„A séta/gyaloglás a legjobb orvosság” – Hippokratész ókori görög orvos bölcs mondása kiállta az idők próbáját.

Hogyan szolgálhatja a gyaloglás testi-lelki egészségünket?

Régen a gyaloglás a mindennapi élet természetes, szerves része volt. A mozgás fontossága elsősorban nem célként fogalmazódott meg, a mozgás inkább eszközként szolgált. Mire az emberek többnyire gyalogszerrel hazajutottak, már az út során „kifújták a gőzt”, mindazt, ami a nap során foglalkoztatta őket. Ma, az ülő életmód ellensúlyaként célként fogalmazzuk meg a mozgás fontosságát – ami azonban sokszor szinte bele sem fér felpörgetett világunkba –, hogy kihasználjuk a testnek azt a funkcióját, hogy kiizzadjuk, méregtelenítsük a sok feszültséget, amelyet pszichénkben hordozunk.
Legtöbbünk számára „lábunk mindig kéznél van”, s a test a lélek mobil „edzőterme”, hordozója is egyben. Éljünk ezzel az ajándékkal.
Ma tudományos alapon vizsgálják, körülbelül mennyi az a lépésmennyiség, amelyet meg kell tenni egy nap a testi egészség karbantartása érdekében. Az általános adatok szerint – egészségi állapottól függően – körülbelül 10 000 lépés az, ami segíti a testi egész-séghez vezető úton.
A járást különböző sebességgel végezhetjük: séta, gyaloglás, kocogás, futás. A hosszabb ideig végzett ilyen típusú mozgást az állóképességi sportokhoz sorolják.

Mit jelent a test edzése?

A test edzésén olyan rendszeresen végzett izommunkát értünk, amely beindítja a szervezet alkalmazkodási mechanizmusait, s kedvező strukturális és funkcionális változásokat hoz létre a szervezetben. Ezt meghatározza a testedzés (testmozgás) erőssége (intenzitása), tartalma (a mozgás jellege), gyakorisága és a mozgásra fordított napi idő.
Például 40 perc lazító és nyugodt gyaloglási tempó, amikor percenként kb. 55–65 lépést teszünk meg, beindítja ugyan a szervezet alkalmazkodási mechanizmusát, de minimális strukturális változást hoz létre. Ha szív és érrendszerünk állapotán kívánunk javítani, mindenkori egészségi állapotunknak megfelelően növelnünk kell a lépésszámot, azaz tempósabban kell gyalogolnunk. Élettani változás azonban csak körülbelül 3 hónapi rendszeres gyaloglás során várható.
A rendszeres gyaloglás jótékony hatását tehát a tudományos kutatások is alátámasztják, ha életmódot váltunk, mozgunk, a sejtek genetikai szinten is megfiatalodhatnak.
40–50 éves kortól az izomerő és az izomtömeg csökken. De a rendszeres és megfelelő intenzitású cardio testmozgás karbantarthatja, sőt növelheti az izom tömegét, erejét, érhálózatát, vérellátottságát is. Javítja a csont szerkezetét és a csont sűrűségét. Segít a csontritkulás megelőzésében.
A folyamatos intenzív járás, gyaloglás (kocogás, futás) különleges testi-lelki harmonizáló folyamatokat indít meg. Az edzés kezdetén a szokatlan fizikai megterhelés még zavaró mértékű stresszhatásnak teheti ki a szervezetet, ez azonban nem tart sokáig. Az intenzív mozgás közben a felszabaduló (öröm)hormonok által létrejövő könnyű, kellemes mámor bódulata és a vidám kedélyállapot legyűri a stresszhatásokat.
Számokban is – irányadón – kifejezhető, milyen kedvező hatást érhetünk el a ritmikus-egyenletes mozgástréninggel: például az izomanyagcsere az egyenletes terhelés hatására akár ötvenszeresére is emelkedhet, a szervezet anyagcseréje tíz-hússzorosára. A szíven átáramló vérmennyiség ötszörösére nőhet. Hosszú távon pedig a rendszeres terhelés hatására a pulzusszám csökken, a szív kapacitása nő, a vérnyomás csökken, a szívinfarktus esélye csökken, a test zsírszövettartalma csökken, növekszik a védő koleszterin, és csökken az ártalmas koleszterin szintje. Csökken a trombózisveszély is, nő a véren átáramló vérmennyiség, növekszik a hasűri szervek aktivitása, javul a csontozat mésztartalma, az immunaktivitás pedig leginkább a természetes ölősejtek számának és működési aktivitásának növekedésében mutatkozik meg. A testi működés egészségesebbé válása mellett hosszú távon is különleges hatás érhető el a kedélyjavító (öröm)hormon aktivizálódása révén; javul a közérzet, csökken a szorongás és diszfória (kedvetlen, levert állapot); a depresszió is ellenszerére talál a rendszeres testmozgásban.
A rendszeres mozgás a leghatékonyabb, egyben legolcsóbb módja az egészség megőrzésének, sőt helyreállításának is.

A sport (a testedzés) „nem a szellem útján nyomja el a testet, hanem a test útján nyitja meg a lelket”. (Szent-Györgyi Albert)
A ritmikus mozgásra épülő gyaloglás megnyithatja az utat a befelé figyelés, a benső élmény megteremtéséhez, amely a testet és a lelket összekapcsolva tisztulást, vigaszt, harmóniát és békét teremthet az emberben.

A „Jézusi gyaloglás/Gyaloglás Jézussal” lelkigyakorlata egyik lehetőségként a szemlélődő nyugalomban és csendben, kimondott szavak nélkül vezet el Isten jelenlétének megtapasztalására; benne a szemlélődő imamód, a Jézus-ima összekapcsolódik a mozgással, a gyaloglással.

Már a mottóban idézett Hippokratész is észrevette, hogy az emberek „teste tömzsivé és puhává válik… mert sokat ülnek”, és hogy ez betegségekhez vezet. Azok, akik rendszeresen sétálnak, gyalogolnak, tovább maradtak egészségesek, ezért ő is buzdította betegeit a rendszeres testmozgásra. Fogadjuk meg mi is bölcs tanácsát, hogy a séta/a gyaloglás váljon mindannyiunk számára orvossággá.

Molnár Renáta
személyi edző
„Jézusi gyaloglás/Gyaloglás Jézussal”
lelkigyakorlat egyik kísérője