Hozzátartozónk azonban „új minőségben” tér vissza otthonába, hiszen a betegség egész lényét érinti: fizikai valóján túl lelki, szellemi, és szociális létére is hatással van, így átalakítja az önmagához, a környezetéhez, és a világhoz való viszonyát egyaránt. A beteg családtag otthoni fogadása, és ápolása ezért nem csupán több és más, mint eddigi közös létünk, és tevékenységeink. A feladatokon, és a „külső”, beteggel közösen járt úton túl egy új, belső út nyílik meg bennünk is, amelyen elindulva saját viszonyrendszerünk is formálódik.