„Az emberi méltóság gondolatának csak akkor van tartalma, ha egyetemes, azaz kiterjed mindenkire. Sem fiatal és öreg, sem egészséges és beteg, sem bölcs és ostoba, sem atléta és mozgásában korlátozott, sem akadémikus és írástudatlan, sem a palotában és az utcán élő, sem boldog és boldogtalan ember tekintetében itt nem tehetünk különbséget” – fogalmazta meg a WebNővérnek adott nyilatkozatában Majtényi László, korábbi adatvédelmi ombudsman. Igazságát kőbe kell vésni, sőt, legyen így mindenkor és mindenhol.

Noha az emberi méltóság egyetemes, az érzékenység ezen alapérték tiszteletben tartására már eltérő, függően attól, hogy mikor és hol vagyunk, továbbá természetesen attól is, hogy kik vagyunk.

A Néma forradalom című film (Das schweigende Klassenzimmer, 2018) éppen arról a korszakról szól, amelyben az emberi méltóság fabatkát sem ért. Két pofon között lábbal tiporták a kommunisták. Kelet-Németországban, Stalinstadtban vagyunk, 1956-ban. Vagyis az emberi méltóság szempontjából tragikus korszakban (11-16 évvel a holokauszt után, amely mélyen érinti a film szereplőinek családjait), Nyugat-Berlin tőszomszédságában. A főszereplők tizennyolc éves, érettségi előtt álló fiatalok, akik megalázó ellenőrzés után jutnak át a szabad világba. Ott, a mozihíradó képeit nézve lázba jönnek: csillogó szemmel nézik a magyar forradalomról szóló dokumentumfelvételeket. Majd visszatérnek hazug, tágabb és szűkebb otthonukba. Oda, ahol kötelező a hamisság a túlélés vagy az érvényesülés érdekében.

Hazugság árnyékol mindent, hazudnak az iskolában, a munkahelyen – és a családi asztal mellett, ahol a városi tanács kommunista elnöke retteg attól, hogy kiderül: fia átment Nyugat-Berlinbe, és megkoszorúzta születésnapján a Waffen-SS-ben szolgált nagypapa sírját.

A hazugságok úgy követik egymást, ahogy az egymás mögé állított dominók sorban eldőlnek, ám itt a dominók emberek, családok, iskolai közösségek. A film megrázó történéseinek párhuzamos megfogalmazása Illyés Gyula 1950-ben írt verse, az Egy mondat a zsarnokságról, ami 1956-ban jelent meg. „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van / nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, /…/ nemcsak a titkon / félignyílt ajtón / ijedten / besuttogott hírekben, / a száj elé hulltan / pisszt jelző ujjban, / …/ fölrakott arcvonásban / s e rácsban már szótlan / vergődő jajsikolyban, / a csöndet / növelő néma könnyek / zuhatagában, / kimeredt szembogárban, /…”

Illyés sorai pontosan illenek a Néma forradalomra, amelyet a magyar néző, érintettsége révén, különös empátiával él át – korosztálytól függetlenül. A rendszerváltás idején már felnőtt generációk éppen úgy hatása alá kerülnek, mint a mai kamaszok, akik több síkon is azonosulni tudnak a filmben lázadó, valóban néma forradalmat véghez vivő érettségizőkkel, drámájukkal, amely a valóságban megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Német filmdráma, 110 perc, 2018

forrás: https://www.youtube.com/watch?v=6rDSxGbV5fQ

Moldoványi Tibor