Egy lassú ívelés, s zokogva visszahulló

énekszó, amit átölel

a hegedűknek hangja. Az egész

olyan messze van és olyan közel,

akár a csillagok s a fényük,

az égi hattyúk s tüzes tollaik.

Sok a talányos titok, ami végül

a szívbe jutva, ott megoldatik,

mert nem kell az értelmezés, a szó sem

a kézzel nem tapintható, csodás

dolgok számára, csak az ősi

kitárulkozás és odaadás.