1938-ban a Harvard Egyetemen egy olyan tanulmány készítésébe fogtak bele, amelynek fejlődése máig folyamatos, s egyre több eredményt hoz. Az intézmény másodévesei közül 268 férfi, Boston hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő családjaiból pedig 456 fiú csatlakozott ahhoz a kutatáshoz, amely eleinte arra kereste a választ, hogy a gének, az IQ és a szociális háttér miként befolyásolja a boldog és hosszú életet.

Folyamatos kutatás

Az alanyokat folyamatosan vizsgálták kérdőíves módszerekkel, követték életútjukat, sűrűn mérték egészségügyi és mentális állapotukat. Bár a kutatáshoz csatlakozott férfiak közül – akik mellé idővel bevonták feleségeiket is – már csak néhányan élnek (ők is kilencven év fölöttiek), idővel a gyermekeik is bekerültek a rendszerbe, így már több mint kétezren vettek, vesznek részt a vizsgálatban.

Minden második évben leülnek velük a kutatók, s eléjük tesznek egy kérdéssort, amelyben sok más mellett a párkapcsolatukkal és a karrierjükkel kapcsolatos elégedettségükről faggatóznak. Ötévente begyűjtik az alanyokra vonatkozó egészségügyi információkat (az érintettek orvosait is bevonva), öt-tíz évente pedig többükkel mélyinterjút is készítenek, amelyből kiderül, mennyire elégedettek a jelenükkel és a múltjukkal. Rendre fontos kérdés az is, hogy milyen sikerek érték őket, milyen hibákat követtek el, miként látják a karrierjüket és a párkapcsolatukat. Külön érdekesség, hogy míg a kutatás első évtizedeiben hosszan vizsgálták az alanyok szerveit, méregették a koponyájukat, ma már DNS- és MRI-vizsgálatokat alkalmaznak.

Az évtizedek során sikeres üzletemberek, orvosok, ügyvédek, sőt John F. Kennedy személyében az USA egyik elnöke is kinőtt a díszes társaságból. Volt, aki nehéz körülmények közül emelkedett fel, más viszont magasról zuhant a mélybe, s lett alkoholista, netán skizofrén. A harvardi „elit” (Grant Study) mellé a bostoni szegényeket kifejezetten kontrollcsoportként vonták be (Glueck Study): ezáltal is jól meg lehetett világítani a pénzügyi háttér szerepét a boldogságban.

Első a kapcsolat

„A meglepő eredmény az, hogy a kapcsolataink, és hogy milyen boldogok vagyunk bennük, jelentős hatást gyakorol az egészségünkre” – mondja Robert Waldinger. A kutatás negyedik vezetője Mi a jó élet titka? A leghosszabb boldogságkutatás tanulságai című negyedórás TED-videójának csak a magyar nyelvű változatát több mint félmillióan nézték már meg. Ő azt állítja: fontos, hogy foglalkozzunk a testünk épségével, ám kapcsolataink ápolása is annak egy módja, hogy gondot viseljünk magunkra. „Ez az, amit, azt hiszem, új felfedezésnek tekinthetünk.”

A tanulmány kulcsmondataként is idézhető, hogy a pénznél és a hírnévnél sokkal inkább közeli kapcsolataink szereznek boldogságot földi utunk során. Ezek megvédik az embereket az életükkel kapcsolatos elégedetlenségek során, segítenek lassítani a mentális, illetve egészségügyi hanyatlást, és sokkal inkább okai a hosszú és boldog éveknek, mint a szociális háttér, az IQ vagy a gének. Ezek az állítások a Grant és a Glueck Study résztvevőinél egyaránt igazolódtak.

Waldinger szerint amikor egy ötvenéves páciensükről minden információt összegyűjtöttek, akkor nem a koleszterinszintből lehetett arra következtetni, hogy miként fog megöregedni, hanem abból, hogy mennyire volt boldog a kapcsolataiban. „Azok, akik ötvenévesen a legelégedettebbek a kapcsolataikban, nyolcvanévesen a legegészségesebbek.” Akik ebben a korban is boldog házasságban éltek, arról számoltak be, hogy akkor sem romlott a hangulatuk, ha komoly fizikai fájdalmuk volt. A demencia is inkább elkerüli őket. Akiknek viszont tönkrement a kapcsolatuk, inkább szenvedtek lelki és testi bajoktól.

„A magány öl. Olyan erősen, mint a dohányzás vagy az alkoholizmus” – állítja Waldinger.

