Minden birtoklási vágy kielégítése csalódással jár, és újabb birtoklási vágyakat gerjeszt. Minthogy pedig a birtoktárgyak végesek, az emberek ezeket egymástól harácsolják el, és így állandó összeütközésekbe keverednek, és szenvedést okoznak egymásnak.
Fromm szerint az ember nem a birtoklás által lesz boldoggá, hanem azáltal, hogy hitelesen létezik. A hiteles létezés pedig, Fromm szerint, a oneing által jön létre, vagyis azáltal, hogy az ember önzetlen szeretettel egyesül valamivel vagy valakivel, anélkül, hogy azt birtokolni akarná.
Tételének magyarázataként Fromm két költő virágokról szóló versét idézi. Az egyik az angol költő, Tennyson. Verse arról szól, hogy meglát egy virágot, nagyon megtetszik neki, letépi, szobájába viszi, és vázába teszi, hogy gyönyörködhessék benne. Tehát birtokolni akarja, és ezzel el is pusztítja a virág életét, mert a letépett virág bizony nemsokára elhervad.
A másik egy japán költő, Macuo Basó. Fromm könyve angol fordításban idézi a verset, de én megkerestettem japán barátaimmal az eredetit, amely így szól:
Joku mireba
Nazuna hanaszaku
Kakine ka na.
Magyar fordításban:
Nézd csak, nézd!
Pásztortáska virágzik
Ott a sövénynél.
Basó nagy szegénységben élt, állandóan vándorolt. Egyik tavaszi vándorlása alkalmával megrendülve veszi észre, hogy egy kis, fehér pásztortáska virágzik az út menti sövénynél. Dehogy bántaná, dehogy tépné le. Megáll előtte, megcsodálja, lelkileg eggyé lesz vele, és megérzi benne a minden életet csodálatos szépségekben teremtő ősenergiát. Basó ebben a pillanatban bizonyára nagyon boldog volt.
Basó e versében érzékeltetett és Fromm által nyomatékosan ajánlott életstílussal szöges ellentétben áll a mai világ általános közhangulata. Birtokolni, birtokolni, egyre erősebb érzéki ingereket gerjeszteni, érzéki élvezeteket habzsolni – ez a mai világ mottója. Egyre fokozódnak az ingerek: a zene fülsiketítően hangos, az emberek a hallgatót fülükbe téve birtokolják a bódító zenét; élvezettel nézik a szexet és az erőszakot a televízióban és magazinokban, ha módjuk van rá, meg is cselekszik. Az emberek egyre újabb idegizgalmakra szomjaznak. Az áruk termelői, a vásárlóközpontok fényei és a mindenütt elénk tolakodó reklámok pedig az állandóan fokozódó fogyasztási vágyat gerjesztik. „Fogyassz többet, hogy többet termelhessünk” – kiabálják felénk. Az eredmény: az emberek elégedetlenek és viszálykodók. A természetet pedig hulladékhegyek árasztják el.
Az olyan ember, aki csak birtokolni akar, a birtokviszonyt önkéntelenül kiterjeszti a többi emberre is. Számára nem cél többé a másik ember, hanem eszköz, holmi, eldobható, kicserélhető. Az ilyen elégedetlen és szeretetlen emberekből álló társadalom szükségképpen boldogtalan.
Ezért alapvető szemléletváltásra van szükség. Az ember célja nem az, hogy birtokoljon, hanem az, hogy – Fromm-i értelemben – legyen, vagyis önzetlen szeretettel egyesüljön valamivel vagy valakivel.
Forrás: Nemeshegyi Péter S.J.: Pipacsok dalolnak. Teológiai és lelkiségi írások. Korda – Távlatok, Kecskemét-Budapest, 2003, 108-109.o.
