Ha azt mondom, fogadó, lelki szemeim előtt - bizonyára irodalmi és filmemlékeim nyomán - egy olyan meghitt épület képe rajzolódik ki, amelyben hosszú utazását megszakítva megpihenhet a fáradt vándor. Ahol – jó esetben – testileg-lelkileg megnyugodhat, feltöltődhet, s megerősödve folytathatja útját.
Fogadó nyílt Budán. No, nem egy külön épület, hanem néhány meghitt, otthonos helyiség az I. kerületben, a Csap utca 2. földszintjén. S nem is vendéglátóipari egység vagy szállás ez, hanem befogadó szellemiségű hely. Olyan vándorok számára, akiket megtépáztak életük viharai, akik lelki menedékre, jó szóra vágynak, s folytatható utat keresnek.
A közelmúltban megnyílt Fogadó a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak már a második ilyen – pszichoszociális segítő – intézménye, melyet szenvedélybeteg emberek számára, a függőség örvényéből való kikerülésük támogatására hoztak létre. A XII. kerületi Márvány utcában található intézményükben a "máltaiak" már 2000 óta foglalkoznak az életük útján elakadt emberekkel, akiket csakugyan vendégekként fogadnak. Az otthonosan berendezett, hajdan háziorvosi rendelőként működő helyiségekben a zaklatott lelkű ember is egyre jobban érezheti magát. A "nagyszobában" barátságos, békés körülmények között – akár teázgatva vagy épp zeneszó mellett – van lehetőség elmélyült, tisztázó, személyes párbeszédekre vagy épp csoportfoglalkozásokra. A kitűzött órarend mutatja: csaknem minden nap "teltház" van. Pár- és családterápiát, konzultációt tartanak itt, önsegítő, hozzátartozói vagy épp a zenének a lélek egészségére, harmóniájára való jó hatását kiaknázó csoportok gyűlnek össze a Fogadóban, amely a szó szakmai és átvitt értelmében is alacsony küszöbű intézmény: a belépéshez nem szükséges TB-kártya vagy orvosi beutaló, és bárki beléphet az ajtón, ha úgy érzi, élete olyan sűrű erdőbe érkezett, ahonnan nem lát kiutat.
Sokfelől jönnek emberek. Van, akit a máltaiak, van, akit a lelki elsősegély telefonszolgálatok munkatársai irányítanak a Fogadóba. Itt aztán elfogadó szakemberek segítségével találhatnak rá a folytatásra, miután sikerült felismerniük, hogy milyen gócok akadályozzák életüket – amelyeknek az alkohol, a drogok vagy éppen a társadalmunkban egyre terjedő, de ugyanolyan súlyos függőséget jelentő játékszenvedély "csak" a tünetei. A kábítószerező fiatal nemegyszer a szülők eltagadott konfliktusának a szimptómája. S ez esetben a gyógyulás útja az ő gondjaikkal való szembesülésen keresztül vezet: az egész "rendszert", azaz elsődleges célcsoportjukat, a családot "együtt mozduló" egységnek tekintik a szakemberek, amikor a társas kapcsolatok sérülésének gondozásán fáradoznak. Ahogyan a Fogadó vezetője, Frankó András idézte a megnyitó napján a segítő foglalkozásúak egyik alapigazságát: "Minden a családban kezdődik. A szenvedélybetegség is. – Minden a családban kezdődik. A gyógyulás is." Az önsegítő csoportokban a poklokat megjárt emberek a legtöbbet nyújthatják egymásnak, hiszen jószerivel fél szavakból megértik a másik problémáját, és sok erőt meríthetnek abból, ha az őszinte légkörben megismerik a többiek történetét, gyógyulását, vagy újabb és újabb visszaeséseit is. Természetesen több szakember: pszichológus, addiktológus, családterapeuta, illetve pszichiáter is dolgozik a máltai Fogadóban. Elsősorban nem orvosi segítséget kívánnak nyújtani, hanem lelki-szellemi támogatást. A munkatársak rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a hasonló szolgálatot végző intézményekkel, hogy mindig a legmegfelelőbb helyre tudják irányítani az őket felkereső embereket. Munkájuk, szolgálatuk, vendégfogadásuk nem pusztán "beszédes", hanem cselekvő példa: a közülünk elzuhant, lerogyott emberek felemelése nem elméleti kérdés.
Szigeti L., Új Ember 2005.
Forrás: http://www.kimondhato.hu/Kiadvany/Kimondhato1.pdf
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat
Budapest, I. Csap u. 2. Telefon/fax: 355-0337
• Anonim tanácsadás • Egyéni és csoportos konzultáció, terápia • Autogén tréning • Művészeti terápia • Gyermekcsoport • Kézműves foglalkozás • Információszolgáltatás • Munkahelykeresés támogatása • Internet hozzáférés