Egy konkrét eset is jól példázza ezt. Egy jó képességű, munkásszármazású fiút követtek életútja során. Egyetemet végzett, s tanár lett. Első feleségétől – akivel rendszeresen zongoráztak együtt – öt gyermeke született, majd az asszony meghalt rákban, és a férfinak később lett egy második házastársa is. Huszonöt évesen nemmel válaszolt arra, hogy van-e bármiféle problémája, s később is megelégedettséggel számolt be az életéről. Negyvenkilenc éves korában megbízták egy intézmény vezetésével, amely elhalmozta feladatokkal. Emiatt sem otthon, sem a munkában nem tudott megfelelni. Végül maga mondott fel, visszavett a tempóból, s már csak kisebb munkákat vállalt. Hetvennégy évesen arra a kérdésre, hogy volt-e az életében olyan mélypont, amikor úgy érezte, semmi sem tudja felvidítani, a „soha” választ karikázta be a kérdőíven. Arra viszont a „mindig”-et, ahol ez állt: Nyugodtnak és békésnek érezte magát?

Jobb anyakapcsolat, nagyobb fizetés?

A Grant Study 2013-ban összegzett eredményei kivonatosan:
– Az anyagi siker egy bizonyos szintig a kapcsolatok minőségétől függ, és nem az intelligenciától. Nincs jelentős különbség azok keresete között, akik 110–115-ös, illetve 150-es IQ-val rendelkeznek.
– Az alkoholizmus a kapcsolatokban is romboló hatású, a válások első számú kiváltó tényezője. A dohányzás mellett a korai halál legfőbb oka.
– A gyermekkori kötődés minősége számít felnőttként. Akinek bensőséges, meghitt kapcsolata volt az édesanyjával, később átlagosan sokkal jobban fizető állásban dolgozott, nagyobb volt a munkahelyi hatékonysága, és az öregkori demencia is kevésbé érte el, mint azt, akivel az édesanyja kevésbé törődött. Viszont az anya-gyermek kapcsolat minőségének nincs szignifikáns hatása arra, hogy hetvenöt évesen ki elégedett az életével.
– Az édesapákhoz való gyerekkori kötődés minősége viszont igen (a jobb kapcsolat nagyobb elégedettséget hozott), de csökkentheti a felnőttkori szorongást, és növelheti a kikapcsolódás élvezetét is a nyaralások, szabadságok során.

Memóriafejlesztés

A kutatás érdekes résztémákat is érint. A nők esetében például egy két és fél éves időszak után arra az eredményre jutottak, hogy azok, akik biztonságban érezték magukat, kevésbé lettek lehangoltak, boldogabban élték meg kapcsolatukat, de még a memóriájuk is élesebb volt, mint azoké, akiknek sűrűn volt konfliktusuk a házastársukkal. Ám azt is kimutatták, hogy nem feltétlenül a folyamatos béke számít: azoknál, akik sokat veszekedtek, de közben folyamatosan számíthattak a másik támogatására, hosszú távon kevésbé a viszályok vagy az ellentétek váltak meghatározóvá.

És természetesen nemcsak a párkapcsolati, hanem a más családtagokhoz, a barátokhoz és a közösségekhez fűződő viszony minősége is számít.

George Vaillant, aki Waldinger elődjeként 1972 és 2004 között irányította a kutatást, s Aging Well [Jól öregedni] címmel könyvet is írt a témáról, elmondta: „Amikor a tanulmányt elkezdték, senki sem foglalkozott az empátiával vagy a kötődéssel. Ám az egészséges öregedés kulcsa a kapcsolatokban, a kapcsolatokban és a kapcsolatokban rejlik.” Ezen túl, illetve kicsit konkrétabban öt pontot jelölt meg, amelyek segíthetnek: fizikai aktivitás, tartózkodás a káros szenvedélyektől, érett technikák a mélypontok és a csúcspontok kezelésére, egészséges testsúly és stabil házasság. Ezek a tényezők a Grant Studyban érintett harvardiakra vonatkoznak, amelyek mellé a nehéz sorsúakat vizsgáló Glueck Study esetében a tanulmányoknak is társulniuk kell, mert azok hozzásegítenek az előzők megerősítéséhez.

Waldinger azt mondja, mindezt könnyű befogadni, betartani azonban már csak keveseknek sikerül. Szerinte azért, mert általában a könnyű megoldásokat keressük, a kapcsolatok azonban zűrösek, bonyolult összehangolni a családi, baráti érintkezéseket, mindez nem szexi és nem is elbűvölő, ráadásul soha nem ér véget. A saját következtetése ez volt: „Könnyű elszigetelődni vagy elveszni a munkában, anélkül, hogy eszünkbe jutna: hoppá, bizonyos barátaimat hosszú ideje nem is láttam! Én is igyekszem jobban odafigyelni a kapcsolataimra, mint korábban.”

Forrás: https://jezsuitakiado.hu/cikkek/kapcsolataink-gyogyszerkent-mukodhetnek/