Az egészségkontrollon azt értjük, amikor valaki tudja, hogy az egészségére hatást gyakorolhat. Ennek pozitív következménye, hogy tevékenyen részt vesz a betegség legyőzésében, sikeresebben tud küzdeni ellene. Ebből következik, hogy különösen nehéz olyan krónikus betegséggel együtt élni, amelynek kimenetele befolyásolhatatlan. Ám ha jól kézben tartható, mint például az asztma vagy a cukorbetegség, akkor könnyebb vele együtt élni, főleg, ha kialakul a napi rutin. Ha nem befolyásolható a betegség, akkor a tehetetlenség érzése eluralkodhat. 

A megküzdési stratégia segíthet a megoldásra váró problémával, stresszhelyzettel megbirkózni. A megküzdés leggyakrabban alkalmazott módjai két nagy csoportba sorolhatók; lehetnek problémaközpontúak vagy érzelemközpontúak.

A problémaközpontú megküzdésre jellemző, hogy a személy informálódik a betegségéről, aktívan keresi a lehetőséget a kezelésre.

Az érzelemfókuszú megküzdés sajátja, hogy a problémára adott érzelmi választ szabályozza, például az érintett kibeszéli magából a feszültséget, társas támogatást keres. Járható út, hogy értelmet próbál adni a betegségének, például azt vallja, hogy annak köszönhetően többet tud foglalkozni a gyerekeivel, vagyis a nehézségek közepette észreveszi a pozitívumokat.

Másképpen is lehet csoportosítani a megküzdést, illetve a pszichológusok kontrollformákat vesznek számba. Az úgynevezett oki kontroll, amit helyreállító kontrollként is említenek, leginkább a problémaközpontú megküzdéssel állítható párhuzamba. Például az állandó köhögés megszüntetéséért valaki leszokik a dohányzásról, vagy az elhízott ember szíve nem bírja a túlsúlyt, és elkezd komolyan fogyókúrázni. Itt a beteg a betegséget kiváltó tényezőre fókuszál, és megpróbál változtatni.

Krónikus betegségeknél a megküzdés a szinten tartásra helyezi a hangsúlyt. Nehezíti a helyzetet, ha többtényezős az oki háttér: biológiai, pszichológiai, szociális.

A következmények fölött gyakorolt kontroll az érzelemfókuszú megküzdéssel állítható párba. Ilyen esetben az érintett kézben tartja érzelmi reakcióit. Eközben keresi a pozitívumokat, ami hasznára válhat. További lehetőség, hogy kutatja, mi az, amit tanulhat a betegség által. Itt nagyon fontos, hogy a beteg figyelmet fordítson arra: a betegség ellenére a normalitás megmaradjon a családban, ne uraljon el mindent a panaszáradat, ne terhelődjenek túl az emberi kapcsolatok. Ugyanakkor a beteg merjen segítséget kérni abban, amit nem tud magától megtenni.

A fizikai tünetek kontrollja – amely még mindig a következmények felett gyakorolt kontrollhoz tartozik – például úgy valósulhat meg, hogy az érintett diétázik, tornázik, relaxál.

A betegség kezelésének is lehet kontrollja, amelynek során a beteg információkat szerez, megismeri az orvosságok hatását. Nagyon fontos a jó orvos-beteg kapcsolat, kettőjük aktív, kétoldalú kommunikációja. Ennek köszönhetően váljon nyilvánvalóvá: van választási lehetősége a betegnek, a döntésben részt vehet, ne a feje fölött határozzanak a sorsáról.

A harmadik nagy kontrollfajta az áttolt kontroll, amikor a betegségről a figyelem átterelődik az élet nem fenyegetett, más területére. Noha valamiben korlátozott az érintett, ám más területen kivirágozhat. Ez lehetőség a betegség börtönéből való kiszabadulásra. Fontos, hogy a beteg megtalálja azokat a területetek, ahol még alkothat. Erre példát adnak a szájjal és lábbal festő emberek, akik ugyan soha nem tudnak megszabadulni a kerekesszékből, mégis kibontakozhatnak. 

A legsúlyosabb állapot, amikor már alkotni sem képes az ember. Mégis feltöltődhet, mert be tudja fogadni az élményt.  Viktor E. Frankl holokauszttúlélő pszichiáter vallotta, hogy rendkívül fontos mindenki életében az alkotás, ám ha az már nem adatik meg, akkor még az élmény megélésére módja lehet. Sőt, aki állandó fájdalomban él, még annak is van szabadsága: megválaszthatja, milyen viszonyt alakít ki saját fájdalmával szemben.

Rendkívüli tapasztalat, hogy magatehetetlen emberek, akiknek már önmaguk ellátása is gondot okoz, össze tudják magukat szedni, és például elmennek unokájuk esküvőjére, végigtáncolják az estét. A beteg emberben hatalmas tartalék energia rejtőzik, amely mozgósítható, ha van motiváció.

Sólyom Beáta és Moldoványi Tibor