Walter Mischel amerikai pszichológus 1970-ben a Stanford Egyetemen végzett mályvacukor-kísérlete ma már klasszikusnak számít. A kísérletben 4-5 éves gyerekek, akiket külön szobákban helyeztek el, kaptak egy szem mályvacukrot. Sőt, a kísérletvezetők azt ígérték nekik, hogy amennyiben türelemmel várakoznak és nem harapnak bele a cukorba addig, amíg a felügyelőjük vissza nem tér a szobába, még egy cukrot kapnak jutalmul. A felügyelők negyedóra múlva tértek vissza – a gyerekek többsége azonban 1-11 perc után feladta a várakozást, és behabzsolta az édességet. Negyven évvel később a kutatók felkeresték a kísérletben résztvevő gyerekeket. Az életút-interjúkból kiderült, hogy sikeresebben alakult azok élete, akikben már gyerekként volt annyi önfegyelem, hogy a negyedórát türelemmel végigvárták: jobbak voltak a későbbi iskolai eredményeik, egészségesebben éltek, kevesebb volt körükben az elhízott, illetve sikeresebbek voltak a másokkal való együttműködés, a párkapcsolatok és a nehézségekkel való megküzdés terén. A nehézségek közül pedig kiemelkedik a betegségekkel való megküzdés, mint a türelem legnagyobb kihívást jelentő próbája. 

SOK GYEREKKORI BETEGSÉG IDŐVEL ÉS TÜRELEMMEL ELILLAN 

Egy 2011-es francia kutatásban például azt vizsgálták, hogy cukorbetegek állapotát hogyan befolyásolja az, hogy mennyire türelmes, illetve türelmetlen személyiség a beteg. Az eredmények szerint minél türelmetlenebb személyiség volt a páciens, annál kevésbé követte az orvosa által előírtakat (diétát, gyógyszerezést, vércukorszint rendszeres ellenőrzését), és ennek következtében az állapota is jóval instabilabb volt. De nem csak cukorbetegség esetén kifizetődő a türelem. Egyes krónikus betegségek tünetei idővel, különösebb beavatkozás nélkül jelentősen javulhatnak, sőt, akár teljesen el is múlhatnak. Minél korábban diagnosztizálják a betegséget, annál könnyebb a betegnek és a hozzátartozóknak higgadt, türelmes hozzáállást kialakítani a kórral szemben. Ilyen betegségek például a gyerekkori allergiák (ekcéma, szénanátha, asztma), amelyeknél a betegek több mint 75 százaléka 25 éves korára megszabadul a tünetektől. Sok epilepsziás gyereknél a rohamok gyakorisága idővel szintén minimálisra csökken. Figyelemhiányos hiperaktivitásban a gyerekek 3-5 százaléka szenved, de a kutatások szerint felnőtt korra kétharmaduknál a tünetek elmúlnak. Ugyancsak a korral csökken a depresszió és a migrénes görcsök gyakorisága, különösen a nők körében. De az irritábilisbélszindróma, illetve a krónikus izomfájdalommal, izommerevséggel járó fibromyalgia tünetei is 5-10 éven belül a legtöbb betegnél megszűnnek. Számos nőgyógyászati panasz, rendellenesség (ebből eredő vérszegénység, endometriózis, mióma) pedig a változó kor után tűnik el. 

FELFEDNI A SZENVEDÉS VALÓS OKÁT 

Vannak azonban súlyos betegségek, például a daganatos kórképek, amelyek esetében nem reménykedhetünk benne, hogy idővel egyszercsak elmúlnak. E betegségek gyógykezelése ráadásul nem csak fizikálisan terheli meg a beteget, illetve a családot. „A megerőltető kezelések nagyon nehéz érzelmi reakciókat hozhatnak felszínre: dühöt, haragot, elkeseredettséget, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget és türelmetlenséget is” – mondja Kegye Adrienne pszichoterapeuta, sugárterapeuta szakorvos, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület Tudományos Tanácsadó Testületének tagja. Idő és türelem kell ilyenkor mind a betegnek, mind a családnak egy új életritmus kialakításához. Különösen azok viselik türelmetlenül a betegséggel járó gyengeséget, a mozgástér beszűkülését, akik korábban nagyon aktív életet éltek. „Ahhoz, hogy a szenvedőnek segíteni lehessen, ismerni kell a szenvedése okát. Ha a Dame Cicely Saunders által leírt totális fájdalom fogalmát használjuk, akkor a szenvedésről is elmondhatjuk, hogy négy komponense van: fizikális, pszichés, spirituális és szociális. Bármelyik komponens hozzájárulhat a türelmetlenség kialakulásához: például az émelygés, a fájdalom, az energiátlanság, vagy hogy a beteg fizikailag nem tudja elvégezni, amit elvárna magától. Már önmagában az inaktivitás, a sok kényszerű fekvés ingerültséget válthat ki, vagy a hosszú várakozás az orvosi vizsgálatokra. Sokakat frusztrál és türelmetlenné tesz az is, ha nem tudja ellátni a munkáját, a megszokott családi feladatait” – mondja a pszichoterapeuta.

