Gyökössy Endre ebben az írásában arra a boldogságra hívja fel a figyelmet, mely felül tud emelkedni még a nehézségeken is, megzavarhatatlan, békés, mint a fodrozódó, hullámzó tengerek mélye, melyeknek csak a felszínét borzolják a viharok.

Gyökössy Endre a nyolc boldogság tanítását így foglalja össze:

-          Jézus a Hegyi beszédet a tanítványainak mondta,

-          a világért mondta,

-          és azért mondta, hogy ha a tanítványai megteszik, amiről beszélt, akkor ez lesz a jutalmuk: boldogok lesznek!

Magát a nyolc boldogság tanítását, és Gyökössy Endre magyarázatát idézzük a továbbiakban.

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5, 2-12)

„Jézus nem a boldogtalanság Igéit hozta erre a világra. Jézus élete örömhírrel kezdődik, és mielőtt meghalna: örömet mond! Amikor megszületik, ez az angyali híradás: »Íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz!”« (Lk 2, 10). Ezzel kezdődik az evangélium. Ez az első szó: öröm! És mielőtt Jézus befejezné földi pályafutását, ezt mondja: „Ezeket azért mondom nektek (tanítványainak), hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” (Jn 15, 11).

      Boldog igazán az az ember – Krisztus előtt – aki zavartalanul boldog. Bárkivel beszéltem s megkérdeztem, boldog-e, azt mondta: Igen, de… Boldog volnék, ha…  –  és már sorolta is, hogy mi zavarja a boldogságát.

      A mai „Krisztus előtti” ember csak úgy tudja elképzelni boldogságát, hogy azt ne zavarja semmi. Ha cipőjében egy kicsiny kavics nyomja a lábát, már nem lehet zavartalanul boldog. Ha száz forinttal kevesebbje van, akkor sem. És mert csak úgy tudja elképzelni a boldogságát, hogy az zavartalan boldogság legyen – ezért boldogtalan, mert ilyen nincs. Nincs! S ezután vágyik; ez a kék madár, amit kerget, de – hiába. Legalábbis ott nincs, ahol keresi.

      Jézus ezt a „zavartalan boldogság” – fogalmat restaurálja, és e helyett valami különleges boldogságot ajánl fel a tanítványoknak – a megzavarhatatlan boldogságot.

      Míg a legtöbb ember zavartalan boldogság után vágyik, Jézus azt mondja: Én ennél többet adok! Aki az én tanítványom, annak olyan boldogságot ajánlok fel, amit nem lehet igazán megzavarni. Legfeljebb csak „megfodrozni” lehet, úgy, mint az óceánok felszínét, ahol a legszörnyűbb vihar is csak húsz-harminc méterre mozgatja meg a víztömegeket – azonban ez alatt még tizenegyezer(!) méternyi víz marad csöndben, zavartalanul. Így a hívő ember életének a felszínét is „megfodrozzák” az élet napjai, órái, viharai: ideges is lesz, talán kapkod is, vagy indulatba jön – de a dolgok mélyén és mögött a megzavarhatatlan boldogság él. És ez mindig feltör, ez mindig rendbehozza a zavarokat. – Ha valaki egészen tanítvány tudna lenni, az még többre is juthat. De ha már ide eljutunk, akkor messzire jutottunk.

      Lássunk néhány példát! Nem akarom végigmagyarázni a boldogmondásokat, csak éppen érintem őket.

      A mai ember például úgy képzeli el a zavartalan boldogságot, hogy van elég pénze, nem szegény, és van lelki-szellemi egészsége és tudása is, tehát ezen a téren sem szenved kisebbrendűségi érzésben. Ez már alapja lehet a zavartalan boldogságnak.

      Jézus pedig azt mondja: Boldogok a szegények, sőt boldogok lehetnek a lelki szegények, mert övék az Isten országa. Jézus azt mondja: még a szegénység sem zavarhatja meg azt a boldogságot, amit Ő ad tanítványainak. (Hozzáteszem, hogy a lelki szegénység itt nem a bugyutaság, legfeljebb egy-ügyűség, de nem együgyűség: az az egy ügy pedig Isten országának az ügye. A görög szövegben itt nem a pszühé fejezi ki a lelket, hanem a pneüma, ami nem az emberi, hanem az Istentől kapott Lelket jelenti. Tehát boldogok, akik Isten Szentlelke után vágyakoznak, mint a koldusok, kitárják a kezüket, lényüket, és úgy szegények.)

