Akár egyik, akár másik, sajnos eljöhet egy pont, amikor az állapot romlását látva hozzátartozóként segítenünk kell a beteget, és később vele együtt döntést hozni arról, mennyire tudja ellátni önmagát.
Második gyermekkor
Itt több szempont mérlegelendő. A népnyelv nem véletlenül nevezi az (időskori) leépült állapotokat második gyermekkornak, otthonában az idős beteg is egyre több veszélyhelyzettel szembesülhet, amik kockázatát gyakorlatiasan átgondolt óvintézkedésekkel lehet csökkenteni. Egy gombbal hívható legfontosabb telefonszámok beállítása, a beteg rendszeres látogatása, a bevásárlások és ügyintézések egyre nagyobb mértékű átvétele lehetnek az első lépcsők. Romló állapot esetén, mint kisgyereknél is, „tűzre-vízre” egyre jobban kell figyelni.
Mérlegelhető a beteg beleegyezésével internetes megfigyelőkamerák telepítése is, mellyel, jelszavakkal védve persze, akár egy mobiltelefonról is ellenőrizhetjük, minden rendben megy-e idős hozzátartozónknál. Gondoljunk arra is, hogy sajnos a leépült betegek könnyebben válhatnak becsengető szélhámosok, vagy akár betörések áldozatává is.
Együttműködésben a beteggel
A szellemi leépültség mértékét a klinikai gyakorlatban az úgynevezett MMSE vizsgálattal határozzuk meg, ami egyszerű kérdésekre adott válaszok, könnyű szóbeli és írásos-rajzos feladatok kiértékelését jelenti. Több formája van, mi a 30 pontos változatát használjuk. Itt kb. 15-18 pontos tartomány alatt már érdemes elgondolkozni gondozónő fogadása, vagy intézményi elhelyezés lehetőségeiről, mert sajnos eljöhet minden erőfeszítésünk, és orvosi kezelések ellenére is a pont, amikor a beteg már segítségre szorul a tisztálkodásban, sőt akár az alapvető higiéniai kérdések is problémává válhatnak idővel. Mindenképpen fontos a beteg bevonása a folyamatba, és a türelmes tájékoztatás, még akkor is, ha rendszeresen látjuk, hogy a betegségbelátás gyakran hiányzik, és a beteg már semmi problémát nem lát abban, hogy épp az előbb mosta le zuhannyal a tévéjét, mert az kissé poros volt…
Intézményi elhelyezés esetén
Az intézményi elhelyezéskor fontos a beteg belátó- és beleegyezőképessége, ennek hiánya megoldandó jogi kérdéseket von maga után. Amennyiben az elhelyezés helyszínét kell kiválasztani, fontos a beteg számára bemutatni az intézmény előnyét, biztosítani arról, hogy ez nem korlátozni, hanem elősegíteni szándékozik az életvezetését.
Ne felejtsük el a régi mondást: az idős fát nem könnyű átültetni, és igaz ez a szellemi leépülésekre is. A betegek rövid- és hosszú távú memóriája eltérő ütemben épül le, rendszeresen látjuk, a beteg tisztán emlékszik fiatalkori eseményekre, de nem tudja felidézni, mit csinált 5 perccel ezelőtt, vagy éppen, hogy milyen évszak van most. Ennek része az is, hogy amíg a megszokott, otthoni környezetében a beteg viszonylag jól boldogul, egy új környezethez nehezebben tud alkalmazkodni, ami kezdetben a beilleszkedést megnehezítheti, több türelmet igényel. Fontos ezért, hogy ne költöztessük sűrűn a beteget, vele egyeztetve tartós megoldásokat keressünk.
Tegyünk meg mindent a leépülési folyamat gyakran rögös útját kísérve a beteg kényelme és főleg biztonsága érdekében, és azért hogy ezek az évek is lehetőség szerint hasznos tartalommal, élményekkel telhessenek.
Megoldások táplálkozási nehézségek esetére
A szellemi leépülés előrehaladásával egyre nagyobb gondot jelent a betegek táplálása. Az agyban található idegsejtek károsodásával elvész az evőeszközök használatához szükséges motoros koordináció, csökken az étvágy, majd a nyelési folyamatok zavara miatt egyre nehezebb lesz a betegek táplálása, ami rengeteg odafigyelést és türelmet igényel a hozzátartozóktól és az ápoló személyzettől.
Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos
Közzétéve a webbeteg.hu engedélyével. Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/demencia/17001/mindenutt-jo-de-legjobb-otthon