Beszélgetésünk kezdetén arra kérnélek, hogy mutatkozz be az olvasóinknak:

Kórházi lelkigondozó és mentálhigiénés szakember vagyok. Idősekkel és családtagjaikkal 1998 óta vagyok kapcsolatban, akkor kezdtem el geriátrián lelkigondozóként dolgozni. Később idősek otthonában, egyházi idősellátásban dolgoztam, illetve kardiológiai osztályon foglalkoztam idős betegekkel és hozzátartozóikkal. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének munkatársa vagyok, az idősügyi munkacsoportban dolgozom.

Sok munka- és élettapasztalatod van az idősgondozás területén. Ez alapján is szeretném kérdezni, hogy mi az, amit kiemelkedően fontosnak tartasz az idősek életminősége, jólléte szempontjából?

A legfontosabb dolog, hogy az időskor nem egy helyzet, ami hirtelen ránk köszönt, nem egy hirtelen jövő életszakasz. Az idősödés egy folyamat. Hogy hogyan készülünk erre az életszakaszra, nagymértékben befolyásolja azt, hogy milyen is lesz. Általánosságban elmondható, hogy a kor előre haladtával az egyének közti különbségek nőnek, tehát egyre kevésbé mondhatunk általános dolgokat, melyek mindenkire jellemzőek. Ez abban is tükröződik, hogy az idős korra vonatkozóan sokféle kor-beosztás létezik, még tudományterületenként sem egységes, hogy honnan számítjuk az időskort. A WHO szerint az öregedők a 60-74 éves korúak, az öregek a 75-90 évesek, és 90 év felett beszélünk aggastyánokról. A határvonalak nagyon egyéniek, rendkívül változatos, hogy ki mikor hova sorolható. Sok minden befolyásolja, hogy egy személyre mi jellemző. Az, hogy hány évesek vagyunk a kronológiai életkor, van egy biológiai, ami azt mutatja meg, hogy milyen az egészségi állapotunk, van egy szociológiai, ami a társadalmi életben elfoglalt helyünk szerint mutatja az életkorunkat, a pszichológiai korunk pedig azt mutatja meg, hogy mi magunk milyen idősnek érezzük magunkat. Ezek az „életkorok” természetesen egymással összefüggenek, hatnak egymásra.  Amikor elérkezünk egy bizonyos életkorba,  az életminőségünket meghatározzák a genetikai adottságaink, egészségünk, fizikai adottságaink, életmódunk. Az is nagymértékben befolyásolja, hogy milyen életút áll mögöttünk, milyen nehézségeket élhettünk át. Fontos tényező a szociális helyzetünk, az anyagi lehetőségeink. De ami talán a legfontosabb, az a tudatos készület. A megfelelő készület rendkívül pozitív módon befolyásolhatja az időskorunk minőségét. Szívesen elodázzuk az idősödésre vonatkozó kérdéseket, de ha most feltennénk a kérdést, hogy mikor kell kezdeni ezt a készületet, akkor – akár 20 éves valaki, akár 40 – mindig ugyanaz a válasz, hogy MOST. Ma építjük a majdani időskorunkat.

Hogyan lehet erre készülni? Ha valakiben feléled a szándék, hogy készüljön az időskorára, hogyan tud készülni?

Mindenképp az életfeladatokra való felkészülés a legfontosabb. Az idősödés egyik legmarkánsabb kihívása, hogy rengeteg veszteséggel szembesülünk, sok területen. Egyfelől el kell köszönnünk a munkánktól, ami viszont nem jelenti azt, hogy az alkotásnak véget kell vetni. De nagy veszteség lehet, hogy nyugdíjas korba kerülünk, és más utakat kell találni a kreativitásnak, alkotásnak. Átalakulnak a családi szerepek is, a gyerekek kirepülése már korábban elkezdődik, aztán új szerepeink lesznek, mint például a nagyszülőség, ezekre felkészülni szintén fontos. A kapcsolati háló is beszűkülhet, de lehet érte tenni, hogy ez ne így legyen.. A baráti kapcsolatokat, a régi munkatársakkal való  kapcsolatot ápolhatjuk, de idetartozhat az is, hogy a fiatalabb generációkkal  tudatosan keressük a kapcsolatot, akár önkéntes munka révén, vagy bármely más fórumon. Lényeges veszteség lehet az is, hogy korlátozódhat a társadalmi aktivitásban való részvétel a fizikai  állapot miatt. A lehetőségeinkhez mérten törekedjünk mégis részt venni a társadalmi életben, aktívnak maradni. Számos önkormányzat szervez idősügyi programokat, ezeken is érdemes részt venni, de sok más területe lehet a helyi közösségekhez való csatlakozásnak, ami pozitív irányt jelenthet. Fontos kihívás – ezt is szívesen elodázzuk – készülni az elmúlásra, foglalkozni az életvégi kérdésekkel, akkor is, ha az nem holnap következik be. Nyilván nem arról van szó, hogy várjuk az elmúlást, de az, hogy az élet értelmére irányuló kérdéseket kutatjuk, keressük, vagy, hogy az átélt eddigi veszteségeinket újraértékeljük, olyan dolgok, melyeket megtehetünk a készület során.