A betegség lefolyására, illetve a kezelések során várható nehézségekre fel lehet azonban készülni: egyrészt még a kezelések megkezdése előtt érdemes tudatosítani, hogy a betegség egy folyamatosan változó állapot, jobb és rosszabb időszakokkal, amelyek során a beteg érzelmi hullámvölgyeken megy majd át. Másrészt súlyos betegségek esetén feltétlenül érdemes mentálhigiénés szakember, pszichológus, pszichoterapeuta, lelkigondozó támogatását kérni. 

ELFOGYHAT A GONDOZÓ TÜRELME IS 

De nem csak a betegnek lehetnek rossz napjai, a gondozó türelme is időnként „elfogyhat”. „A gondozónál szintén jelen vannak a fent említett komponensek, még a fizikai szenvedés is, gondoljunk csak az éjszakázásra, amikor hiába alszik a beteg, a gondozó minden neszre felriad. A túlterhelődés, a kifáradás pedig együtt járhat a türelem átmeneti elvesztésével” – mondja Kegye Adrienne. Ennek elkerülését lehetővé teszi, ha a beteg és a gondozó a közösség többi tagjával, családtagokkal, barátokkal nyíltan tud beszélgetni problémáikról, nehézségeikről és arról, hogy pontosan miben várnak segítséget. Ez hasznos a jóakaróknak, hiszen nem nekik kell kitalálni, hogy mire van szükség, és jó a gondoskodónak és a betegnek is, hiszen abban kaphatnak támogatást, amire éppen szükségük van, és amire a többiek esetleg nem gondoltak (pl. ügyintézés, bevásárlás, közlekedés, idő pihenésre, feltöltődésre…). A segítő szándékúak pedig úgy tudják a leghatékonyabban felkarolni őket, ha megkérdezik, mivel járulhatnak hozzá, hogy ők jobban érezzék magukat. 

ELFOGADNI A VÉG KÖZELEDTÉT 

Végül a türelem, a belátás és az elfogadás szempontjából mindnyájunk életében sorsdöntő időszak az életvég. „Az életvég elfogadása a beteg és a család számára is nagyon nehéz. Ezt jelzi például, hogy a hospice-t – amiről közismert, hogy életvégi ápolást jelent – sok súlyos vagy gyógyíthatatlan beteg nem, vagy csak az utolsó napokban veszi igénybe, amikor már mindenki kimerült, és égető szükség van a szaksegítségre. Pedig a hospice ápolás az utolsó fél-egy évben vehető igénybe, és az irodalmi adatok, illetve a mindennapi tapasztalatok alapján is a szakszerű otthonápolásban, hospice ellátásban részesülők jobb életminőségben, és kicsit tovább élnek. A hospice ellátás szól ugyanis egyrészt a méltó halálról, de nagy részben arról is, hogy amíg az ember él, a lehetőségekhez képest a legjobb minőségben éljen” – mondja a hospice szakember. 

KI KÉRHET HOSPICE ELLÁTÁST? 

A hospice szolgálat olyan betegek szakellátását vállalja, akik számára a család tud 24 órás felügyeletet biztosítani. Az ellátást orvos, nővér, gyógytornász, mentálhigiénés szakember és szociális munkás végzi. A hospice orvosok, betegápolók, gyógytornászok annak csínját-bínját ismerik, hogy hogyan lehet nehezen mozgatható, nagy fájdalommal élő betegeket otthon ellátni. A szociális munkás segítséget nyújt a szociális ellátások, például a támogatások, segélyek elintézésében, a mentálhigiénés szakember pedig lelkileg támogatja mind a beteget, mind a hozzátartozókat. A hospice ellátás a beteg számára ingyenes, az OEP első körben 50 ápolási napot finanszíroz (ez akár napi többszöri vizitet is jelenthet, például sebkötözés esetén). Ez szükség esetén meghosszabbítható, összesen 150 ápolási nap jár ingyenesen. A hospice ellátás ma már gyakorlatilag az egész ország területén elérhető. Az Ön lakó vagy tartózkodási helye szerint illetékes szolgálat megtalálásában a www.hospice.hu oldalon található Ellátás-kereső segít. Az otthoni hospice gondozás mellett a hospice szükség esetén intézményi ellátást is nyújt. Ez olyan kezelések esetén jön szóba, amelyek otthon nem végezhetők: például fájdalomcsillapító adagolásának beállítása, agyödéma csillapítása. Valamint azon betegek és családtagjaik számára is segítséget jelent, akik nem otthon szeretnének meghalni. Ők szintén kérhetik a felvételüket hospice-intézménybe – Magyarországon elsősorban kórházi osztályok vannak –: ilyenkor nagy segítséget kapnak az utolsó időszak megterhelő ápolásában, így a beteg és hozzátartozói összpontosíthatnak egymásra, az együtt töltött időre és a búcsúzásra. A hospice ápolással kapcsolatos további, részletes információkat kaphat a Végsőkig kísérni című tanácsadó kiadványból is, mely elérhető a hospice szolgálatoknál és a Magyar Hospice Palliatív Egyesület honlapján.

Forrás: A SZÍV, 2016 április, 31-33. oldal (a folyóirat hozzájárulásával)