      A zavartalan boldogságot a legtöbb ember csak úgy tudja elgondolni, hogy ne kelljen sírnia, szenvednie. Jézus a tanítványainak olyan boldogságot ajánl föl és ad, hogy még a könny és szenvedés sem zavarhatja meg. Mert az Ő tanítványai előbb-utóbb rájönnek, hogy a könny olyan prizma, amin keresztül messzebb, többet és mélyebbre lehet látni.

      Hiszen ezen a világon minden, ami nagyszerű, grandiózus és maradandó: nem nevetésből, hanem könnyből és szenvedésből születik. Jézus olyan boldogságot ad a tanítványainak, amelyben a szenvedés – alkímia; Isten alkímiája. Olyan kohó, melyben kiég a salak és megmarad az, ami örökkévaló – és éppen ezért vigasztaló.

      „Boldogok, akik sírnak (az eredeti görög szöveg szerint: akik szenvednek), mert ők megvigasztaltatnak.” Számomra a könnynek és a szenvedésnek az a vigasztalása, hogy amikor Isten engem farag, csiszol, ha szenvedésre méltat: alkímiájában éget, formál, hogy ember lehessek.

      Zavartalan boldogság legtöbb ember számára, ha igazságosan bánnak vele. Ha igazságtalanság éri – már boldogtalan. Jézus azt mondja: aki vágyakozik az igazság után, már az boldog. Azaz: ha te tanítvány vagy, még az sem érdekes, hogy igazságtalanul bántak veled, mert te az igazság birtokában vagy – még pontosabban: az Igazság birtokol téged. Jézus Krisztus!

      De sok testvérrel beszéltem már, akivel nagyon csúnyán, igazságtalanul bántak el az életben, ők meg el tudták viselni mosolyogva, derülten, visszaütés nélkül; bár egy-két napig, hétig megfodrozta az életüket. De a megzavarhatatlan boldogság, és az, hogy tudták Kicsoda az Igazság, egyenesben, rendben tartotta, kiboríthatatlanul megőrizte őket.

      Ha valaki zavartalan boldogsághoz akar jutni, ezt a hármat nem is veszi számításba: irgalmasság, tiszta szív, békesség. A modern ember boldogság-törekvéséből ez mintha hiányozna. Jézus három boldogmondásában elmondja, hogy enélkül nincs igazi tanítványi boldogság.

      „Boldogok az irgalmasok” … Mit jelent az irgalmasság? Jó viszonyulást embertársaim felé: észreveszem ha baja van, és segítségére sietek.

      Mit jelent az Ige szerint a tiszta szív? Azt, hogy „látom” az Istent, jól viszonyulok Istenhez, az Ő Fia, a Jézus Krisztus által.

      Mit jelent a békesség? Hogy jó viszonyban vagyok önmagammal. Egyensúlyban, békességben vagyok. Nem nyugalomban. A modern ember nyugalmat akar – ­Isten békességet ajánl. Ez kettő! A modern ember kívül nyugodt, belül békétlen – fegyelmezett az arca, leszorítja az öklét, s azt hiszed, hogy semmi baja; mosolyog, de belül békétlen. A tanítvány azonban lehet, hogy izgatott, lehet, hogy nyugtalan, de belül békessége van.  Belül megbonthatatlan békessége van, mert ezt a békességet Jézustól kapta.

      Hogy milyen döntő különbség van a zavartalan és a megzavarhatatlan boldogság között, az különösképpen kiviláglik az utolsó boldogmondásokból:

      „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”

      Ehhez igazán tanítványnak kell lennünk, hogy szidalmazások, üldözések, rosszakaratú vádaskodások ellenére is lelkünk mélyén ott legyen a boldogság.

      Jézus hozzáteszi: ha énérettem szidnak titeket; tehát nem azért, mert éppen nem csináltuk meg a munkánkat vagy pletykálkodtunk, amiből baj lett… Effélékre nem ígérte a belső boldogságot. Azonban ha énérettem szidalmaznak, énérettem mondanak ellened hazug vádakat, akkor Én megígérem neked, hogy bárhogy fodrozzák is viharok életed felszínét – lelked mélyén olyan boldogságot élsz át, amit a világon soha senki; csak a tanítvány élhet át.”

Forrás: Gyökössy Endre: Kulcs a boldogsághoz. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 64-72. old.