A készület tehát sok területet érint, a belső úton túl egy aktivitást is jelent a hétköznapokban, őrizve a tevékenységeket, kapcsolatokat, kibontakoztatva az alkotás megélésének pillanatait. Egy aktívan töltött időskor képe rajzolódik ki abból, amikről beszéltél. Mit is értünk az aktív idősödés fogalma alatt konkétan?

Az aktív idősödés fogalma a kétezres évek elején kezdett hangsúlyossá válni. Az a célja, hogy az életkor előre haladtával a lehető legjobb életminőséget tudjuk elérni. Az aktív idősödés 3 fő „lába” az egészségmegőrzés,  a társadalmi részvétel erősítése,   valamint a biztonság érdekében tett erőfeszítések. Lényege, hogy olyan utakat keressünk, ahol az aktivitás által az életminőség növelhető vagy elősegíthető.

Van –e olyan példa a szemed előtt – olyan idős ember, akivel találkoztál a személyes életedben vagy a munkád során – akinél azt láttad, hogy jól meg tudja élni az aktív idősödést vagy a készületet?

Sok ilyen példát láttam, az egyik egy olyan néni, aki már sajnos nincsen közöttünk, Erzsike néni.  Hálás vagyok, hogy kísérhettem őt az útján. 103 éves korában hunyt el. Rendkívül aktív életet élt. Még 99 évesen is rendszeresen tornázott, szellemileg is friss maradt élete végéig. Rendkívül nyitott és szép személyiség volt. Megkérdezték őt a 100. születésnapján, hogy mi a hosszú élet titka. Három szóval válaszolt, ami szerintem nagyon szépen kifejezi azt az utat, ami tényleg az aktív idősödésre jellemző: a nyitottság, a rugalmasság és a mozgás volt ez a három szó. Valóban olyan személyiség volt, aki a fiatalokra, a világnak az új dolgaira mindvégig megőrizte a nyitottságát, rendkívül fontos volt számára, hogy kövesse a világ eseményeit, abszolút nem zárult be. Olyan volt az élettere, hozzáállása, hogy mindig megőrzött egy ablakot a világra, akkor is, amikor már nem tudott kimozdulni. A rugalmassággal kapcsolatban azt vallotta, hogy nagyon fontos, hogy mindig tudjunk alkalmazkodni a kornak a kihívásaihoz is, de a saját életkorunk kihívásaihoz is. Testben is, lélekben is próbálta megőrizni ezt a rugalmasságot.

Erzsike néni rátalált erre az útra. Van, akiknek nehezebben sikerül. Hogyan tudja egy hozzátartozó segíteni az idős embert, hogy fenn tudja tartani az aktivitását?

A legfontosabb a motiválásban segíteni. Abban biztatni, hogy őrizze meg a kapcsolatait, hogy mozduljon ki, vagy el lehet vinni közösségbe őt. Sokak számára a mozgásban való akadályozottság egy nagyon nagy korlát. Ha a hozzátartozó tudja segíteni abban, hogy elviszi a programokra, az már egy nagyon nagy támogatás, aztán szintén jó lehet, ha aktív szerepet vállalhat az idősödő az unokákkal való kapcsolattartásban. A Máltai Szeretetszolgálat modellprogramja volt Széman Zsuzsa professzorasszony vezetésével, a skype program. Ebben középiskolás fiatalok tanítottak időseket skype-olni. Rendkívül jó tapasztalataik voltak, nem csak az idősekről változott nagyon pozitív irányban a gondolkodásuk, hanem azt is megtapasztalták, hogy értékeket adnak át nekik az idősek, és szívesen mentek hozzájuk egy idő után. Azoknak pedig, akik megtanulták használni a világhálót sokban változott pozitív irányban az életminősége. Felfedeztek régi barátokat, a kapcsolathálójuk bővült, a családdal való kapcsolattartásba is be tudták építeni a skype-ot, esetleg távol élő családtagjaikat láthatták is. Ilyesmiben nagyon sokat tud segíteni a család. Az unokák megtaníthatják a nagyszülőket az újabb technikai vívmányok használatára, ami segíthet bekapcsolódni az élet folyásába. Az is egy jó dolog, ha az élethosszig való tanulásra ösztönzi a család az időst, elmehet például idősek akadémiájára, de ha nem tud elmenni, számítógép által ez pótolható. Azon is múlhat, hogy tudnak-e az idős érdeklődési területének megfelelő olvasmányokat találni, elvinni neki könyveket. Vannak olyan könyvtári szolgáltatások is, hogy kiviszik a kölcsönzött könyvet. Fontos megpróbálni támogatni az időst abban, hogy ne essen ki a közösségi életből, és nem csak a család életéből - ne váljon elszigeteltté.

Beszélgetésünk végéhez érkezve kérdezem, hogy van –e valami, amit zárszóként szívesen üzennél az olvasóknak?

Leginkább azt, hogy kezdjenek el az aktív idősödés útjára lépni, akárhány évesek is, ez nem korfüggő.

Köszönöm szépen, hogy megosztottad a gondolataidat, tapasztalataidat az olvasókkal!

 

Jáki Zsuzsanna