Mi jut eszünkbe, ha az „egészség”-re gondolunk? Törékenység, helytelen életmód, halogatások, bűntudat, sok várakozás, méregdrága gyógyszerek, „rossz egészségügyi rendszer”, csalódottság, félelmek… és folytathatnánk a sort. A negatív asszociációk mellett azonban érdemes összegyűjtenünk a pozitív képeket is: vágy a változásra, elhatározások, jó döntések, kitartás, pozitív élmények a gyógyulás folyamatáról… Ha a két „listát” egymás mellé állítjuk, szembeötlő, hogy mind a negatív, mind a pozitív képek táborában hangsúlyos szerepe van személyes hozzáállásunknak, döntéseinknek – egyszóval kirajzolódik saját értékrendünk, és megmutatkozik az önmagunkért érzett felelősségünk szerepe is.
Az egészségvédelemben a legfontosabb a prevenció, a megelőzés: nem csupán költséghatékonysága miatt, hanem azért is, mert az átélt rövidebb, vagy hosszabb betegség terhei nagy mértékben ronthatják az életminőséget.
A megelőzéshez szükségünk van helyes önismeretre, ill. az abban való fejlődésre, hiszen a megelőzés olyan kérdésekhez vezet, mint lelki és fizikai erőforrásaink ismerete, használata; erősségeink, gyengeségeink tudata; határaink, melyeket tiszteletben kell tartanunk, el kell fogadnunk; vágyaink, szükségleteink; céljaink, és a hozzájuk vezető út; erőforrásaink felmérése…
Az első, lelki egészségünk érdekében megtett lépés tehát az önreflexió, melyben nagy segítségünkre lehet egy külső tekintet, például egy jó barát is, vagy szükség esetén szakember. De nem állhatunk meg csupán a gondolatok és szavak szintjén, a felismeréseknek döntésekben kell testet ölteniük a változáshoz, azután pedig kitartásra lesz szükségünk, hogy egészségünk őreiként az új, élet-hordozó szokások mindennapjaink természetes részeivé váljanak. Megéri!
Legyen szó akár fizikai, akár lelki egészségről, a kulcs nem a betegség, vagy a szenvedés teljes hiánya, hanem az akár megterhelő adottságok között is megtalált harmónia, a teljesség megélésének képessége, amely mindnyájunkban ott lakozik.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2014.08.31.
