A legnagyobb művészet tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni…

Pihenni ott, hol tenni vágyol,

Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményvesztett,

Csendben elviselni a keresztet!

Irigység nélkül nézni végig

Mások erős, tevékeny éltit.

Kezedet betenni öledbe

S hagyni, hogy gondod más viselje.

Hol segíteni tudtál régen,

Bevallani nyugodtan, szépen,

Hogy erre most már nincs erőd,

Nem vagy olyan, mint azelőtt

S járni emellett vidáman,

Istentől rádszabott igában!

De ezt a békét honnan vesszük?

Onnan — ha azt erősen hisszük,

Hogy a teher, mit vinni kell,

Az égi honra készít el.

Ez csak a végső simítás

A régi szíven, semmi más!

Ez old fel minden köteléket,

Ha a világ még fogna téged

Az Úr nem szűnik meg tanítni,

Azért kell sok harcot vívni

Idősen is, míg csendesen

A szív az Úrban megpihen,

S kész vagy az Ő kezéből venni:

Hogy minden Ő, s te nem vagy semmi!