A mára már szinte divatos fogalommá vált stressz kifejezés az angolból származik, eredetileg az anyag vizsgálatára használták: a fémek, ill. az üveg megmunkálása során az anyag megfeszítését és torzítását értették alatta. Az orvostudomány és a pszichológia Selye János munkásságának köszönhetően ismerte meg a fogalmat, aki kutatásaiban az emberi életre alkalmazta azt. A stressz ebben az összefüggésben a szervezet megterhelésre adott testi és pszichés válaszát jelenti.
A stressz a stresszorokra adott reakció
– mégpedig velünk született és tanult reakció, amely lehetővé teszi számunkra, hogy képesek legyünk gyorsan reagálni a változó életkörülményekre.
A stressz az egész szervezetnek – annak aktuális megterheltségét, tapasztalatát, motivációját és gondolkodási mintáját is magába foglaló állapotában – a stresszorokra, azaz az egyén által feladatként, fenyegetésként vagy káros hatásként megélt körülményekre adott aktiváló reakciója.
A stresszmechanizmus biológiai értelme
A stresszkutatás azzal a felfedezéssel kezdődött, hogy a legkülönfélébb dolgok mint pl. a hideg, meleg, orvosság, fájdalom, öröm, stb. elsőre tökéletesen azonos reakciót váltanak ki a testben (Selye, 1936). Ma már tudjuk, hogy ezek között a reakciók között mégiscsak vannak különbségek, különösen a hormonkiválasztás terén. Ez elsődlegesen a stressz rendeltetésének kérdését veti fel. Ennek megválaszolására viszont vissza kell mennünk a történelemben:
A stressz a génjeinkbe kódolt ősi program. Az ember még ma is őseihez és sok más emlősállathoz hasonlóan viselkedik. A stresszreakció eredetileg a reflexszerűen működő támadási-menekülési mechanizmus által az élet védelmét szolgálta. Veszély esetén az általános alkalmazkodási képesség villámgyorsan energiát aktivál és mobilizál. A stressz az agyban alakul ki: fenyegető szituációban úgynevezett „küzdj vagy fuss” hormonokat bocsát ki, adrenalint és noradrenalint, valamint kortizont. Ennek hatására megemelkedik a vérnyomás, gyorsul a szívverés, csökken a bőrbe jutó véráram, mert a vérállomány tartalékaiból kiválasztódnak a vörös vértestek, hogy megkönnyítsék az oxigénfelvételt és széndioxid-leadást, csökken a gyomor és a belek működése, erősödik a verejtékezés. A kortizon hatására cukor és zsír szabadul fel a szervezetben, csökken az immunrendszer hatékonysága. A fájdalomtűrés rövid távon megnő.
Az ember a legrövidebb időn belül képessé válik a harcra, vagy készen áll a menekülésre. A test vészreakciójáról van szó, amely automatikusan lép fel a jó közérzet bármely lehetséges veszélyeztetése esetén. Emellett külön jelentőséggel bír a helyzet feletti kontroll érzése. Uraljuk a helyzetet, vagy vesztesnek látjuk magunkat, tehetetlenek vagyunk, tompák és kétségbeesettek? Azokban a helyzetekben, amelyek különös erőfeszítést követelnek tőlünk, és ahol harcra, menekülésre, versenyre kerül sor, a stresszreakció által kiváltott energia az egyén hasznára válik. Azok a helyzetek azonban, melyekben kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, amelyekre nem tudunk hatni, gyakran a tehetetlenség és az alávetettség érzését hívják elő.
A stressz életfontosságú folyamat és teljesen természetes védőmechanizmus
Az állattal és az ősemberrel ellentétben a mai ember stresszhelyzetben sokszor nem tud elmenekülni vagy felvenni a harcot. A szabaddá váló, de nem felhasznált energiák viszont gyakran a saját testünk ellen fordulnak. Ha a stresszhelyzet gyorsan elmúlik, a test elvezeti a mozgósított energiákat. Viszont tartós vészhelyzet esetén állandó készenléti állapot alakul ki. Ilyen tartós vészállapotot gyakran olyan alattomos stresszorok váltanak ki, mint a zaj, ingergazdagság vagy olyan pszichés állapotok mint a frusztráció, a düh és a félelem.
Önnek is ismerős?
Egy feszült, stresszel teli munkanap után fáradtan és kimerülten érkezik haza. Lábai elnehezültek a kevés mozgástól. Rázuhan a kanapéra, bekapcsolja a tévét, és elszundít. Hogyan érzi magát ezután? Frissen és kipihenten? Aligha! Nagy valószínűséggel levert. Hiszen teste egész nap stresszenergiát szabadított fel annak érdekében, hogy teste teljesíteni tudjon. És egész nap csak ült a telefon mellett, az íróasztal előtt, a megbeszéléseken, az autóban…
A testének viszont másra lenne szüksége: levezetésre, az energia elvezetésére. Mennyivel másképp néz ki pl. a helyzet, ha fáradtsága ellenére nem mondja le a megbeszélt teniszpartit. A partnere, akinek előre szól, hogy nem fog jól játszani, mert teljesen padlón van, 10 perc múlva csodálkozik energikus játékán. Ekkor jut eszébe: „A játék előtt tényleg hulla fáradt voltam. De most fittnek érzem magam!”
Azt tette, amire a stresszmechanizmus programozta, vagyis öntudatlanul megtalálta a stresszel való megküzdés helyes formáját. És mégis milyen gyakran „kényszerít” minket az életritmusunk más, nem fiziológiai viselkedésre!
A stresszfolyamat eredeti értelme:
Az őskori vadász az erdő szélén pihen, amikor hirtelen zörögni kezd valami mögötte. Mi történik?
Tájékozódás
A fül az ingert az agyba vezeti. A vadász megfordul, hogy megnézze, honnan jön a zaj. Látja, hogy egy kardfogú tigris közelít felé.
Aktiválás
Egy pillanat alatt eldől az agyban, hogy az inger életfontosságú és fenyegető-e; ha igen, vészreakció lép fel. Észlelése leszűkül a stressz szempontjából fontos ingerekre, látja a fegyverként használható botot, vagy a sűrű bokrot, ahova menekülhet, ám nem érzékeli a mögötte virágzó növényzetet. A vegetatív idegrendszer a legmagasabb fokozatra kapcsol. Izmai megfeszülnek, hogy megfelelően felkészítsék a vadászt a támadásra vagy a menekülésre.
Alkalmazkodás
Amíg a fenyegető helyzet fennáll, teste ugrásra készen áll – optimálisan felfegyverezve a kardfogú tigris támadására vagy az azonnali és kitartó menekülésre, pl. a futásra, fára mászásra, ugrásra. Ezekben az ősember ügyesebbnek bizonyul ilyenkor, mint a semleges, nyugodt helyzetekben.
Pihenés
Ha az ősember megküzdött a helyzettel (sikerült elmenekülnie, vagy legyőzte a kardfogú tigrist), kipihenheti magát.
Túlterheltség
Ha (már) nem tud alkalmazkodni, vagy pedig kielégítő pihenés nélkül kerül szembe újabb kihívásokkal, akkor teste állandó készültségre „kapcsol” – úgy reagál, mintha állandóan ragadozók vennék körül.
Kimerültség
Ha túl sokáig tart ez az állapot, az ember elveszíti az ellenállóképességét, és többé már nem lesz képes megfelelően viselkedni hasonló helyzetekben.
– folytatjuk-
Dr. Midling Andrea
Feltöltve: 2016.10.09.
