hatalmas és félelmetes titkokat és lehetőségeket. Így alakul ki egy alapörökség a génjeinkben, sejtjeinkben és a lelkünkben, mert az öröklött tulajdonságok testiek és lelkiek. …

Az emberben tehát ott a határtalan fejlődés képessége, legalábbis a vágyak szintjén, Isten pedig maga a végtelen, a léttöbbletek végtelensége. Egyedül Ő képes az ember természetfölötti vágyait kielégíteni. Csak rajtunk a sor a továbbiakban, hogy el ne kopjunk és tönkre ne tegyük magunkban ezt a vágyvilágot! Engedjük, hogy vágyaink szárnyai meghosszabbodjanak a végtelenbe – talán ez a legjobb szó erre -, mert csak így tudunk boldogok lenni! Az evangéliumban számtalanszor látjuk, hogy Jézus az emberek beszűkült, kopott, a megfogom-megeszem világnál leragadó gondolkodását kiterjeszti a Végtelenig.

Boldogok, akik vágyaik szárnyán az igazi, reményteljes értékek felé törekszenek! Merjünk vágyakozni, és ne engedjünk a beszűkülés, az anyagiaknál való leragadás kísértésének! …

Igazán azok a boldogok, akik Jézust őszinte, gyermeki szívvel tudják szeretni. Lelkük annyira kifinomul, hogy szinte mindig észreveszik, amikor az Úr rájuk mosolyog.”

Forrás: Kerényi Lajos atya: Boldogságra születtünk. Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2010., 66-72. old.