Bálint György százévesen fiatalosan aktív. Tevékeny mindennapjairól szólt – még 99 évesen – az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Érdekes részleteket tudunk meg arról a XVI. kerületi könyvtárról, amely a szomszédságában lévő üres telken létrehozott egy olvasókertet. Ennek a könyvtár vezetője azt a nevet adta, hogy „Bálint gazda olvasókertje”. Ide oltott diófacsemetét ültettek, amelynek előnye, hogy hamar hoz termést. Bálint gazda megmutatja a nézőknek azt a kis ajándékot, amelyet a könyvtár vezetőjétől kapott: a fán megért első diót, celofánba csomagolva, szalaggal átkötve. „Azóta őrzöm ezt, mint egy szent gyémántot, mert úgy érzem, hogy az emberek szeretete van benne. Ez is hozzá tartozik azokhoz a szellemi értékekhez, amelyeket életem során kaptam.”

Bálint gazda szerint a kert csodálatos dolog: egyszerre szép és hasznos, jó közérzetet teremt az embernek, a homo ludens játékszere, amely feladatot is ad. Ennek örömei megújulnak, hozzászokni nem lehet.

Rohanó világunkban a kert a munka mellett a megnyugvás helye. A felgyorsult életről Bálint gazdának eszébe jut a világon elterjedt street food, amely hazánkban már korábban is létezett, hiszen régen az édesanyák úgy engedték útjukra gyermeküket, hogy hamuban sült pogácsát tettek a tarisznyába.

A rohanás a kertépítésben is megmutatkozik. Az újonnan épített házak tulajdonosai azt akarják, hogy rögtön legyen szép kertjük is. Ám ehhez tapasztalat, türelem, munka és jó időjárás kell. „A gyümölcs, a zöldség, a fűszernövény, a virág, amit az ember és családja saját maga termel meg, az sokkal értékesebb, mint amit a boltból vásárolunk.”

Előrehaladt életkorával kapcsolatban Bálint gazda bevallotta, nem tud lemondani a munkáról. „Addig élek, amíg dolgozni tudok, és addig dolgozom, amíg élek. Most is, kilencvenkilenc évesen négy napilapnak írok cikkeket, előadásokat tartok.”

Bálint gazda édesapjára úgy tekint, mint „világítótoronyra”, akitől mindent, amit lehetett eltanult. „Nem tudom elfelejteni azt, amit nekem adott, mindennek, amit meg tudok csinálni, az alapja, amit tőle tanultam.”

Fiatalon 1948-tól 52-ig kulákcsemeteként, négy éven át nincstelenül hányódott Budapesten, ahol, ha befogadta is rövid időre egy-egy intézmény, az új vezető kidobta. Akkor határozta el, hogy kerteket fog ápolni. A külkerületekben a sok özvegyasszony szívesen vette a segítségét.

Életéről Bálint gazda úgy vall, hogy az „keserédes”. „A hullámhegyek és völgyek közvetlenül követték egymást. Büszke nem vagyok semmire. Néha talán egy pillanatig, amikor úgy érzem, hogy valamit jól sikerült csinálni.”

A műsor megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=G5iBoog2ZCw)

Moldoványi Tibor